Bár a járvány miatti tavaszi leépítéseket követően júniusban végre elindult a hazai foglalkoztatás bővülése, azonban az egyes ágazatok és térségek között nagy eltérések vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen mélyről és milyen gyorsan indult meg a fellendülés. A fejlettebb térségekben és az üdülőkörzetekben gyorsabb volt a létszámleépítés, majd a fellendülés is, mint az elmaradottabb járásokban. A turizmusnak leginkább kitett térségek nagyon komoly foglalkoztatási hullámzásokat éltek meg az év első felében. Mivel úgy tűnik, hogy a nyáron megindult foglalkoztatás-bővülést erős szezonális körülmények (turizmus, nyári mezőgazdasági munkák) is támogatják, ezért nem lélegezhetünk még fel, és ősszel – különösen, ha a járvány miatt esetlegesen ismét átfogó korlátozásokat kell bevezetni – még további nehéz hónapokat élhet meg a magyar munkaerőpiac. A HÉTFA Kutatóintézet szakértői legújabb elemzésükben a NAV-hoz benyújtott vállalati létszámadatok alapján vizsgálják a foglalkoztatás változásának területi és ágazati mintázatait.[1]
A koronavírus-járvány gazdasági következményeinek egyik legnagyobb figyelmet kapott és legnehezebben megválaszolható kérdése, hogy hány ember és milyen hosszú ideig veszíti el a munkáját. Az álláshelyek csökkenésének üteme nem csak arra a több tízezer emberre van hatással, akik munkanélkülivé válnak, hanem a gazdasági folyamatokat is jelzi, és a várható lakossági fogyasztási trendeket is befolyásolja.
A cikket a Portfolio is közreadta, ide kattintva pedig nyomtatható pdf formátumban is letölthető.
A látszólag egyszerű kérdés megválaszolása azonban számos nehézségbe ütközik. Nem véletlen, hogy az ILO is csupán becsléseket fogalmaz meg, és sokszor eltérő, akár egymásnak ellentmondó adatokkal és nyilatkozatokkal találkozunk a megszűnő állások kapcsán. A különböző statisztikai adatok ugyanis egymással nehezen összehasonlítható módszertannal dolgoznak, a munkaerőpiac különböző szeleteire látnak rá és más-más pillanatban is látják az állásvesztés folyamatát, így gyakran eltérő üzeneteket kommunikálnak arról, hogy mekkora elbocsátási hullám indult meg hazánkban. Például a KSH által publikált negyedéves Munkaerő-felmérés lakossági kérdőíves módszerrel gyűjt adatokat arról, hogy a kérdezettek végeztek-e fizetett munkát a kérdezést megelőző héten. A KSH adminisztratív adatokra támaszkodó számai a NAV adatai alapján havi szinten állnak rendelkezésre a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások átlagos állományi létszámáról. Ezt egészítik ki a költségvetési szervek, a legnagyobb nonprofit szervezetek és a közfoglalkoztatottak adatai, de a kisebb nonprofit szervezetek, egyéni és mikro vállalkozások adatai hiányoznak belőle. Míg az NFSZ álláskereső statisztikájában azok jelennek meg, akik már regisztrációjukat is kérték álláskeresőként. Emellett több kutatóintézet is készített kérdőíves adatfelvételt különböző kérdezetti körökben. Ezek az adatok eltérő pillanatban, irányokból és helyzetben fogják meg a megszűnő álláshelyeket vagy az állásvesztés mértékét, ezért számaik nem egyeznek, nem is egyezhetnek.
A HÉTFA Kutatóintézet a válság első négy hónapjának munkahelyekre gyakorolt hatását a gazdálkodó és nonprofit szervezetek február és június közötti havi átlagos foglalkoztatotti létszámát tartalmazó NAV adatok elemzésével vizsgálta. Az elemzés a gazdálkodó szervezetekre, a nonprofit szervezetekre és az egyéni vállalkozók teljességére vonatkozik, a közszféra foglalkoztatási változásait nem tükrözi. (A közszféra foglalkoztatotti létszámait kevésbé befolyásolta a járványhelyzet.) Vizsgálatunk célja, hogy trendjeiben mutassa meg az álláshelyek változásának ágazati és területi mintázatát.
