Magyarország fejlődése erőteljesen lelassult a 2020-as évektől kezdve, az egymást követő válságok hatására. Ez a makrogazdasági mutatókon túl az egyéni életminőségen is óhatatlanul nyomot hagyott. E cikk a HÉTFA Járásszékhely Monitor eredményeit felhasználva vizsgálja a hazai járásközpontok életminőségének változásait 2012 és 2022 között, külön figyelmet fordítva az életminőséget befolyásoló egyes tényezők, illetve az egyes térségek eltérő fejlődési pályáira. Továbbá bemutatja azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek javítani egyes települések és térségek életminőségét a társadalmi és gazdasági válságok viharában is. A cikk vitaindítóként készült a 2026. októberi Országos Urbanisztikai Konferenciára, és amellett érvel, hogy a polikrízisek és strukturális kihívások ellenére lehetséges az életminőség javítása a magyar településeken.

Magyarországot a 2020-as évek első felében számos válság és kihívás érte. A koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború, a kapcsolódó energiaválság és infláció, valamint a klímaváltozás okozta sokkhatások egyaránt sújtották a magyar gazdaság egészét, valamint hatottak az egyes emberek jólétére és életminőségére is. E válságok rövidtávú hatásaik mellett felhívták a figyelmet bizonyos strukturális és hosszútávú kihívásokra is: a demográfiai válságra, a gazdasági és munkaerőpiaci szerkezet sérülékenységére, a társadalom kedvezőtlen egészégi

állapotára, a hazai mezőgazdaság és energiaszektor kitettségére a klímaváltozással és geopolitikai váltásokkal szemben.

A válságos években felmerül a kérdés, hogy ha hosszú távon is hasonló kihívásokkal nézünk szembe, akkor fenntartható vagy növelhető-e az egyes emberek jóléte, a térségek és települések által biztosított lehetőségek szintje? Vajon a 2010-es évek gazdasági fejlődésével együtt járó – településenként eltérő – életminőség-javulás mennyire bizonyult tartósnak Magyarország egyes városaiban a válság éveiben, mely járásszékhelyek tudtak jól reagálni a változásokra, és melyek fejlődését törte meg a 2020-as évek elejének turbulens időszaka?

Az életminőség mérése

Az „életminőség” jelentése magától értetődőnek tűnik, de érdemes röviden tisztázni: azt értjük alatta, hogy az egyes térségekben vagy településen elérhető különböző funkciók, szolgáltatások miként befolyásolják a közösség tagjainak életét, miként szolgálják azt. Kutatásunk a 174 magyar járásszékhely-várost célozza; ezek azok a települések, amelyek jellemzően térségközponti feladatot látnak el, befolyásolva a környező települések életminőségét is.

Elemzésünk alapját a HÉTFA Városi Életminőség Index adja, amely segítségével, nyolc dimenzió mentén értékeltük a városokat. A dimenziók számos témakört lefednek: bemutatják az egyes városok társadalmának demográfiai és szociális helyzetét, anyagi javait, civil együttműködéseit, az ott élő fiatalok kompetenciáit, továbbá a város gazdasági erejét, épített környezetét és biztonságát, valamint az elérhető szolgáltatások és funkciók körét. A cikkben összevetjük a konjunkturális szempontból kedvező 2010-es, és a válságok által érintett 2020-as évek változásait.

A fellendülés és a stagnálás időszakai

A 2010-es évek a gazdasági fejlődés és az életminőség-javulás időszakának voltak tekinthetők. A demográfiai mutatók és a fiatalok kompetenciái kivételével mindegyik dimenzió értéke javult 2012 és 2018 között; kiugróan jelentős volt a gazdasághoz, a társadalom jólétéhez és szociális biztonságához, valamint a civil társadalmi aktivitáshoz kapcsolódó dimenziók értéknövekedése. Az életminőség-növekedés általános volt: csupán 6 járásszékhely életminősége csökkent – minimális mértékben – 2012 és 2018 között.

A 2018-2022 között eltelt négy év jóval turbulensebb volt: a 2010-es évek fejlődését egy súlyos világjárvány, az ahhoz köthető gazdasági visszaesés és egy kibontakozó háború, valamint energiaválság és inflációs nyomás törte meg. A korábbi időszakhoz képest romlott a demográfiai helyzet, gyengült a civil társadalom, lelassult a gazdasági fejlődés és a szociális biztonság növekedése. Bár az egyéni jómód jelentősen nőtt, ennek hátterében döntően a lakásárak (térben koncentrált és reáláron is érzékelhető) növekedése állt, ami a gyakorlatban az egyes településeken élők vagyoni helyzete közti különbségek elmélyülését is jelentette.

A 2012 és 2022 közötti időszak egészét nézve – három kivételtől eltekintve – nőtt a vizsgált városok pontértéke, azaz az évtized során országos szinten a járásszékhelyek életminőség-növekedése volt megfigyelhető. De ez a növekedés nagyrészt a 2010-es évekre korlátozódott: 2018-2022 között már 12 település életminősége csökkent és kevesebb volt a kiemelkedő növekedést mutató járásszékhely is.

Eltérő pályákon mozogva: az életminőség-változás területi egyenlőtlenségei

Az egyes térségek eltérő pályát jártak be a vizsgált időszakban: az Észak-Dunántúlon megtorpant az életminőség-növekedés 2018 és 2022 között. Bár városai tartják a korábban elért viszonylag magas életszínvonalat, további javulás nem történt. A korábbi évek dinamikus – döntően extenzív – gazdasági fejlődése elérte korlátait, továbbá e térséget súlyosan érintették a pandémiával összefüggő lezárások: az Ausztriával fennálló gazdasági és munkaerőpiaci kapcsolat, valamint az ellátási láncok akadozása érdemben hatott a feldolgozóiparra (és ingázásra) épülő helyi gazdaságra.

