Az idei BESTPRAC esemény központi témája a „Joining the Dots: The Collaborative Power of Research Management” volt, amely arra helyezte a hangsúlyt, hogyan válhat a kutatásmenedzsment hatékonyabbá, stratégiaibbá és nagyobb hatásúvá az együttműködések erősítésével. A modern kutatási környezetben egyre fontosabb a kutatók, kutatóintézmények, finanszírozók, szakpolitikai szereplők, vállalati partnerek és támogató szervezetek közötti együttműködés, amelynek kialakításában és fenntartásában a kutatásmenedzserek kulcsszerepet játszanak.

A HÉTFA munkatársának plenáris előadása azt a kérdést járta körül, hogyan teremthetnek a projektek olyan értéket, amelyek a finanszírozás lezárulta után is fennmaradnak. Az előadás három kulcsterületre – fenntarthatóságra, szinergiákra és a szakmai közösség támogatására – építve mutatta be, hogyan válhatnak a projekteredmények hosszabb távon is hasznosítható tudássá, készségekké, szolgáltatásokká és szakmai kapcsolatokká. A HÉTFA RM LAB munkájában egymásra épülő projektek példája azt is szemléltette, hogyan lehet egy korábbi kezdeményezés eredményeire támaszkodva új programokat létrehozni, és ezáltal folyamatosan erősíteni az európai kutatásmenedzsment-közösséget.

Az előadás az értékteremtést két olyan Horizon Europe projekt példáján keresztül szemléltette, amelyekben a HÉTFA meghatározó szakmai szerepet vállalt, és amelyek eredményei a projektidőszakon túl is hozzájárulhatnak a kutatásmenedzsment-közösség fejlődéséhez.

A MAPIT Horizon Europe projekt célja az innovatív kis- és középvállalkozások, kutatóhelyek és európai kutatási és innovációs hálózatok közötti kapcsolatok erősítése, valamint hosszú távú nemzetközi együttműködések kialakítása volt. A projekt a kutatási és innovációs menedzserek szakmai fejlesztésével, a nemzetköziesítés támogatásával és az egyetem–ipar kapcsolatok erősítésével járult hozzá a partnerintézmények kapacitásainak fejlesztéséhez. A HÉTFA vezette a projekt 4. munkacsomagját, a Future Studies Programot, amely képzésekkel, tanulmányutakkal, rövid távú szakmai mobilitásokkal és intézményi fejlesztési tervekkel támogatta a partnerintézményeket.

Az RM Framework Horizon Europe projekt célja, hogy megteremtse a kutatásmenedzserek képzési programjainak közös európai kereteit, és hozzájáruljon egy európai kutatásmenedzsment-képesítési rendszer kialakításához. A projekt többek között egy képzésfejlesztési kézikönyv és egy minőségi címke kidolgozásával támogatja a kutatásmenedzsment-képzések összehangolását, átjárhatóságát és minőségének fejlesztését az Európai Kutatási Térségben. A HÉTFA a projekt kommunikációs, disszeminációs és hasznosítási munkacsomagjának vezetője.

A BESTPRAC esemény egyúttal lehetőséget biztosított kapcsolatépítésre, tudásmegosztásra, valamint a kutatásmenedzsment és kutatási adminisztráció aktuális kihívásainak és új tendenciáinak megvitatására. Öröm volt részt venni az eseményen, bemutatni a HÉTFA RM LAB munkáját, valamint azokat a projekteket, amelyek hozzájárulnak a kutatásmenedzsment-szakma és az európai szakmai közösség fejlődéséhez.

Tudj meg többet a bemutatott projektekről:
www.rm-framework.eu
https://mapitproject.eu/

A visszaváltható csomagolások a köztisztasággal, a köztéri drogfogyasztással, az utcai és társasházi szemetesek átvizsgálásával, a visszaváltópontok rendezetlenségével együtt váltak az elmúlt hónapok kiemelt témájává. E kérdések számos különböző szakpolitikát érintenek, melyek közül a szociális és közbiztonsági feladatok önmagukban is igen komplex, megfelelően csak hosszú távon kezelhető kihívást jelentenek.

A visszaváltással kapcsolatos köztisztasági és köztérhasználati kérdések azonban részben leválaszthatók a fentiekről, és akár rövid távon is érzékelhető javulás érhető el bennük. Ezek részben a nagyvárosi és kerületi önkormányzatok, részben a MOHU, részben az érintett kormányzati szakpolitikai szereplők részéről igényelnek aktív szerepvállalást, korábbi rutinjaik esetleges felülvizsgálatát és – mindenekelőtt – együttműködést.