Míg a kérdőíves módszeren alapuló Munkaerő-felmérés szerint 2020 első negyedévében az országban 3 944 ezren voltak foglalkoztatottak, és további több mint félmillióan vállalkozóként (társas vagy egyéni) tevékenykedtek, a KSH adminisztratív adatszolgáltatáson alapuló adatbázisában 2020 februárjában 3 161 ezer munkavállaló szerepelt (közfoglalkoztatottakkal). A HÉTFA által a NAV adatai alapján képzett adatbázisban ugyanebben az időszakban 3 191 ezer fő foglalkoztatottról (vagy önfoglalkoztató egyéni vállalkozóról) volt adatunk. Miután a két hasonló módszertanú adatsorban szereplő foglalkoztatottak száma, megoszlása közel azonos, nem feltételezünk szisztematikus torzítást a két adatfelvétel között és egymást kiegészítve használjuk az adatbázisok eredményét.
Március még csak a válság előszele volt, de áprilisban és májusban már látványos volt az álláshelyek megszűnése
A KSH adminisztratív adatgyűjtése alapján a foglalkoztatottak számának havi alakulása ingadozik az éven belül. Míg a március hagyományosan az egyik legalacsonyabb foglalkoztatással járó hónap, addig április az egyik legnagyobb növekedésű; május kisebb mértékben, de továbbra is jellemzően a létszámbővülés hónapja volt 2017-2019 között.
Idén márciusban a KSH adatai alapján 1,6%-os volt az alkalmazottak számának visszaesése, ami már előre jelezte a kialakuló válságot (például még 2017-ben is csak 1% volt). Különösen jelentős ez a visszaesés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok munkáltató feltehetően csak március közepén, az iskolák bezárása és a kijárási korlátozások kihirdetését követően szembesült azzal, hogy a válság az ő cégére is hatással lehet. Ezért a márciusi foglalkoztatási létszámok csökkenése még csak azok döntését mutatta, akik már februárban észlelték a válságot és erre gyorsan reagáltak is. A tervezett felvételek elhalasztása vagy a gyorsan felmondható szerződések (pl. lejáró határozott idejű szerződések vagy próbaidő alatt álló munkavállalók) lezárása csökkenthette a foglalkoztatotti létszámot.
Az áprilisi visszaesés viszont már egy jelentősebb elbocsátást mutat, különösen mivel ez a hónap hagyományosan a létszámbővülések hónapja, amikor a foglalkoztatottak létszáma eléri, illetve meg is haladja a februárit. Áprilisban már 4%-kal, 130 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma a KSH szerint. Májusban lassult a trend, de még mindig 30 ezer fős visszaesést tapasztalhattunk.
Az idei évben február és május között megszűnt 212 ezer álláshelyet nyugodtan betudhatjuk a koronavírus foglalkoztatási következményének. Pontosabban annak alsó értékének, hiszen a KSH ezen statisztikája nem lát rá az öt fő alatti foglalkoztatókra és az egyéni vállalkozókra. Az eltűnt munkahelyek döntő többsége a vállalkozásoknál szűnt meg, a költségvetési szektorban közel 4 ezer fővel, a nonprofit szervezetekben 3 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, míg a közfoglalkoztatottak száma 8 ezer fővel esett vissza február és május között.
Mivel az év elején még 2020-ra is erőteljes (3-4% közötti) gazdasági növekedést prognosztizáltak a különböző előrejelzések, így feltehetően egy COVID mentes időszakban májusra az előző évinél jó pár tízezer fővel magasabb foglalkoztatást mérhettünk volna. Az, hogy a tavaly májusi foglalkoztatási létszámokhoz képest 242 ezer fővel dolgoznak kevesebben 2020-ban, még mindig inkább alábecsli a járványi miatt a foglalkoztatotti létszámban látott visszaesést. A KSH jelen írás készítésekor még nem közölte a júniusra vonatkozó alkalmazotti létszámadatokat, de a NAV adatai alapján készített elemzésünk szerint és a MEF negyedéves gyorstájékoztatója alapján is úgy tűnik, hogy a trend júniusra megfordult és a nyár kezdetével megindult a munkahelyek számának lassú bővülése.