A Budapest agglomeráció járásszékhelyei bizonyultak a legrugalmasabbnak a COVID-válságot illetően: az ország legvonzóbb, legmagasabb életminőséget biztosító települései, ami azonban kéz a kézben jár a kiugró mértékű lakásár-emelkedéssel, a növekvő zsúfoltsággal, az infrastruktúra és a természeti környezet növekvő terhelésével, ami újfajta társadalmi feszültségeket szül. Hasonló folyamatok zajlottak a Balaton térségében is: a magas életminőség és a vonzó természeti környezet jelentős számú magas jövedelmű beköltözőt vonzott, különösen a koronavírus-járvány korai időszakában. Ez a növekvő ingatlanárakban, valamint területhasználati és társadalmi konfliktusokban egyaránt visszaköszön. Eközben e városok turizmusra építő gazdasága megsínylette a járvány okozta válságot.

A korábban is nehézségekkel küzdő térségek közül a Dél-Dunántúl legtöbb járásszékhelye továbbra sem tudott jelentősen előre lépni, jellemzően megtorpant az életminőség javulása. A térség nagyvárosainak életminősége jellemzően stagnál, így az országos rangsorban a Dél-Dunántúl megyei jogú városai egyaránt hátra csúsztak. Ezzel szemben a vizsgált évtized nyerteseinek a Dél-Alföld járásszékhelyei tekinthetők. 2012 és 2018 között Makó, Kistelek és a kiskunsági városok előrelépése volt számottevő, míg 2018 és 2022 között főleg a Békés vármegyei települések értéknövekedése volt számottevő; utóbbi esetben az M44-es gyorsforgalmi út kiépülése járult hozzá az elérhetőség növekedéséhez.

Ugyancsak átlag feletti növekedés jellemezte Északkelet-Magyarország járásszékhelyeit, ami elsősorban a kedvezőtlenebb helyzetű városok szociális jellemzőinek 2010-es évekbeli kiugró növekedésére volt visszavezethető, ami viszont lelassult 2018-at követően. A térség legtöbb járásszékhelye továbbra is életminőségi kihívásokkal küzd, ám a megyei jogú városok meg tudták erősíteni pozícióikat: Debrecen, Nyíregyháza, Eger és Szolnok életminősége a dunántúli nagyvárosokéhoz mérhető.

Kollektív okok, egyedi utak

Az életminőséget és annak változását számos tényező befolyásolhatja. Ilyenek a településnagyság és földrajzi helyzet: minél nagyobb egy város népessége és minél közelebb van Budapesthez vagy Ausztriához, annál magasabb az életminősége. Az életminőség mértéke 2018 előtt részint meghatározta a növekedés ütemét: az alacsonyabb értékű városok

előrelépése gyorsabb volt. Ez ugyanakkor megállt 2018-at követően: a válságos évek nem kedveztek a felzárkózásnak. További tényező lehet az adott település gazdasági öröksége: a 20. században felfejlesztett ipar- és bányászvárosok jelentős része vagy már a 2010-es évekre életminőségi kihívásokkal küzdött és azóta is kedvezőtlen értékűek (Ózd, Putnok, Komló, Salgótarján), vagy a vizsgált évtizedben szenvedtek el komolyabb visszaesést (Oroszlány, Dunaújváros).

Más egykori iparvárosok számára azonban kifejezetten jól sikerült a gazdasági szerkezetváltás: így a vegyiparra épülő gazdaságú Tiszaújváros 2022-ben a keleti országrész legmagasabb életminőségű járásszékhelye volt. Számos újonnan iparosodó város egy-egy kiugró vállalat bevételeinek köszönhetően tudta az életminőségét erősíteni: ebbe a sorba tartozik Bicske (Spar), Kazincbarcika (BorsodChem), Szikszó (Hell Energy), Tiszakécske (Duna Aszfalt, Hódút) és Kisvárda (Master Good) is. Ugyanakkor a járvány okozta válság felhívta a figyelmet e városok sérülékenységére is: például Tab és Szentgotthárd gazdasága is megérezte a helyi nagyvállalat visszaeső értéktermelését.

Az infrastrukturális fejlesztések ugyancsak hozzájárulhatnak egyes települések fejlődéséhez: Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyékben a részben elkészült M44-es gyorsforgalmi út, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében az M30-as autópálya, míg Vas és Zala vármegyékben az M86-os fejlesztései javítottak az elérhetőségen. Ez azonban nem jelent meg más dimenziók változásában, tehát az elérhetőség javulása rövid távon nem javítja az életminőséget. Hosszabb távon mindazonáltal tetten érhető a főbb közlekedési tengelyek mentén fekvő települések versenyelőnye.