Öt ponton javaslunk beavatkozást, amelyeket részletesen az alábbi dokumentumban mutatunk be: Rendezett közterek, rendezett visszaváltás

A program a Federazione Trentina della Cooperazione (FTC), az EURICSE és a Borghi IN szervezésében valósult meg. A résztvevők a szakmai egyeztetéseken túl tanulmányutakon keresztül mélyíthették el ismereteiket a szövetkezetek és társadalmi vállalkozások szerepéről Trentino tartomány gazdasági és társadalmi életében.

A szakmai látogatások során a projektpartnerek betekintést nyerhettek a térség nagy hagyományokkal rendelkező szövetkezeti rendszerének működésébe, amely többek között a mezőgazdaságban, az energetikában, a turizmusban és a szociális szolgáltatások területén is jelentős szerepet játszik. A bemutatott jó gyakorlatok között szerepelt az Etika kezdeményezés, amely az energiaszolgáltatást társadalmi célú programok támogatásával kapcsolja össze, valamint az Impronte szociális szövetkezet, amely vendéglátó- és turisztikai tevékenységein keresztül teremt munkalehetőséget fogyatékossággal élő és más hátrányos helyzetű emberek számára.

A program keretében a résztvevők megismerkedtek a CER Solidale Trentina (CERST) megújulóenergia-közösség működésével is, amely a közösségi energiatermelést társadalmi célok támogatásával ötvözi. Emellett ellátogattak a Mezzacorona borszövetkezethez, amely jól példázza, hogyan segítheti a termelők összefogása a helyi gazdaság megerősítését és a piaci versenyképesség javítását.

A projekt partnerei részt vettek a fogyatékossággal élő emberek helyzetével foglalkozó trentói „Graziella Anesi” kerekasztal nyilvános eseményén is. Itt egy, az ESIRA projekt támogatásával megvalósuló kezdeményezést mutattak be, amelynek célja egy portál létrehozása, amely elősegíti a fogyatékossággal élők információhoz való hozzáférését, önálló életvitelét és jogaik érvényesítését.

A tanulmányutak mellett a projektpartnerek szakmai egyeztetéseken tekintették át az ESIRA munkacsomagjainak előrehaladását, a következő időszak teendőit, valamint az eredmények értékelésével, terjesztésével és hosszú távú hasznosításával kapcsolatos feladatokat.

A projekttalálkozó értékes tapasztalatokat nyújtott arról, hogyan járulhatnak hozzá a szövetkezeti együttműködések, a társadalmi vállalkozások és a helyi közösségekre építő kezdeményezések a vidéki térségek gazdasági megerősödéséhez és a társadalmi befogadás előmozdításához. A Trentinóban megismert jó gyakorlatok az ESIRA projekt további munkájához is fontos tanulságokkal szolgálnak, különösen a különböző európai vidéki térségekben alkalmazható társadalmi innovációs megoldások feltárása és elterjesztése terén.

A MEET projekt keretében jött létre a MIND CRAFT digitális eszköz, amely játékos, interaktív formában segít a fiataloknak megismerkedni a mentális egészség témájával. Az eszköz angolul, valamint a partnerországok nyelvein és több roma nyelvváltozatban is elérhető, ezáltal szélesebb körben is hozzáférhető a fiatalok számára. 

A digitális eszköz 13 rövid, mentális egészséggel és jólléttel foglalkozó játékot tartalmaz, amelyek a témával kapcsolatos tudatosság növelését és a játékos módszereken alapuló tanulás szolgálják.

A nemzetközi stresszkezelési tudatosság napja alkalmából szeretnénk megosztani a MIND CRAFT platformot mindazokkal, akik a projekthez kapcsolódó témákban dolgoznak vagy érdeklődnek azok iránt: https://meetplatform.eu/about-the-mind-craft-game/

This project was supported by the Interreg Danube Region Programme, co-funded by the European Union.

Az október 21-i záró partnertalálkozón a konzorcium áttekintette a projekt eredményeit és a megvalósítás során szerzett tapasztalatokat, valamint megvitatta az elkészült szakmai eszközök további hasznosításának lehetőségeit. A másnapi konferencián több mint 80 résztvevő ismerhette meg a SIMPLE szakmai megközelítését, a pilotprogramok tapasztalatait és a projekt gyakorlati eszközeit.

A SIMPLE egyik központi kérdése az volt, hogyan alkalmazhatók korábban már bevált társadalmi innovációs megoldások eltérő intézményi és társadalmi környezetben. A partnerek 82 gyakorlatot gyűjtöttek össze, amelyek közül 13-at részletesebben is megvizsgáltak. Ezek elemzésére építve választották ki a lengyelországi és olaszországi pilotprogramok alapjául szolgáló modelleket, majd a helyi környezethez igazították őket. Ezt a folyamatot mutatta be a konferencián a Verhás Evelin, a HÉTFA Kutatóintézet munkatársa, a „From evidence to action: the SIMPLE approach and tools” című előadásában.

