Elkészült a HÉTFA Kutatóintézet részvételével megvalósuló CARES Erasmus+ projekt kérdőíves kutatás beszámolója „Szociális szektor – Jóllét, kihívások és készségek” címmel. A jelentés feltárja a szociális szakemberek helyzetét Magyarországon, Litvániában, Romániában és Olaszországban, különös tekintettel a szociális szektor területén tapasztalható közös kihívásokra és az egyes országokra jellemző sajátos dinamikákra, részletesen bemutatva az ágazat demográfiai, foglalkoztatási és érzelmi jellemzőit.
A kutatás célja az volt, hogy alaposabb képet kapjunk a szociális területen dolgozók kihívásairól és szükségleteiről. A vizsgálat a kiégés és a másodlagos traumás stressz növekvő arányára összpontosított, amely annak ellenére is aggasztó jelenség, hogy általánosságban magas volt a munkával való elégedettség a megkérdezettek körében. A projekt a kiégés mértékét, a munkahelyi kihívásokat, valamint az új kompetenciák és készségek iránti igényt vizsgálta a négy országban. A kérdőívet a CARES projekt partnerei dolgozták ki és fordították le magyar, litván, román és olasz nyelvre. A kérdőív 2025 februárja és márciusa között online, a LimeSurvey platformon keresztül volt elérhető. A felmérést 636 fő töltötte ki, közülük 635-en a partnerországokból származtak: 296 válasz érkezett Romániából, 149 Litvániából, 143 Magyarországról és 47 Olaszországból.
Az eredmények azt mutatják, hogy a szociális ágazat erősen elnőiesedett mind a négy országban, a válaszadók több mint 80%-a nő. A legtöbb résztvevő 36 és 55 év közötti és több mint hét év szakmai tapasztalattal rendelkezik.
Magyarországot és Litvániát elsősorban egyetemi végzettséggel rendelkező szociális munkások képviselték, míg Romániában és Olaszországban változatosabb foglalkozási háttérrel rendelkező válaszadók vettek részt a kutatásban. A többéves szakmai tapasztalat ellenére a szociális munkások alacsony fizetésben részesülnek, különösen Magyarországon és Romániában, ahol a válaszadók több mint a fele havi 1000 euró alatti jövedelemmel rendelkezik (Magyarországon 55%, míg Romániában 65% ez az arány), ami elmarad az országos átlagbérektől. Litvániában a válaszadók 79%-a havi 1001 és 2000 euró közötti jövedelmet jelölt. Olaszországban 47 válaszadó közül 30-an tartoztak ugyanebbe a jövedelmi kategóriába.
A válaszadók többsége Magyarországon, Litvániában és Romániában a közszférában dolgozik, míg az olasz résztvevők többsége a magánszektorban.
A szociális ellátásban dolgozók mind a négy országban az alábbi érzelmi és interperszonális készségeket tartották a legfontosabbnak a hatékony segítségnyújtás biztosításához: az empátiát, a kommunikációt, a rugalmas ellenállási képességet (rezilienciát) és a tiszteletet. Nagyra értékelték továbbá az idővel való hatékony gazdálkodás képességét, a csapatmunkát és a konfliktuskezelést, míg a digitális és zöld készségeket kevésbé tartották lényegesnek. A stresszforrások között szerepelt az adminisztratív terhek növekedése, az elégtelen létszámú szakember állomány, az alacsony társadalmi elismerés és az érzelmi kimerültség – utóbbit különösen magas arányban jelezték a magyar válaszadók. A fiatalabb korcsoportba tartozó litván és román munkavállalók, valamint az 55 év feletti szociális dolgozók kiemelkedően magas stressz-szintet jeleztek, ami kapcsán felmerül az életkor-specifikus beavatkozások szükségessége.
A válaszadók nyolc kulcsfontosságú területet fogalmaztak meg a szociális szektorban dolgozók jóllétének és munkával való elégedettségének javítására: jobb bérezés és juttatások; nagyobb társadalmi elismerés és tisztelet; jobb munkakörülmények; rugalmas időbeosztás; folyamatos képzés és érzelmi támogatás; átlátható és méltányos jogszabályi környezet; megfelelő létszámú (szak)személyzet; valamint szorosabb intézményközi együttműködés. A fenntartható gyakorlatokra vonatkozó javaslatok között szerepelt az ergonomikus munkakörnyezet kialakítása, a hatékonyabb digitális eszközök alkalmazása és a zöld infrastruktúra fejlesztése.
A CARES projekt négy országra kiterjedő kérdőíves kutatási beszámolója több célzott beavatkozást javasol: az adminisztratív terhek csökkentését; a traumaérzékeny szupervízió és a kollegiális támogatói hálózatok megerősítését; a készségfejlesztésbe és a szakmai mobilitásba való befektetést; a gondoskodó és elismerő munkakultúra előmozdítását; a rugalmas, családbarát munkarend biztosítását; valamint a szakemberek toborzásának megerősítését, különös tekintettel az elégtelen módon ellátott területekre. A képzési programok foglalják magukba az érzelmi intelligenciát, a digitális készségeket és a fenntarthatósági szempontokat, erősítsék a szociális dolgozók rezilienciáját, és biztosítsanak támogató munkakörnyezetet.
A szociális ágazatban dolgozók támogatása elengedhetetlen nemcsak a saját jóllétük érdekében, hanem az Európai Unió jóléti rendszereiben nyújtott szociális ellátások minősége szempontjából is. A kutatási beszámoló teljes szövege ezen a linken keresztül érhető el.
Legutóbbi hozzászólások