Az életminőség javításának lehetőségei

A kérdés tehát továbbra is adott: miként lehet megőrizni (vagy akár növelni) egyes települések élhetőségét, miközben alapvető strukturális nehézségekkel – népességcsökkenés, gazdasági zavarok – néznek szembe? Mindezen kérdésekre adhatók általános, valamint térség- és helyspecifikus válaszok is. Az alábbiakban négy általános és három térségspecifikus szakpolitikai javaslatot fogalmaztunk meg a hazai városok életminőségének javítása érdekében: Az ország egészére vonatkozó javaslataink az alábbiak:

• Az önkormányzatok forrásainak növelése és diverzifikálása sokat segíthetne azon, hogy az egyes települések pénzügyi mozgástere és beavatkozási lehetőségei ne csupán a HIPA mértékén – azaz az adott településen működő cégek által megtermelt bevételeken – múljanak. Ugyancsak fontos lenne az egyes települések közötti együttműködések erősítése, ösztönzése.
• A települések gazdasági struktúráinak ellenállóbbá tétele egyszerre jelenti az egy ágazatra (sőt, egy vállalatra) építő települések gazdasági diverzifikálását, valamint újfajta tevékenységek bevonzását: az európai szakpolitikákkal összhangban ökoszisztéma  szolgáltatások,  klímareziliens  mezőgazdasági  formák,  megújuló
  

energetikai beruházások, védelmi funkciók fejlesztése egyaránt alternatív útvonalakat kínálhat egyes településeknek.

• Bizonyos központi funkciók minden járásszékhelyen való kialakítása segítené e városok élhetőségét, népességmegtartó-erejét és központi szerepkörét. A középiskola, kollégium, fejlesztőpedagógiai és iskolapszichológiai ellátás, szakrendelő, házi gyermekorvos, idősellátás, szociális ellátást biztosító intézmény, kulturális központ stb. képezheti az alapját egy stabil, kisvárosi szintű szolgáltatási mixnek.
• Az alapszolgáltatások elérhetőségét mobil szolgáltatások (pl. mobilrendelők, mobilposta, kormányablak-buszok), egyéb alternatív megoldások és a társadalom mobilitásának javításával lehet támogatni: utóbbi a mellékút-hálózat és a közösségi közlekedés fejlesztése mellett a közszolgáltatások elérését segítő iskolabusz, falubusz széleskörű alkalmazását jelenti.

Egyes speciális településcsoportok ugyanakkor célzott beavatkozásokat igényelnek:

• Budapest (és egyes vidéki nagyvárosok) agglomerációjában a túlzsúfoltságból fakadó externáliák mérséklése a cél, a közmű- és úthálózat javítása, a közösségi közlekedés, egyes közintézmények kapacitásbővítése, valamint szabályozási eszközök alkalmazása által.
• A turizmus által dominált településeken, igazodva az ágazat szezonalitásához, időszakos jellegű kapacitásbővítésekre is sor kerülhet a közszolgáltatásokban (pl. egészégügy, szociális ellátás), míg a szabályozásoknak több szereplő – helyben élők, üdülőtulajdonosok, turisták, gazdasági szereplők – igényeit és ellenállását kell kezelnie.
• A legkedvezőtlenebb helyzetű, kisnépességű járásszékhelyeken az alapvető szolgáltatások és a megfelelő humánerőforrás biztosítása, valamint a járásszékhelyek térségközponti szerepkörének erősítése mellett olyan integrált szakpolitikai javaslatokat érdemes támogatni, amelyek egyszerre kezelik a helyi társadalmi problémákat, a szegénységet-kirekesztettséget, a demográfiai és lakhatási kihívásokat, a fiatalok oktatáshoz és a munkavállaláshoz való hozzáférését, valamint a különböző közszolgáltatások elérhetőségét és minőségét.

A lehetőségek tehát adottak, ám a válságok és strukturális kihívások egyik fontos velejárója a társadalmi igazságtalanság: a hosszú távú hatások jellemzően azokat a térségeket és csoportokat sújtják, amelyek eleve is kedvezőtlenebb helyzetből indultak és amelyek erőforrásai a legszűkösebbek. Emiatt a társadalmi kohézió és szolidaritás is szükséges ahhoz, hogy a nehézségeket leküzdve hazánk mindegyik térsége és települése megtalálja azt a pályát, ami legjobban illeszkedik lehetőségeihez, választ ad a meglévő strukturális kihívásaira és segít fenntartani vagy növelni az életminőséget.

Közös, ’Regional aspects of complex impacts of the COVID-19 pandemic in Europe’ c. előadásuk azt járta körbe, hogy a COVID-19 milyen gazdasági és munkaerőpiaci hatásokat generált Európa régióiban. Szakirodalmak, online hírek és területi statisztikai adatok elemzésén alapuló vizsgálatuk rámutatott, hogy a COVID-19 válság által okozott gazdasági és munkaerőpiaci zavarok 2020-ban jelentősek voltak, de ezeket gyors fellendülés követte 2021-től kezdve. Európa legtöbb régiója gazdaságilag reziliens volt a COVID-19 válság idején, míg egyes területeken (Földközi-tenger, Alpok) a gazdasági termelés csak 2022-re érte el a krízis előtti szintet, más térségekben pedig az összes vizsgált évben növekedett a gazdaság. A foglalkoztatásban lassabb fellendülés volt tapasztalható; jelentős területi egyenlőtlenségekkel, amire jelentős hatást gyakoroltak az egyes kormányzati politikák. A válság bizonyos területeken speciális hatásokkal járt: a fiatalok foglalkoztatásának jelentős visszaesése, a munkavégzés speciális formáinak elterjedése, valamint a turizmus elhúzódó válsága egyaránt ilyen.