A pilotprogramokban Lengyelországban és Olaszországban egyaránt 50, Ukrajnából érkezett nő vett részt. A lengyel program a menekült és migráns nők vállalkozóvá válását és gazdasági önállóságát támogató megközelítésre épült, és többek között vállalkozási workshopokat, készségfejlesztést, személyes tanácsadást és gyakorlati munkatapasztalatot kapcsolt össze. Az olasz pilot egy közösségi tanulásra épülő modellt igazított a helyi környezethez, a munkaerőpiaci tájékozódást kiscsoportos tanulással, munkáltatói kapcsolatok építésével és pszichoszociális támogatással egészítve ki.

Az október 22-i zárókonferencia a SIMPLE eredményeit tágabb szakmai és intézményi összefüggésbe helyezte. A meghívott előadók különböző nézőpontokból mutatták be, milyen szerepet játszhatnak a helyi és regionális szereplők a nők munkaerőpiaci beilleszkedésének támogatásában: szó esett az inkluzív foglalkoztatás feltételeiről, a társadalmi innováció és a készségfejlesztés kapcsolatáról, a tartósan munkanélküli nők támogatásáról és a női vállalkozások ösztönzéséről. A programot egy bosznia-hercegovinai regionális példa egészítette ki, amely a nők munkaerőpiaci helyzetének javítását célzó kezdeményezések tapasztalatait mutatta be.

A SIMPLE projekt szakmai anyagai és gyakorlati eszközei a projekt lezárása után is elérhetők a SIMPLE honlapján.

A SIMPLE projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében, hat ország – Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Belgium, Horvátország és Magyarország – partnereinek részvételével valósult meg

Finanszírozási nyilatkozat

Az Európai Unió finanszírozásával. A közölt nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k)től származnak, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az European Social Fund Agency (ESFA) hivatalos álláspontját. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

A projektben lezajlott oktatási és mentorálási tevékenységek hatásvizsgálatát a HÉTFA Közpolitikai és Hatásvizsgálati Irodája végezte el.  Az újonnan megjelent hatásvizsgálati jelentés azt mutatja, hogy a tehetséggondozás, a STEM területtel való közvetlen, gyakorlati érintkezés és a mentorálás pozitív hatással van a nők és lányok STEM tárgyakhoz való viszonyára. Három fő tevékenység került értékelésre:

• Tehetséggondozó Program: Önbizalom és jövőkép

A programban részt vevő lányok önbizalma jelentősen nőtt. A program előtt a lányok 35%-a nem érezte magát magabiztosnak abban, STEM karriert folytasson, ám ez az arány a programok után 26,1%-ra csökkent. A kézzelfogható, gyakorlati tevékenységek (3D nyomtatás, robotika, kódolás) mellett nagy szerepe volt ebben az olyan női példaképekkel való találkozásnak, akik STEM területeken dolgoznak. 

• Mentoring Program: Támogatás az akadémiai pályákhoz

Az egyetemi és PhD hallgatóknak szóló program a tudománykommunikációs készségekre és a személyre szabott mentorálásra összpontosított. A mentoráltak 85,2%-a egyetértett azzal az állítással, hogy értékes tudásra tett szert ezen a területen. A mentorok támogatása a személyes fejlődést is elősegítette: 72% érezte úgy, hogy a program segített leküzdeni konkrét akadályokat számukra. Egy magyar résztvevő így foglalta össze: „A program megtanított arra, hogy ne becsüljem alá magam, még akkor sem, ha nem világos, mi lesz a munkám végeredménye.”

• Gyakorlati tevékenységek a Tudásközpontokban: Tanulás gyakorlati tapasztalatokon keresztül

A múzeumokban és tudásközpontokban megvalósult tevékenységekből az látszik, hogy a játékos, interaktív formátumok képesek lebontani a lányok gátlásait a STEM területtel kapcsolatban. Szlovákiában például a lányok technológiahasználattal kapcsolatos önbizalma 20,1%-kal emelkedett, és 22,2%-kal azok aránya is nőtt, akik úgy érzik, ők is lehetnek sikeresek a STEM területeken (A STEM-területekhez tartozók aránya 22,2%-kal nőtt). 

A STREAM IT eredményei egyértelműen mutatják, hogy a lányokat és nőket célzó, támogató programok növelhetik a lányok érdeklődését és önbizalmát. A jövőbeli programok legfontosabb tanulságai: a hosszabb távú mentorálás, a gyakorlati orientáció, és a hiteles példaképek folyamatos alkalmazása kulcsfontosságú abban, hogy átalakuljon a nők STEM-ben betöltött szerepéről alkotott kép.

Az Erasmus+ program támogatásával megvalósult projektben öt szervezet vett részt: a projektet koordináló Center for Not-for-profit Law (CLNR) (Románia), a DGASPC Sector 6 Bucharest (Románia), a Cooperativa Sociale Labor (Olaszország), a Welfare Society Institute (Litvánia), valamint a HÉTFA Kutatóintézet (Magyarország).