A foglalkoztatottak számának alakulását a továbbiakban a HÉTFA által a NAV-nak benyújtott létszámadatokból összeállított adatbázis segítségével elemezzük. Ebben az adatbázisban a gazdálkodó szervezetek és az egyéni vállalkozók havi foglalkoztatotti létszáma szerepel. Bár ennek az adatbázisnak a létszám adatai eltérnek a KSH intézményi adataitól (már csak a vizsgált szervezetek eltérő köre miatt is), de a két adatbázis májusig hasonló trendeket mutat.
A turizmusban érintett kisvállalkozások és a munkaerőközvetítő cégek reagáltak a leggyorsabban
Valószínűleg keveseknek okoz meglepetést, hogy a turizmusban érintett cégek reagáltak legkorábban és a legnagyobb mértékben a válságra, és a nyár kezdetével ennek a területnek a bővülése indult meg leggyorsabban. Az elbocsátási hullám azonban márciusban és áprilisban is kitartott. A szektor korai és erőteljes érintettsége, valamint az elterjedt rugalmas foglalkoztatási formák alapján ez várható is volt. Az elbocsátás mértéke ugyanakkor egészen radikális leállást mutat a tavaszi hónapokban. A szektor két hónap alatt megvált alkalmazottai 22%-ától (közel 30 ezer embertől), de már márciusban is 12%-kal kevesebb alkalmazottja volt, mint egy hónappal korábban. Ez a létszámvisszaesés még ijesztőbbnek tűnik, ha belegondolunk, hogy március és április, a március 15-i hosszú hétvégével, húsvéttal és az iskolai tavaszi szünettel általában már egy bővülő foglalkoztatási időszakot jelent a turizmusban. Májusban szinte megállt a szektorban a munkahelyek csökkenése, majd a június már emelkedést jelzett, 6%-kal nőtt a foglalkoztatottjainak a száma.
Ugyancsak súlyosan érintett cégcsoport volt a személyi szolgáltatások köre: ebben az ágazatban májusig 11%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezen a területen számos olyan szolgáltatás található (például szépségápolás, mosoda, masszázs, fitnesz), amelyek ellehetetlenültek a lezárás ideje alatt. A korlátozások feloldása után májusban megállt a foglalkoztatottak számának csökkenése, majd júniusban itt is bővülés következett be.
Az adminisztratív szolgáltatások súlya a megszűnt álláshelyek körében talán kevésbé várt adat (14%), de ide tartoznak a munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégek is, ahol több mint 11 ezer munkahely szűnt meg február és május között; azonban a létszámcsökkenés itt is megtorpant júniusban. A válság súlyosabban érinthette tehát a kölcsönzött munkaerőt, az ilyen típusú szerződéssel dolgozók munkaügyi védettsége most is alacsonyabbnak bizonyult.
A három legnagyobb foglalkoztató szektor mintázata nagyon hasonló képet mutat. A kereskedelem és gépjármű-javítás, a feldolgozóipar és a szállítmányozás, raktározás területén a foglalkoztatottak száma 5%-al csökkent májusig, a visszaesés első sorban az áprilisi hónapban következett be. Mindhárom szektorban elenyésző bővülést tapasztaltunk júniusban. E területekhez hasonló mintázata volt a kreatív és művészeti területen dolgozó vállalkozások foglalkoztatási adatainak is.
Nem meglepő módon a közszolgáltatási terület (oktatás, egészségügy, szociális ellátás), a közmű szektor, valamint a kijárási korlátozásoktól kevéssé függő bányászat és mezőgazdaság bizonyult leginkább válságállónak ezekben a hónapokban. A járvány okozta gazdasági leállás sajátossága folytán a szűkebben vett IKT ágazatban működő vállalkozások foglalkoztatotti körében sem történt jelentős változás.