A HÉTFA Reziliencia Platformnak két fő felülete van. A Térképtárban főbb témakörökbe rendezve elérhetők a HÉTFA elemzései és kutatásai során létrehozott térképi ábrázolások, amelyek interaktív eszközként segítik egyes európai és hazai jelenségek értelmezését. A platform Kutatási anyagok felületén pedig a HÉTFA munkatársainak a XXI. század kihívásaihoz kapcsolódó területi kutatási és területfejlesztési elemzései kerülnek bemutatásra. A felületen jelenleg a COVID-19 járványhoz kapcsolódó anyagok szerepelnek, ám célunk a platform folyamatos fejlesztése: a klímaváltozással szembeni ellenállóképesség, egyes települések és térségek által kínált életminőségi egyenlőtlenségek, vagy a hazai agglomerációk túlzsúfolódása egyaránt olyan témakörök, amelyek a közeljövőben megjelennek a platformunkon.

A HÉTFA Reziliencia Platform az Innovációs és Technológiai Minisztérium KDP-2021 kódszámú Kooperatív Doktori Program Doktori Hallgatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült

A cikk részletesen elemzi, hogy a COVID-19 járvány pontosan hogyan hatott Európában a halálozási arányokra, illetve hol, és milyen mértékben növelte ezeket az arányokat. Az elemzés rámutat arra, hogy míg a járvány első hulláma a nyugat-európai nagyvárosi centrumokat érintette súlyosabban, addig a későbbi hullámok már Kelet-Közép-Európa (köztük Magyarország) elmaradottabb térségeit sújtották.

A publikáció ide kattintva érhető el. Kollégánk COVID-19 járványhoz kapcsolódó cikkei és elemzései a honlapunkon érhetők el.

A projekt célja, hogy az Európai Unió regionális szintjein azonosítsa a pandémia társadalmi hatásait és annak területi vonatkozásait, modellezze a járvány földrajzi terjedését és annak mozgatórugóit, valamint feltérképezze azokat a szakpolitikai eszközöket, amelyek proaktívan és hatékonyan tudták kezelni a járvány hatására felmerülő társadalmi kihívásokat. A projekt eredményeképp a résztvevő partnerek közpolitikai ajánlásokat fogalmaznak meg régiós és helyi szinten. A Hétfa Kutatóintézet munkatársai számos részfeladatban részt vesznek, így az adatgyűjtésben, a komplex mutatórendszer kidolgozásában, a dinamikus térképek és területi elemzések készítésében, valamint egy esettanulmány lebonyolításában.

A Hétfa Kutatóintézet nemzetközi partnerei támogatásával hazai és nemzetközi szinten is vizsgálta a női vállalkozók helyzetét az elmúlt hónapok járvány sújtotta körülményeinek tükrében. A 2020 nyarán végzett kutatás kérdőíves felmérésen és személyes interjúkon alapult, fő fókusza a női vállalkozók új élethelyzetének vizsgálata és a tapasztalatok – nehézségek és sikeres stratégiák – nemzetközi összehasonlítása volt. A nemzetközi kutatás országos szinten Ausztria, Szerbia, Csehország, Bulgária és Németország; régiós szinten pedig Erdély és Andalúzia vállalkozónőinek körében végzett felmérés eredményeit mutatja be.

A kutatás eredményeit összefoglaló magyar nyelvű riport itt érhető el.

A kutatás eredményei rámutattak, hogy a nők által vezetett vállalkozásokat a koronavírus válság különösen kedvezőtlenül érintette, mert a vállalkozónőknek egyszerre kellett megküzdeniük a krízis káros gazdasági következményeivel és a családon belüli gyermeknevelési, idősgondozási kötelezettségek növekedésével. A nők számára nehezebb a családi kötelezettségeik és vállalkozói vagy munkavállalói szerepeik összeegyeztetése a lezárások időszakában. A vállalkozónők számára már a válságot megelőzően is sokszor nehézséget okozott a munka és a magánélet kötelezettségeinek összehangolása, ez a helyzet a lezárások, távoktatás bevezetése és a gondozási feladatok növekedése miatt tovább romolhatott.

A nők által vezetett vállalkozások méretükből fakadóan is sérülékenyebbek, sok köztük az önfoglalkoztató, akik egy része kényszervállalkozó. A női vállalkozások jelentős része ráadásul olyan szektorokban aktív, amelyeket súlyosan érintettek a koronavírus járvány kapcsán bevezetett korlátozások, például a turizmus vagy a személyi szolgáltatások területén. Sok vállalkozónő számára a vállalkozás jövedelmének csökkenése a saját vagy családja megélhetését is veszélyezteti.

 A kutatás vezetői: Koltai Luca, Geambaşu Réka

Közreműködött továbbá: Bakacsi-Saffer Zsuzsanna, Barna-Petróczi Andrea, Zsár Virág

A magyarországi vállalkozónőkről szóló kutatás előzetes eredményeit a Portfolio gazdasági portál is közzétette, illetve a kutatás összefoglalóját honlapunkon is elérhetővé tettük.

Közreműködött: Bakacsi-Saffer Zsuzsanna, Barna-Petróczi Andrea – Zsár Virág

Megjelenés éve: 2020

 A tanulmány ezen a linken érhető el.