A projekt eredményei

A CARES projekt a szociális ágazatban dolgozó szakemberek előtt álló kihívások kezeléséhez járult hozzá, különös tekintettel a munkakörülményekre, a szakmai jóllétre és a változó kompetenciaigényekre.

A szakmai munka első szakaszában a négy részt vevő ország szociális ellátórendszereit vizsgáló összehasonlító kutatás készült, amelyet egy 635 szociális dolgozó bevonásával végzett kérdőíves felmérés egészített ki. Az eredmények több, országhatárokon átívelő problémára is rámutattak, köztük a túlzott munkaterhelésre, a kiégés kockázatára, az erőforráshiányra és a nem megfelelő szervezeti támogatásra.

A képzés öt fő területet ölel fel: a szakmai jóllét elősegítését és a kiégés megelőzését, a digitális készségek fejlesztését, a munkavégzés során alkalmazható kommunikációs és együttműködési készségek erősítését, valamint a társadalmi vállalkozási és környezeti fenntarthatósági ismeretek bővítését. A tananyagok egy többnyelvű online tanulási platformon érhetők el. A projektpartnerek Romániában, Olaszországban és Litvániában személyes és online képzések, valamint mentorálási alkalmak keretében tesztelték a kidolgozott képzési programot.

A projekt keretében két szakpolitikai műhelybeszélgetést (Policy Lab) szerveztünk, amelyek lehetőséget teremtettek az érintett szereplők közötti párbeszédre a szociális ágazat kihívásairól és a lehetséges szakpolitikai megoldásokról. 

Zárókonferencia: A szociális ellátás jövője

A bukaresti zárókonferencia lehetőséget biztosított a kutatási eredmények, a kidolgozott képzési anyagok és a szakpolitikai ajánlások bemutatására, valamint a szociális ellátás jövőjét érintő szakmai párbeszédre.

A rendezvényen két interaktív munkacsoportban folytattak egyeztetést a résztvevők. Az egyik csoport a szociális dolgozók jóllétével és a kiégés megelőzésével, míg a másik a szociális ágazat átalakulásával összefüggő kompetenciaigényekkel foglalkozott. A megbeszélések során hangsúlyos szerepet kapott a megfelelő szervezeti támogatás, a folyamatos szakmai továbbképzés, valamint a szakmai készségek új kihívásokhoz való igazításának jelentősége.

A szakmai egyeztetések egyik fontos tanulsága volt, hogy a dolgozók kompetenciáinak fejlesztése mellett a szervezeti és intézményi feltételek javítására is szükség van. A CARES kutatási eredményei szintén arra mutattak rá, hogy a szociális szakemberek jóllétének hosszú távú javításához önmagában nem elegendő az egyéni készségek fejlesztése: megfelelő létszámú szakemberre, támogató munkakörülményekre és a munkáltató szervezetek elkötelezettségére is szükség van.

A CARES – Caregivers Advancing Regulatory Environment and Skills projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Erasmus+ program keretében valósult meg. A közleményben megfogalmazott nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy a román Nemzeti Ügynökség (ANPCDEFP) hivatalos álláspontjával. Az itt megfogalmazottakért sem az Európai Unió, sem az ANPCDEFP nem tehető felelőssé.

A délelőtti program középpontjában a STEAM-oktatás jövője és az inkluzív szemlélet erősítésének lehetőségei állnak. Az eseményt Chiara Colella (az Európai Bizottság, Oktatási, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság, DG EAC szakpolitikai referense) nyitja meg. A nyitóelőadást követően két kerekasztal-beszélgetés várja a résztvevőket. Az első a STEAM Alliance for Europe kezdeményezést mutatja be, különös tekintettel arra, hogyan segítheti egy közös kommunikációs stratégia a tartós európai szakmai kapcsolatok kialakítását. A STREAM IT szervezésében megvalósuló második beszélgetés azt vizsgálja, hogyan tehető a STEAM-oktatás hozzáférhetőbbé a hátrányos háttérrel rendelkező tanulók számára. A résztvevők a kutatási eredmények, a szakpolitikai ajánlások és a művészeteknek a STEM oktatásban betöltött szerepe alapján keresnek válaszokat arra, hogyan válhat a STEAM-oktatás hozzáférhetőbbé a különböző háttérrel rendelkező tanulók számára.

A délutáni kiscsoportos műhelymunkák keretében lehetőség nyílik az oktatás aktuális kihívásainak és a fejlesztés lehetséges irányainak megvitatására. Szó lesz többek között az osztálytermi egyenlőtlenségek kezeléséről, a pedagógusok munkáját segítő digitális eszközökről, valamint az európai szakmai kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről is. A közös munkát plenáris ülés zárja, amelyen a résztvevők megosztják az eseményen szerzett legfontosabb tanulságokat, és megfogalmazzák a STEAM-oktatás jövőjével kapcsolatos ajánlásaikat.