Úgy tűnik tehát, hogy azokban a szektorokban indult meg júniusban a létszámbővülés, amelyekben a válság első két hónapjában leginkább visszaesett a foglalkoztatás.
A kisvállalkozásoknál nagyobb és gyorsabb volt az elbocsátás, de a júniusi létszámbővülésből is ők vették ki leginkább a részüket
A vállalkozásokat méret szerint vizsgálva azt vártuk, hogy a nagyobb cégek gyorsabban érzékelik a gazdasági helyzet változását és gyorsabban reagálnak, de hosszabb távon a tőkeszegényebb kisebb cégek élik meg rosszabbul a visszaesést. Várakozásunk csak részben igazolódott. A leggyorsabban az 50 fő alatti cégek létszáma csökkent, ők reagáltak márciusban a legerőteljesebben a válságra, de áprilisra már közülük is a legsérülékenyebb 5 fő alatti mikrovállalkozások létszáma csökkent a legnagyobb mértékben, és ez a kép májusban sem változott. A legnagyobb létszámcsökkenést az egyéni vállalkozóknál láttunk, akiknél áprilisra 12,8%-kal esett vissza a foglalkoztatás. Ezt a vállalkozási formát volt a legkönnyebb felfüggeszteni, különösen abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó kizárólag önfoglalkoztató volt. A májusi stagnálást követően ebben a csoportban csak mérsékelt létszámnövekedést tapasztaltunk júniusban, amikor is a februári létszámnál még mindig 10,4%-kal kisebb volt a csoport foglalkoztatása.
A nagyobb cégek kevésbé bocsátották el foglalkoztatottaikat. Áprilisban és májusban már határozottan megnőtt ebben a körben is az elbocsátottak száma, de lényegesen alatta maradt a kisebb szervezetekben érzékelhető aránynak. Sok nagyobb cég esetében a munkaszerződéseik rugalmatlansága nem tette lehetővé a gyors elbocsátást, emellett, ahogyan korábban is említettük, sok helyen a kölcsönzött munkavállalóktól váltak meg első körben. De az is valószínű, hogy sok nagyobb szervezet rendelkezik jelentősebb tartalékkal, amely lehetővé tette a munkavállalók megtartását. A 100 legtöbb munkavállalót elbocsátó cég összesen több mint 23 ezer főt épített le májusig, ennek a létszámnak közel felét a munkaerő közvetítő/kölcsönző cégek tették ki. Június folyamán a megkezdődött enyhe létszámbővülés általánossá vált szinte minden vállalkozásméretnél. Kizárólag a 250 fő feletti nagy foglalkoztatók munkavállalói létszáma csökkent valamelyest továbbra is.
A turizmusban érintett és a fejlett munkaerőpiaccal rendelkező nyugat-magyarországi járásokban szűnt meg eleinte a legtöbb munkahely, de a visszapattanás is itt volt a leggyorsabb
Azt is megvizsgáltuk, hogy mely hazai térségekben volt a legerőteljesebb az álláshelyek csökkenése, valamint mely térségekben indult meg az elmúlt hónapban a létszámbővülés. Mivel adatainkban a cégek székhely szerint szerepelnek, ezért az állások megszűnésének területi eloszlását az 50 fő alatti vállalkozásokra szűkítettük, feltételezve, hogy ezen cégeknél kevesebb eltérés tapasztalható a székhely és a telephely között, így jobban mutatják majd az álláshelyek megszűnésének területi mintázatait. A legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozások februárban 1.327 ezer főt alkalmaztak, ez a teljes alkalmazotti létszám kb. 42%-a. Amint azt a korábbi bekezdésekben bemutattuk, a kisebb vállalkozásoknál jelentősebb volt a létszámváltozás, mint a nagyobbaknál, így ezzel a szűkítéssel feltehetően megragadhatóak maradtak a foglalkoztatások komplexebb területi változásai. Ugyanakkor a változásokat szemléltető térképeken nem fognak látszani azok az átalakulások, melyek a hírekben leginkább megjelennek, vagyis amikor egy, a térséget meghatározó nagyfoglalkoztató mond fel alkalmazottai jelentős részének.