Absztrakt / összefoglaló

Európa több országára kiterjedő felmérésünk eredményei szerint a nők által vezetett vállalkozásokat a koronavírus válság különösen kedvezőtlenül érintette, mert a vállalkozónőknek egyszerre kellett megküzdeniük a krízis káros gazdasági következményeivel és a családon belüli gyermeknevelési, idősgondozási kötelezettségek növekedésével. A nők számára nehezebb a családi kötelezettségeik és vállalkozói vagy munkavállalói szerepeik összeegyeztetése a lezárások időszakában. A vállalkozónők számára már a válságot megelőzően is sokszor nehézséget okozott a munka és a magánélet kötelezettségeinek összehangolása, ez a helyzet a lezárások, távoktatás bevezetése és a gondozási feladatok növekedése miatt tovább romolhatott. A nők által vezetett vállalkozások méretükből fakadóan is sérülékenyebbek, sok köztük az önfoglalkoztató, akik egy része kényszervállalkozó. A női vállalkozások jelentős része ráadásul olyan szektorokban aktív, amelyeket súlyosan érintettek a koronavírus járvány kapcsán bevezetett korlátozások, például a turizmus vagy a személyi szolgáltatások területén. Sok vállalkozónő számára a vállalkozás jövedelmének csökkenése a saját vagy családja megélhetését is veszélyezteti

A tanulmányról továbbá itt található információ.

Partnerszervezeteink:

• University of Economics, Prague (CZ)
• Faculty of Sociology and Social Work in Babes-Bolyai University in Kolozsvár/Cluj Napoca (RO)
• Regional Agency for Entrepreneurship and Innovations, Varna (BG)
• Institute „Mihajlo Pupin“ – Science & Technology Policy Research Center in Belgrade (SRB)
• Andalucía Emprende in Andalusia, Sevilla (ES)
• ZSI – Centre for Social Innovation in Vienna (AT)

]]> https://hetfa.hu/2020/08/14/hullamvasuton-az-udulokorzetek-munkaeropiaca-a-hetfa-uj-jarvanyugyi-elemzese-a-portfolion/ Fri, 14 Aug 2020 15:20:54 +0000 https://hetfa.hu/?p=7128 Bár a járvány miatti tavaszi leépítéseket követően júniusban végre elindult a hazai foglalkoztatás bővülése, azonban az egyes ágazatok és térségek között nagy eltérések vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen mélyről és milyen gyorsan indult meg a fellendülés. A fejlettebb térségekben és az üdülőkörzetekben gyorsabb volt a létszámleépítés, majd a fellendülés is, mint az elmaradottabb járásokban. A turizmusnak leginkább kitett térségek nagyon komoly foglalkoztatási hullámzásokat éltek meg az év első felében. Mivel úgy tűnik, hogy a nyáron megindult foglalkoztatás-bővülést erős szezonális körülmények (turizmus, nyári mezőgazdasági munkák) is támogatják, ezért nem lélegezhetünk még fel, és ősszel – különösen, ha a járvány miatt esetlegesen ismét átfogó korlátozásokat kell bevezetni – még további nehéz hónapokat élhet meg a magyar munkaerőpiac. A HÉTFA Kutatóintézet szakértői legújabb elemzésükben a NAV-hoz benyújtott vállalati létszámadatok alapján vizsgálják a foglalkoztatás változásának területi és ágazati mintázatait.[1]

A koronavírus-járvány gazdasági következményeinek egyik legnagyobb figyelmet kapott és legnehezebben megválaszolható kérdése, hogy hány ember és milyen hosszú ideig veszíti el a munkáját. Az álláshelyek csökkenésének üteme nem csak arra a több tízezer emberre van hatással, akik munkanélkülivé válnak, hanem a gazdasági folyamatokat is jelzi, és a várható lakossági fogyasztási trendeket is befolyásolja.

A cikket a Portfolio is közreadta, ide kattintva pedig nyomtatható pdf formátumban is letölthető. 

A látszólag egyszerű kérdés megválaszolása azonban számos nehézségbe ütközik. Nem véletlen, hogy az ILO is csupán becsléseket fogalmaz meg, és sokszor eltérő, akár egymásnak ellentmondó adatokkal és nyilatkozatokkal találkozunk a megszűnő állások kapcsán. A különböző statisztikai adatok ugyanis egymással nehezen összehasonlítható módszertannal dolgoznak, a munkaerőpiac különböző szeleteire látnak rá és más-más pillanatban is látják az állásvesztés folyamatát, így gyakran eltérő üzeneteket kommunikálnak arról, hogy mekkora elbocsátási hullám indult meg hazánkban. Például a KSH által publikált negyedéves Munkaerő-felmérés lakossági kérdőíves módszerrel gyűjt adatokat arról, hogy a kérdezettek végeztek-e fizetett munkát a kérdezést megelőző héten. A KSH adminisztratív adatokra támaszkodó számai a NAV adatai alapján havi szinten állnak rendelkezésre a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások átlagos állományi létszámáról. Ezt egészítik ki a költségvetési szervek, a legnagyobb nonprofit szervezetek és a közfoglalkoztatottak adatai, de a kisebb nonprofit szervezetek, egyéni és mikro vállalkozások adatai hiányoznak belőle. Míg az NFSZ álláskereső statisztikájában azok jelennek meg, akik már regisztrációjukat is kérték álláskeresőként. Emellett több kutatóintézet is készített kérdőíves adatfelvételt különböző kérdezetti körökben. Ezek az adatok eltérő pillanatban, irányokból és helyzetben fogják meg a megszűnő álláshelyeket vagy az állásvesztés mértékét, ezért számaik nem egyeznek, nem is egyezhetnek.

A HÉTFA Kutatóintézet a válság első négy hónapjának munkahelyekre gyakorolt hatását a gazdálkodó és nonprofit szervezetek február és június közötti havi átlagos foglalkoztatotti létszámát tartalmazó NAV adatok elemzésével vizsgálta. Az elemzés a gazdálkodó szervezetekre, a nonprofit szervezetekre és az egyéni vállalkozók teljességére vonatkozik, a közszféra foglalkoztatási változásait nem tükrözi. (A közszféra foglalkoztatotti létszámait kevésbé befolyásolta a járványhelyzet.) Vizsgálatunk célja, hogy trendjeiben mutassa meg az álláshelyek változásának ágazati és területi mintázatát.