A STREAM IT projekt az Európai Unió Horizont Európa programjának támogatásával valósul meg, koordinátora a HÉTFA Kutatóintézet. A STEAMbrace testvérprojekttel közösen szervezett rendezvény a két kezdeményezés eredményeinek és tapasztalatainak hosszú távú hasznosulását szolgálja, hozzájárulva ezzel az inkluzív STEAM-oktatás fejlődéséhez, valamint az európai oktatási szakpolitika és gyakorlat alakításához.

A rendezvény részletes, angol nyelvű programja az esemény programjában, a részvétellel kapcsolatos tudnivalók pedig az információs csomagban olvashatók. Az érdeklődők ezen a linken regisztrálhatnak a személyes vagy online részvételre egyaránt.

A HÉTFA Kutatóintézet részvételével megvalósuló SIMPLE projekt azt vizsgálja, hogyan használhatók fel korábbi európai társadalmi innovációk tapasztalatai az Ukrajnából érkezett menekültek foglalkoztathatóságának és társadalmi beilleszkedésének támogatására.

A projekt során 82 európai kezdeményezést térképeztünk fel, közülük 13-at részletesebben is megvizsgáltunk. A kutatást két pilotprogram követte, amelyek eltérő módon támogatták a munkaerőpiaci beilleszkedést: Lengyelországban a vállalkozási készségek fejlesztése és a vállalkozásindítás támogatása, Olaszországban pedig az álláskeresés és az elhelyezkedés segítése, valamint a munkáltatók bevonása állt a középpontban.

A webináriumon azt jártuk körül, milyen következtetések vonhatók le a rendelkezésre álló kutatási adatokból egy olyan területen, ahol az elérhető információk eleve korlátozottak, és hogyan egészítik ki ezt a képet a gyakorlati tapasztalatok. A SIMPLE példáján keresztül arra is kitértünk, milyen szakmai kérdéseket vet fel a korábbi programok tapasztalatainak más intézményi és társadalmi környezetben történő alkalmazása, és mely tanulságok lehetnek hasznosak a hasonló területen dolgozó hazai szakemberek számára.

Az előadást Verhás Evelin, a HÉTFA Kutatóintézet munkatársa tartotta.

A webinárium felvétele itt érhető el: SIMPLE – Social Innovation for Migrant Integration and Employability

A SIMPLE – Social Innovation Models to Promote Learning and Employability – projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében valósul meg.

A SIMPLE projektről további információ a projekt honlapján érhető el: https://simpleinnovation.eu/

Finanszírozási nyilatkozat

Az Európai Unió finanszírozásával. A közölt nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k)től származnak, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az European Social Fund Agency (ESFA) hivatalos álláspontját. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

Bogdán Gergely Ármin, vezető elemző, HÉTFA Kutatóintézet

Baranyai Zsolt, városfejlesztési igazgató, HÉTFA Kutatóintézet

„Véget ér a Budapest-ellenes politika korszaka”, írta Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere még áprilisban a szolidaritási hozzájárulás inkasszálásának elhalasztására reagálva. A szolidaritási hozzájárulás 2017 óta van érvényben Magyarországon, neve ellenére azonban nem az újraelosztást szolgálta az Orbán-kormányok alatt, csupán a központi költségvetés bevételnövekedését és a hatalom megtartását.

Az optimista várakozások ellenére Magyar Péter májusban bejelentette, hogy a szolidaritási hozzájárulást az idei évre vonatkozóan önkormányzatoknak be kell fizetniük. A sokat vitatott elvonás idén is többszáz települést érint, amelyek közül a legnagyobb befizetőnek – a Fővárosi Önkormányzatnak – közel 98 milliárd forintot kell a központi költségvetés részére átengednie. A miniszterelnök ajánlata, mely szerint szívesen ad tippeket a Fővárosnak, hogyan tudna még spórolni, nem előzmény nélküli: a felelőtlen, túlköltekező önkormányzat toposza és a helyi források elvonása a rendszerváltás óta meghatározó mintái az önkormányzati politikának.

Ebben a cikkben párhuzamba állítjuk a 2000-es és 2020-as évek önkormányzati pénzügypolitikáit és amellett érvelünk, hogy az önkormányzatok alulfinanszírozása visszatérő kormányzati gyakorlat, amelyek hatásai messze túlmutatnak az alrendszer pénzügyi kockázatainak kérdéskörén. Cikkünk vitaindító a 2026. október 1-én megrendezésre kerülő XXXII. Országos Urbanisztikai Konferenciára, amelynek témája: Új konszenzusépítés az urbanisztikában.

