2021 novemberében a világ közel 200 országának képviseletével lezajlott az ENSZ 26. klímakonferenciája Glasgow-ban. A több mint két héten át tartó egyeztetés célja az volt, hogy a résztvevők megoldási javaslatokat fogalmazzanak meg a klímaválság enyhítése érdekében. A találkozó eredményeképp született meg a Glasgow Climate Pact (Glasgow-i Klímaegyezmény).
A megállapodás legfontosabb célkitűzése, hogy 2050-ig a globális hőmérsékletnövekedés plafonértéke – az ipari forradalom kezdetéhez képes – maximum 2 Celsius fok legyen. E cél a 2015-ös Párizsi Megállapodás törekvésére erősít rá, amelyet elsősorban a fosszilis energiahordozók felhasználásának fokozatos csökkentésével, valamint a metánkibocsátás csökkentésével kívánnak elérni. Annak érdekében, hogy a zéró kibocsátás a század közepére megvalósuljon, a szén-dioxid-kibocsátást 45 százalékkal kell mérsékelni. A cél eléréséhez azonban elengedhetetlen, hogy a legnagyobb kibocsátók (mint például az USA, Kína vagy India) határozott lépéseket eszközöljenek a mérsékelt kibocsátás érdekében.
Az Európai Bizottság egységesen képviselte az Európai Unió álláspontját és vállalásait a Glasgow-i Klímacsúcson. A képviselők vállalták, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 55 százalékkal csökkentik 2030-ra, majd 2050-re elérik a klímasemlegességet. A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia alapján a század közepére hazánknak is el kell érnie a klímasemlegességet, mely célt a 1620/2021. (IX. 3.) számú kormányhatározatban is rögzítettek.
A klímacsúcsokkal szemben megfogalmazott kritikák általában azt emelik ki, hogy az országok által tett vállalások nem elég ambiciózusak, túl kompromisszumosak, illetve, hogy a vállalt célok be nem tartása lényegi szankciót nem von maga után. Ebből következően Magyarországnak olyan klímaváltozási politikát kell kialakítani, ami számol a legrosszabb eshetőséggel is; hogy nem sikerül 2050-ig 2oC alatt tartani a globális hőmérsékletemelkedést. Vállalnia kell tehát nemcsak a globális célokhoz való hozzájárulást, de fel kell készülnie a globális felmelegedéshez történő adaptációra is olyan módon, hogy a nemzeti szuverenitásunk erősödjön.
Ez azért kiemelten fontos, mert a természeti tőke elvesztése, az éghajlatváltozás egyre inkább veszélyezteti a Magyarországon megszokott termelési kultúrát. A területhasználat változtatása és a megváltozott éghajlat szűkíti az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, ezáltal a termelési alternatívák is csökkennek. A megszokott mezőgazdasági termelési mintázatok eltűnhetnek, a korábban hazai termesztésű növények importjára szorulhatunk. A megváltozott éghajlathoz való alkalmazkodás (pl. a talajvédelemben, vizeink megtartásában) kiemelten fontos lesz a következő generációk számára, ezért megfontolandónak tartjuk, hogy a hazai agrárium tudásmegosztáson alapuló programokon keresztül felkészüljön az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó élelmiszertermelésre.
Mindemellett olyan beavatkozásokat is szükséges eszközölni, amelyek segítik a kitűzött kibocsátáscsökkentési célokat és ezzel párhuzamosan erősítik Magyarország szuverenitását és rezilienciáját. A HÉTFA Kutatóintézet 2021 tavaszán készült tanulmánya a klímavédelem és a gazdasági-társadalmi reziliencia kérdését járta körül és olyan javaslatokat fogalmazott meg, amelyek egyrészt segítik a klímapolitikai célok elérését; másrészt hozzájárulnak Magyarország szuverenitásának erősítéséhez; harmadrészt finanszírozhatók a következő uniós költségvetési ciklus forrásaiból:
- megújuló energiatermelés diverzifikálása
- hidrogéntermelés támogatása
- szennyvíziszap energetikai hasznosításának támogatása
- épületenergetikai beruházások és épületenergetikai képzés az építőipari szereplők számára
- ökológiai gazdálkodás támogatása
- belvizes területek élővízzé alakítása, amellyel növekszik Magyarország vízmegtartó képessége.
Legutóbbi hozzászólások