Míg a kérdőíves módszeren alapuló Munkaerő-felmérés szerint 2020 első negyedévében az országban 3 944 ezren voltak foglalkoztatottak, és további több mint félmillióan vállalkozóként (társas vagy egyéni) tevékenykedtek, a KSH adminisztratív adatszolgáltatáson alapuló adatbázisában 2020 februárjában 3 161 ezer munkavállaló szerepelt (közfoglalkoztatottakkal). A HÉTFA által a NAV adatai alapján képzett adatbázisban ugyanebben az időszakban 3 191 ezer fő foglalkoztatottról (vagy önfoglalkoztató egyéni vállalkozóról) volt adatunk. Miután a két hasonló módszertanú adatsorban szereplő foglalkoztatottak száma, megoszlása közel azonos, nem feltételezünk szisztematikus torzítást a két adatfelvétel között és egymást kiegészítve használjuk az adatbázisok eredményét.

Március még csak a válság előszele volt, de áprilisban és májusban már látványos volt az álláshelyek megszűnése

A KSH adminisztratív adatgyűjtése alapján a foglalkoztatottak számának havi alakulása ingadozik az éven belül. Míg a március hagyományosan az egyik legalacsonyabb foglalkoztatással járó hónap, addig április az egyik legnagyobb növekedésű; május kisebb mértékben, de továbbra is jellemzően a létszámbővülés hónapja volt 2017-2019 között.

Idén márciusban a KSH adatai alapján 1,6%-os volt az alkalmazottak számának visszaesése, ami már előre jelezte a kialakuló válságot (például még 2017-ben is csak 1% volt). Különösen jelentős ez a visszaesés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok munkáltató feltehetően csak március közepén, az iskolák bezárása és a kijárási korlátozások kihirdetését követően szembesült azzal, hogy a válság az ő cégére is hatással lehet. Ezért a márciusi foglalkoztatási létszámok csökkenése még csak azok döntését mutatta, akik már februárban észlelték a válságot és erre gyorsan reagáltak is. A tervezett felvételek elhalasztása vagy a gyorsan felmondható szerződések (pl. lejáró határozott idejű szerződések vagy próbaidő alatt álló munkavállalók) lezárása csökkenthette a foglalkoztatotti létszámot.

Az áprilisi visszaesés viszont már egy jelentősebb elbocsátást mutat, különösen mivel ez a hónap hagyományosan a létszámbővülések hónapja, amikor a foglalkoztatottak létszáma eléri, illetve meg is haladja a februárit. Áprilisban már 4%-kal, 130 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma a KSH szerint. Májusban lassult a trend, de még mindig 30 ezer fős visszaesést tapasztalhattunk.

Az idei évben február és május között megszűnt 212 ezer álláshelyet nyugodtan betudhatjuk a koronavírus foglalkoztatási következményének. Pontosabban annak alsó értékének, hiszen a KSH ezen statisztikája nem lát rá az öt fő alatti foglalkoztatókra és az egyéni vállalkozókra. Az eltűnt munkahelyek döntő többsége a vállalkozásoknál szűnt meg, a költségvetési szektorban közel 4 ezer fővel, a nonprofit szervezetekben 3 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, míg a közfoglalkoztatottak száma 8 ezer fővel esett vissza február és május között.

Mivel az év elején még 2020-ra is erőteljes (3-4% közötti) gazdasági növekedést prognosztizáltak a különböző előrejelzések, így feltehetően egy COVID mentes időszakban májusra az előző évinél jó pár tízezer fővel magasabb foglalkoztatást mérhettünk volna. Az, hogy a tavaly májusi foglalkoztatási létszámokhoz képest 242 ezer fővel dolgoznak kevesebben 2020-ban, még mindig inkább alábecsli a járványi miatt a foglalkoztatotti létszámban látott visszaesést. A KSH jelen írás készítésekor még nem közölte a júniusra vonatkozó alkalmazotti létszámadatokat, de a NAV adatai alapján készített elemzésünk szerint és a MEF negyedéves gyorstájékoztatója alapján is úgy tűnik, hogy a trend júniusra megfordult és a nyár kezdetével megindult a munkahelyek számának lassú bővülése.

A foglalkoztatottak számának alakulását a továbbiakban a HÉTFA által a NAV-nak benyújtott létszámadatokból összeállított adatbázis segítségével elemezzük. Ebben az adatbázisban a gazdálkodó szervezetek és az egyéni vállalkozók havi foglalkoztatotti létszáma szerepel. Bár ennek az adatbázisnak a létszám adatai eltérnek a KSH intézményi adataitól (már csak a vizsgált szervezetek eltérő köre miatt is), de a két adatbázis májusig hasonló trendeket mutat.