Kép: A XXXII. Országos Urbanisztikai Konferencia borítóképe (Forrás: HÉTFA Kutatóintézet Facebook)

Rendszerváltástól a 2000-es évek megszorító politikájáig

Az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény és a kormányzati szintek közötti forrásmegosztás jelentős forrásbőséget biztosított az újonnan alakult önkormányzatok számára. Bevételeik legnagyobb részét a normatívák formájában elosztott állami támogatások adták, de a nagyobb városokban és a fővárosban a kezdetektől fontos működési és fejlesztési alapot jelentett a megosztott személyi jövedelemadó (SZJA) és a helyi iparűzési adó (HIPA) is. Az önkormányzati rendszer kiadásai ekkor a GDP 12-13%-át tették ki, meghaladva az európai országok átlagát.

Az alrendszer súlya azonban fokozatosan csökkeni kezdett, ahogy az önkormányzatok SZJA-ból való részesedése és az állami normatívák vásárlóértéke csökkent. A 2000-es évek közepétől az állami támogatások már nem csak reálértéken, hanem összegszerűen is csökken kezdtek, miközben egyre több feladat került helyi szintre, jelentős hiányt eredményezve az alrendszerben. A párhuzamosan lezajló pénzpiaci liberalizáció szabad utat engedett a helyi önkormányzatok soha nem látott mértékű eladósodásához. Az adósság 2011-re elérte az 1196 milliárd forintot, aminek 94%-án az ötezer főnél nagyobb települések osztoztak. Kézenfekvő a felelőtlen gazdálkodást okolni az eladósodásért, de a – főként nagyobb településekhez telepített – forrásigényes közszolgáltatások (pl. a kórházak fenntartása vagy Budapesten a közösségi közlekedés) alulfinanszírozottsága jóval hitelesebb magyarázat.

Az önkormányzatok adósságait végül négy lépésben, differenciálatlan módon, teljes egészében átvállalta a központi költségvetés. Az adósságképződés okainak mélyebb feltárása – és ezáltal a felelősségre vonás – ugyanakkor elmaradt, így a mai napig könnyen összemosható a felelőtlen gazdálkodás és az alulfinanszírozottság.

2. A feladat(alapú) finanszírozás és a 2020-as évek megszorításai

Az adósságkonszolidációval egyidőben, 2011-ben született új önkormányzati törvény radikálisan szűkítette az önkormányzatok feladatköreit és gazdasági mozgásterét, ugyanakkor viszonylagos stabilitást hozott. A közoktatás, a kórházi ellátási és hasonló kulcsfeladatok központosításával a korábbi 11-12%-ról 5-6%-ra csökkent az önkormányzati alrendszer nemzetgazdasági súlya.

A szabad felhasználású állami forrásokat felváltotta a feladatalapú finanszírozás, ahol a támogatásokat csak egy-egy adott feladathoz kapcsolódóan lehet felhasználni. A megosztott adók (az SZJA és a gépjárműadó) teljes egészében a központi költségvetésbe kerültek át. A saját rendelkezésű adók közül az erősen koncentráltan (elsősorban a nagyobb városokban és a fővárosban) jelentkező HIPA vált a legnagyobb bevételi forrássá. 2017-től azonban a HIPA felhasználása is korlátozottabbá vált, továbbá bevezetésre került a szolidaritási hozzájárulás, amely 2024-re már az alrendszer főösszegének 5%-át vonta el az önkormányzatoktól, érdemi visszaosztás nélkül.

A koronavírus-járvány évei alatt számos korlátozó intézkedést vezetett be a kormány, továbbá 2023-ban megszüntette a termőföldre kivethető települési adót. A 2025-ben bevezetett Versenyképes Járások Program újabb kötelező elvonást jelentett, ami aztán az ún. Területfejlesztési Alapon keresztül kerül visszaosztásra.

Kép: A települési önkormányzatok pénzügyi mozgásterét befolyásoló főbb szabályozási változások, 2013–2025 (Forrás: Bogdán et al., 2025)

A pénzügyi mozgásteret korlátozó szabályozási változásokon túl reálértéken jelentősen csökkentek a normatív támogatások. Míg a központi költségvetés nominálisan több, mint duplájára tudta növelni a bevételeit 9 év alatt, addig az önkormányzatok államtól kapott nettó támogatásai még az az inflációtól is jelentősen elmaradtak.