Amint láttuk, a foglalkoztatási visszaesés csúcsa áprilisra esett: ebben a hónapban minden járásban csökkent az alkalmazottak száma. A legsérülékenyebb térségek közé tartoztak a Szentgotthárdi, a Keszthelyi, a Gyulai, a Siklósi, a Soproni és a Kőszegi járások, ahol az alkalmazottak több mint 10%-a „eltűnt”. A válság azonnal jelentkezett a turisztikai térségek mellett az ország északnyugati részén és a fővárosban is. Ebben a szakaszban kevésbé sérülékenynek bizonyultak az elmaradottabb térségek az ország északkeleti részében.
Májusban fordulat következett be: a leépítés már nem volt általános, nem minden térségre volt jellemző, 44 járásban pedig már bővült is a kisebb vállalkozások alkalmazottainak száma. A legnagyobb növekményt három Balaton környéki járás könyvelheti el (Siófoki, Fonyódi, Balatonfüredi), de a top 10-ben szerepel a Tapolcai és a Balatonalmádi járás is.
Júniusban már szinte az egész országban növekedett a foglalkoztatottak száma. A legnagyobb növekményt továbbra is a Balaton környékén figyelhetjük meg, a már májusban is a legsikeresebbek közt lévő öt balatoni járás mellé a Keszthelyi járás is felzárkózott. A foglalkoztatás már csak 12 járásban csökkent, közülük a legrosszabb helyzetben a Letenyei, a Cigándi, a Jánoshalmai, az Enyingi és a Kemecsei járás volt, vagyis éppen azon elmaradott térségek, amelyek a leépítés első nagy hullámában kisebb veszteségeket szenvedtek el.
A foglalkoztatás mértéke a júniusi létszámbővülések ellenére a legtöbb járásban még mindig a februári szint alatt maradt. Elsősorban a Balaton és a Tisza-tó környéki járások tudták ledolgozni a hátrányukat, illetve azok a térségek, ahol a mezőgazdasági nyári idénymunkák létszámigénye megnövekedett. A járvány elején leginkább visszaeső fejlettebb térségek munkaerőpiaca – a nagyobb júniusi foglalkoztatásbővülés ellenére – továbbra is jelentős lemaradásban van a februári értékekhez képest.
Összefoglalva úgy tűnik, hogy a foglalkoztatotti létszám alakulása a járvány időszakában mind ágazat, mind méret, mind terület szerint hasonló mintázatokat mutat: a leépítésben leggyorsabban reagálók júniusra már kezdenek magukra találni, míg a lassabb leépítésbe kezdők a munkahelyteremtési fordulatba is csak később kapcsolódnak be. Egyelőre tehát a foglalkoztatási folyamatok egy gyorsított felvételként a 2007-es válság lefolyását tükrözik vissza, jelentős mértékben megszínezve a turizmus kiemelkedő szerepével, ahol az ágazat foglalkoztatási visszaesése, majd fellendülése jelentős hullámvasútra tudta felültetni a belföldi turizmus által érintett térségeket. Mivel úgy tűnik, hogy a nyáron megindult foglalkoztatás-bővülést erős szezonális körülmények (turizmus, nyári mezőgazdasági munkák) is támogatják, ezért nem lélegezhetünk még fel, és ősszel – különösen, ha a járvány miatt esetlegesen ismét átfogó korlátozásokat kell bevezetni – még további nehéz hónapokat élhet meg a magyar munkaerőpiac.
[1] Készítette: Balás Gábor, Koltai Luca, Lőcsei Hajnalka, Szabó Tamás (HÉTFA Kutatóintézet).
Legutóbbi hozzászólások