A turizmusban érintett kisvállalkozások és a munkaerőközvetítő cégek reagáltak a leggyorsabban

Valószínűleg keveseknek okoz meglepetést, hogy a turizmusban érintett cégek reagáltak legkorábban és a legnagyobb mértékben a válságra, és a nyár kezdetével ennek a területnek a bővülése indult meg leggyorsabban. Az elbocsátási hullám azonban márciusban és áprilisban is kitartott. A szektor korai és erőteljes érintettsége, valamint az elterjedt rugalmas foglalkoztatási formák alapján ez várható is volt. Az elbocsátás mértéke ugyanakkor egészen radikális leállást mutat a tavaszi hónapokban. A szektor két hónap alatt megvált alkalmazottai 22%-ától (közel 30 ezer embertől), de már márciusban is 12%-kal kevesebb alkalmazottja volt, mint egy hónappal korábban. Ez a létszámvisszaesés még ijesztőbbnek tűnik, ha belegondolunk, hogy március és április, a március 15-i hosszú hétvégével, húsvéttal és az iskolai tavaszi szünettel általában már egy bővülő foglalkoztatási időszakot jelent a turizmusban. Májusban szinte megállt a szektorban a munkahelyek csökkenése, majd a június már emelkedést jelzett, 6%-kal nőtt a foglalkoztatottjainak a száma.

Ugyancsak súlyosan érintett cégcsoport volt a személyi szolgáltatások köre: ebben az ágazatban májusig 11%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezen a területen számos olyan szolgáltatás található (például szépségápolás, mosoda, masszázs, fitnesz), amelyek ellehetetlenültek a lezárás ideje alatt. A korlátozások feloldása után májusban megállt a foglalkoztatottak számának csökkenése, majd júniusban itt is bővülés következett be.

Az adminisztratív szolgáltatások súlya a megszűnt álláshelyek körében talán kevésbé várt adat (14%), de ide tartoznak a munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégek is, ahol több mint 11 ezer munkahely szűnt meg február és május között; azonban a létszámcsökkenés itt is megtorpant júniusban. A válság súlyosabban érinthette tehát a kölcsönzött munkaerőt, az ilyen típusú szerződéssel dolgozók munkaügyi védettsége most is alacsonyabbnak bizonyult.

A három legnagyobb foglalkoztató szektor mintázata nagyon hasonló képet mutat. A kereskedelem és gépjármű-javítás, a feldolgozóipar és a szállítmányozás, raktározás területén a foglalkoztatottak száma 5%-al csökkent májusig, a visszaesés első sorban az áprilisi hónapban következett be. Mindhárom szektorban elenyésző bővülést tapasztaltunk júniusban. E területekhez hasonló mintázata volt a kreatív és művészeti területen dolgozó vállalkozások foglalkoztatási adatainak is.

Nem meglepő módon a közszolgáltatási terület (oktatás, egészségügy, szociális ellátás), a közmű szektor, valamint a kijárási korlátozásoktól kevéssé függő bányászat és mezőgazdaság bizonyult leginkább válságállónak ezekben a hónapokban. A járvány okozta gazdasági leállás sajátossága folytán a szűkebben vett IKT ágazatban működő vállalkozások foglalkoztatotti körében sem történt jelentős változás.

Úgy tűnik tehát, hogy azokban a szektorokban indult meg júniusban a létszámbővülés, amelyekben a válság első két hónapjában leginkább visszaesett a foglalkoztatás.

A kisvállalkozásoknál nagyobb és gyorsabb volt az elbocsátás, de a júniusi létszámbővülésből is ők vették ki leginkább a részüket

A vállalkozásokat méret szerint vizsgálva azt vártuk, hogy a nagyobb cégek gyorsabban érzékelik a gazdasági helyzet változását és gyorsabban reagálnak, de hosszabb távon a tőkeszegényebb kisebb cégek élik meg rosszabbul a visszaesést. Várakozásunk csak részben igazolódott. A leggyorsabban az 50 fő alatti cégek létszáma csökkent, ők reagáltak márciusban a legerőteljesebben a válságra, de áprilisra már közülük is a legsérülékenyebb 5 fő alatti mikrovállalkozások létszáma csökkent a legnagyobb mértékben, és ez a kép májusban sem változott. A legnagyobb létszámcsökkenést az egyéni vállalkozóknál láttunk, akiknél áprilisra 12,8%-kal esett vissza a foglalkoztatás. Ezt a vállalkozási formát volt a legkönnyebb felfüggeszteni, különösen abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó kizárólag önfoglalkoztató volt. A májusi stagnálást követően ebben a csoportban csak  mérsékelt létszámnövekedést tapasztaltunk júniusban, amikor is a februári létszámnál még mindig 10,4%-kal kisebb volt a csoport foglalkoztatása.

A nagyobb cégek kevésbé bocsátották el foglalkoztatottaikat. Áprilisban és májusban már határozottan megnőtt ebben a körben is az elbocsátottak száma, de lényegesen alatta maradt a kisebb szervezetekben érzékelhető aránynak. Sok nagyobb cég esetében a munkaszerződéseik rugalmatlansága nem tette lehetővé a gyors elbocsátást, emellett, ahogyan korábban is említettük, sok helyen a kölcsönzött munkavállalóktól váltak meg első körben. De az is valószínű, hogy sok nagyobb szervezet rendelkezik jelentősebb tartalékkal, amely lehetővé tette a munkavállalók megtartását. A 100 legtöbb munkavállalót elbocsátó cég összesen több mint 23 ezer főt épített le májusig, ennek a létszámnak közel felét a munkaerő közvetítő/kölcsönző cégek tették ki. Június folyamán a megkezdődött enyhe létszámbővülés általánossá vált szinte minden vállalkozásméretnél. Kizárólag a 250 fő feletti nagy foglalkoztatók munkavállalói létszáma csökkent valamelyest továbbra is.