A központi költségvetés bevételei és támogatásai az önkormányzatok részére a GDP-hez és az inflációhoz képest, 2015-2024 (Forrás: KSH (1) (2) és MÁK egyedi adatkérés)

A megszorító urbanizmus következményei

A 2000-es és 2020-as évek önkormányzati politikáiban közös, hogy a kormányzat egy válsághelyzetre hivatkozva jelentős forrásokat von el az önkormányzatoktól: ezt nevezi a szakirodalom megszorító urbanizmusnak. Az angolszász és dél-amerikai országok példái alapján kidolgozott elmélet szerint a megszorítások lecsorognak a kormányzati szinteken, amelynek externális hatásait végül a sérülékeny társadalmi csoportok kénytelenek viselni. Az elmélet elemeit felhasználva hét olyan következményt azonosítottunk, amelyek tetten érhetők a hazai önkormányzati alrendszerben:

1. Költségvetési hiány: A települési önkormányzatok nem tudnak elegendő bevételre szert tenni alapvető működési kiadásaik fedezésére. 2020 és 2023 között az önkormányzatok közel 70%-a került ilyen helyzetbe a legkisebb községektől a fővárosi kerületekig.

2. Karcsúsított önkormányzati apparátus: Az önkormányzati alrendszer dolgozói állománya negyedével csökkent a közfoglalkoztatási rendszerben résztvevők számának csökkenésével, a közalkalmazottak bérei pedig jelentősen elszakadtak az átlagbér alakulásától. Ez a munkaerőhiány révén tovább ronthatja az önkormányzatok feladatellátási stabilitását. A kiadásokat legnagyobb mértékben a szociális ellátás és az alapfokú nevelés-oktatás területén hagyták elinflálódni. Ha a források GDP-arányosan a 2015-ös szinten álltak volna rendelkezésre 2024-ben is, előbbire 88 milliárd forinttal, míg utóbbira 193 milliárd forinttal jutott volna több forrás.

3. Vagyonvesztés: A deficit miatt az önkormányzatok gyakran kényszerülnek rá az önkormányzati vagyon felélésére. Magyarországon az önkormányzati alrendszer aggregált ingatlanvagyona 17%-kal csökkent reálértéken, legnagyobb mértékben a fővárosi kerületekben (-32%) és a városokban (-22%).

4. Nagyobb fejlesztések elmaradása: Az állami és EU-s fejlesztési támogatások, illetve saját források hiányában a – főként városi infrastruktúrát érintő – nagyobb fejlesztések elmaradnak. A 2020-as évek első öt évének beruházási intenzitása a vidéki városok és a főváros esetében egyaránt elmaradt a 2015 és 2019 közötti időszakétól. Ez 2024-es értéken számítva évente nagyjából 92 milliárd forinttal jelent kevesebb beruházást.

5. Placebo-fejlesztés: Az önkormányzatok politikai népszerűségük megőrzése érdekében – pénz hiányában – kisléptékű fejlesztéseket valósítanak meg, a taktikai urbanizmus égisze alatt átmenetinek szánt beavatkozásokat hajtanak végre. A kerékpáros jelek felfestésétől a planténereken át a konténerépületekig számos költséghatékony megoldás jelenik meg a modern magyar városokban, amelyek ritkán nyújtanak hosszú távú megoldást strukturális kihívásokra vagy térbeli konfliktusokra.

Kép: Konténerből készült illemhely a 2026-os Örs vezér téri fejlesztés látványtervén (Forrás: Rózsa András Facebook)

6. Perifériák és sérülékeny csoportok leszakadása: 2000 és 2025 között 44%-kal csökkent az önkormányzati lakások száma. Az önkormányzati ingatlanvagyon felélésével a települések elveszítik abbéli képességüket, hogy érdemi lakhatási politikát folytassanak, így a vidéki lakosság térbeli mobilitási lehetőségei tovább romlanak. Az önkormányzati ellátórendszerre súlyosan rászoruló csoportok érzékelik a szociális ellátórendszer és az alapfokú nevelés-oktatás terén jelentkező hiányosságokat leginkább.

7. Azonosulás a megszorító urbanizmussal: Az önkormányzati szereplők, az érintett társszakmák és a lakosság megszokják a forráshiányos állapotot. A polgármesterek közös kiállás helyett egyéni túlélési stratégiákat dolgoznak ki, amely PPP-forrásbevonásoktól a rendkívüli önkormányzati támogatások igénylésén át egészen az országgyűlési képviselőknél történő lobbizásig terjed. A közszolgáltatások leromlásával a tehetősebb lakosok a magánszféra szolgáltatásait választják, a sérülékeny csoportok gyakran ellátás nélkül maradnak. A városok fejlesztésével kapcsolatos diskurzusok eltolódnak a magánszférával való együttműködés irányába, a magántőke bevonása a hatékonyság, míg a közpénzből történő fejlesztés a pazarlás szinonímái lesznek.

