Az “Út a Munkához” Program értékelése

A közcélú foglalkoztatás célzottsága és munkapiaci hatása: kutatási jelentés a Budapest Intézet és a HÉTFA Elemző Központ által, az OFA megbízásából végzett vizsgálat főbb eredményeiről

Út a Munkához Program értékelése (Klikk ide a letöltéshez) 

A rendszerváltás kezdetén néhány év alatt jelentősen megnőtt a munkanélküliség és nyomában kialakult a tartós munkanélküliség. Az aktív korú népesség 2-3%-a egy évnél régebb óta állástalan, és táboruk 2003 óta folyamatosan nő.

A foglalkoztatáspolitika a rendszerváltás elején az aktivitás csökkenése árán igyekezett gátat vet­ni a munkanélküliség növekedésének és a tartós munkanélküliek számára kínált szolgáltatá­sok különösen hiányosak maradtak. A 2009-ben elindított Út a Munkához Program (ÚMP) deklarált célja a leghátrányosabb helyzetű kistelepüléseken élő alacsony iskolai végzettséggel rendelkező munkanélküliek jövedelemhez juttatása és visszavezetése a nyílt munkaerőpiacra. Ennek fő esz­köze az önkormányzatok által szervezett közfoglalkoztatás támogatási keretének jelentős bő­vítése volt. Az ÚMP első évében a közcélú foglalkoztatottak éves átlagos létszáma 60 ezerre nőtt (míg a közhasznúé 5 ezerre esett vissza), így az előző évi másfél­szeresére nőtt a közfoglal­koz­ta­tásba bevontak aránya (a segélyezettekhez viszonyítva). 

Kutatásunk azt vizsgálta, hogy a közcélú foglalkoztatás többletforrásai mely munkavállalói cso­portokra irányultak, a tartós munkanélküliek, illetve a települési önkormány­zatok  mekkora körét érte el a program, és hogyan hatott a munkanélküliségre.

Az Államkincstár és a Foglalkoztatási Hivatal adatain alapuló becsléseink és a néhány kiválasztott településen készített interjúk egyaránt arra utalnak, hogy az ÚMP valóban a legrosszabb munka­vállalási esélyű tartós munkanélkülieket érte el, de a szervezési kapacitások hiánya miatt a munka­lehetőségektől amúgy is távolabb eső apró­falvakban élőket kevésbé sikerült bevonni.

Az ÚMP igénybevétele a várakozások szerint nagy és jelentősen nőtt 2009-ben. A települések szin­te mindegyike és a potenciálisan jogosult tartós munkanélküliek több, mint negyede hosszabb-rövidebb ideig részt vett a közcélú foglalkoztatásban. A köz­foglal­koz­tatási tervek vizsgálata és a települési interjúk azonban arra utalnak, hogy a tartós munka­nélkü­li­ek nyílt munkapiacra való visszatérését segítő kiegészítő szolgáltatások gyengék maradtak.

Kvantitatív elemzésünk eredményei szerint a közcélú foglalkoz­tatás a tartós munka­nél­küliség csökkenéséhez nem járul hozzá. Ez érvényes az ÚMP előtt, 2005-től már a legtöbb tele­pü­lésen alkalmazott közcélú foglalkoz­tatásra is, azaz – legalábbis a korábbi formájában – a köz­célú foglalkoztatás több év alatt, a munkavégző-képesség szinten tartásán keresztül sem volt képes csökkenteni a tartós munkanélküliséget. Más téren lehetett pozitív hatása: korábbi kuta­tások szerint az ÚMP csökkentette a szegény­séget, hozzájárulhatott a helyi társadalmi fe­szült­ségek enyhí­té­sé­hez, illetve többletforrásokhoz juttatta az önkormány­za­tokat. Ezeket a jótékony hatásokat azon­ban más eszközök révén hatékonyabban is el lehet érni.

Fentiek alapján rövid távon a közcélú foglalkoztatás olyan átalakítását javasoljuk, amely na­gyobb szerepet ad a családsegítő szolgálatoknak és a munkaügyi kirendeltségeknek, megerősíti a munkavégző képességet javító szolgáltatásokat, és a legrosszabb helyzetű kistérségekre kon­centrálja a foglalkoztatási támogatásokat. Középtávon a közfoglalkoztatást kiváltó megoldásokat javaslunk: az önkormányzatok közvetlen és a korábbinál kiszámíthatóbb finanszírozását, egyes közfeladatok járási szintre emelését, a munkaügyi kirendeltségek szakmai és létszámbeli fejlesz­tését, a pályázati alapon működő önkéntes programok beépítését a kirendeltségek eszköztárá­ba, és a szociális segélyezés átalakítását.

Both comments and pings are currently closed.

Comments are closed.