Kép: A XXXI. Országos Urbanisztikai Konferencia témája is a közpénz nélküli fejlesztés lehetőségei voltak (Forrás: DANU Facebook)

Rendszeralternatívák

A rendszerváltás óta kibontakozott két nagy önkormányzati rendszer-átalakítás végül egyaránt a forráselvonás és megszorítás politikájában találta meg a megoldást a központi költségvetés problémáira. Az új kormány feladata nem egyszerű; egyszerre kell csökkenteni a hatalmasra duzzadt államadósság kamatterheit és javítani az évtizedek óta forráshiányos ellátórendszerek állapotán. Mit lehet mégis elvárni az új kormánytól az önkormányzati alrendszer reformját illetően? Az alábbiakban összegyűjtöttünk öt olyan intézkedést, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az önkormányzatok kilépjenek a megszorítások ciklikus csapdájából és képesek legyenek autonóm működésre hosszabb távon.

1. A központi és helyi szint közötti forrásmegosztás rögzítése: Ausztriában a megosztott adók köre és a három kormányzati szint abból való részesedése 1948 óta az ún. pénzügyi alkotmányban rögzített. Az egyes régiók és települések közötti elosztást a pénzügyi kiegyenlítési törvény szabályozza, amelyet rendszeres időközönként tárgyalnak újra. Javasoljuk egy hosszú távon rögzített, alkotmányozó többséghez kötött forrásmegosztási törvény elfogadását, hogy a mindenkori kormány ne férjen hozzá egyoldalúan az önkormányzati kasszához.

2. Az önkormányzati feladatportfóliók és költségigények felmérése, a normatívák kiigazítása: Ausztriában és Csehországban elterjedt gyakorlata van a normatívák, illetményalapok rendszeres felülvizsgálatának, amelyet adatelemzés, kérdőíves felmérés és interjúk formájában valósítanak meg. Javaslatunk szerint Magyarországon az ASP rendszer adataiból kiindulva, célzott kérdőívek segítségével lehetne felmérni a forrástöbblet iránti szükségletet (részletes, tételes kifejtéssel), amelyet aztán a kiugró adatok szintjén interjúkkal lehetne finomítani.

3. Valós szolidaritási mechanizmus létrehozása: Javasoljuk a jelenlegi szolidaritási hozzájárulás rendszerének átalakítását, sávos, százalékos, hosszú távon rögzített képletek alapján. Fontosnak tartjuk, hogy a területi kiegyenlítés mechanizmusa legyen transzparens, továbbá a kifizetések és elvonások szintjén is egyértelműen követhető.

4. Társulások és közös hivatalok pénzügyi ösztönzése: Az elaprózott településszerkezet és az egymással (főként fejlesztési forrásokért) versengő önkormányzati struktúra jelentősen növelte a kistelepülések lemaradását az elmúlt években. A megfelelő szolidaritási mechanizmus mellett kiemelten fontos, hogy az önkormányzatok pénzügyi értelemben is ösztönözve legyenek az együttműködés jelenleg is működő formáinak alkalmazására, sőt bővítésére.

5. Az önkormányzati érdekképviselet megerősítése: Magyarországon több érdekképviseleti szerv is működik párhuzamosan, ezek azonban a múltban ritkán tudták érvényre juttatni az önkormányzatok akaratát a mindenkori kormánnyal szemben. Változást jelenthet, hogy a Vidék-és Településfejlesztési Minisztérium egyeztetésre hívta a hazánkban működő nyolc érdekképviseleti szervet az önkormányzati rendszer jövőjét illetően. A szövetségek – eltérő politikai és világnézeti beállítottságuk ellenére – egy egységes javaslatcsomagot fogalmaztak meg az önkormányzati finanszírozás és feladatellátás reformja érdekében.

A kormánnyal folytatott tárgyalások bizakodásra adnak okot, érdemes azonban levonni az elmúlt 35 év tanulságait: egy új önkormányzati rendszerben nem jobb, eseti alkukra, hanem rögzített és méltányos forrásmegosztásra van szükség. A források autonómiája és hosszútávú szavatolása alapvető feltétele egy új konszenzus megteremtésének az önkormányzatok és a központi kormányzat között. A cseh- és osztrák önkormányzati rendszer kutatói forrásbőségről, hatékony, saját bevételekből megvalósított fejlesztésekről és az önkormányzati alrendszerről, mint valós hatalmi ellensúlyról számolnak be. Ennél kevesebbel a magyar önkormányzatoknak sem érdemes beérnie.

A cikk elsőként a portfolio.hu-n jelent meg „Mit okoz a magyar településeken az elképesztő forráselvonás?” címmel. https://www.portfolio.hu/ingatlan/20260831/mit-okoz-a-magyar-telepuleseken-az-elkepeszto-forraselvonas-859470

A cikkben használt gazdálkodási és létszámadatok forrása a Magyar Államkincstár, amely kutatásainkhoz egyedi adatkérés formájában bocsátotta rendelkezésre az alrendszer beszámolóinak adatait a 2015 és 2024 közötti időszakra vonatkozóan.