A turizmusban érintett és a fejlett munkaerőpiaccal rendelkező nyugat-magyarországi járásokban szűnt meg eleinte a legtöbb munkahely, de a visszapattanás is itt volt a leggyorsabb

Azt is megvizsgáltuk, hogy mely hazai térségekben volt a legerőteljesebb az álláshelyek csökkenése, valamint mely térségekben indult meg az elmúlt hónapban a létszámbővülés. Mivel adatainkban a cégek székhely szerint szerepelnek, ezért az állások megszűnésének területi eloszlását az 50 fő alatti vállalkozásokra szűkítettük, feltételezve, hogy ezen cégeknél kevesebb eltérés tapasztalható a székhely és a telephely között, így jobban mutatják majd az álláshelyek megszűnésének területi mintázatait. A legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozások februárban 1.327 ezer főt alkalmaztak, ez a teljes alkalmazotti létszám kb. 42%-a. Amint azt a korábbi bekezdésekben bemutattuk, a kisebb vállalkozásoknál jelentősebb volt a létszámváltozás, mint a nagyobbaknál, így ezzel a szűkítéssel feltehetően megragadhatóak maradtak a foglalkoztatások komplexebb területi változásai. Ugyanakkor a változásokat szemléltető térképeken nem fognak látszani azok az átalakulások, melyek a hírekben leginkább megjelennek, vagyis amikor egy, a térséget meghatározó nagyfoglalkoztató mond fel alkalmazottai jelentős részének.

Amint láttuk, a foglalkoztatási visszaesés csúcsa áprilisra esett: ebben a hónapban minden járásban csökkent az alkalmazottak száma. A legsérülékenyebb térségek közé tartoztak a Szentgotthárdi, a Keszthelyi, a Gyulai, a Siklósi, a Soproni és a Kőszegi járások, ahol az alkalmazottak több mint 10%-a „eltűnt”. A válság azonnal jelentkezett a turisztikai térségek mellett az ország északnyugati részén és a fővárosban is. Ebben a szakaszban kevésbé sérülékenynek bizonyultak az elmaradottabb térségek az ország északkeleti részében.

Májusban fordulat következett be: a leépítés már nem volt általános, nem minden térségre volt jellemző, 44 járásban pedig már bővült is a kisebb vállalkozások alkalmazottainak száma. A legnagyobb növekményt három Balaton környéki járás könyvelheti el (Siófoki, Fonyódi, Balatonfüredi), de a top 10-ben szerepel a Tapolcai és a Balatonalmádi járás is.

Júniusban már szinte az egész országban növekedett a foglalkoztatottak száma. A legnagyobb növekményt továbbra is a Balaton környékén figyelhetjük meg, a már májusban is a legsikeresebbek közt lévő öt balatoni járás mellé a Keszthelyi járás is felzárkózott. A foglalkoztatás már csak 12 járásban csökkent, közülük a legrosszabb helyzetben a Letenyei, a Cigándi, a Jánoshalmai, az Enyingi és a Kemecsei járás volt, vagyis éppen azon elmaradott térségek, amelyek a leépítés első nagy hullámában kisebb veszteségeket szenvedtek el.

A foglalkoztatás mértéke a júniusi létszámbővülések ellenére a legtöbb járásban még mindig a februári szint alatt maradt. Elsősorban a Balaton és a Tisza-tó környéki járások tudták ledolgozni a hátrányukat, illetve azok a térségek, ahol a mezőgazdasági nyári idénymunkák létszámigénye megnövekedett. A járvány elején leginkább visszaeső fejlettebb térségek munkaerőpiaca – a nagyobb júniusi foglalkoztatásbővülés ellenére – továbbra is jelentős lemaradásban van a februári értékekhez képest.

Összefoglalva úgy tűnik, hogy a foglalkoztatotti létszám alakulása a járvány időszakában mind ágazat, mind méret, mind terület szerint hasonló mintázatokat mutat: a leépítésben leggyorsabban reagálók júniusra már kezdenek magukra találni, míg a lassabb leépítésbe kezdők a munkahelyteremtési fordulatba is csak később kapcsolódnak be. Egyelőre tehát a foglalkoztatási folyamatok egy gyorsított felvételként a 2007-es válság lefolyását tükrözik vissza, jelentős mértékben megszínezve a turizmus kiemelkedő szerepével, ahol az ágazat foglalkoztatási visszaesése, majd fellendülése jelentős hullámvasútra tudta felültetni a belföldi turizmus által érintett térségeket. Mivel úgy tűnik, hogy a nyáron megindult foglalkoztatás-bővülést erős szezonális körülmények (turizmus, nyári mezőgazdasági munkák) is támogatják, ezért nem lélegezhetünk még fel, és ősszel – különösen, ha a járvány miatt esetlegesen ismét átfogó korlátozásokat kell bevezetni – még további nehéz hónapokat élhet meg a magyar munkaerőpiac.

[1] Készítette: Balás Gábor, Koltai Luca, Lőcsei Hajnalka, Szabó Tamás (HÉTFA Kutatóintézet).

A Demokrata is beszámolt a HÉTFA nemrég megjelent szakértői javaslatcsomagjáról, mely azt vizsgálja, milyen intézkedésekkel lehetne hosszú távon enyhíteni a koronavírus gazdasági hatásait, valamint növelni a társadalom ellenállóképességét. Az „Újranyitás, válságkezelés, fenntarthatóság – Szempontok és javaslatok a koronavírus gazdasági hatásait enyhítő intézkedések fenntarthatósági célokkal összhangban álló kialakításához” című tanulmány az European Climate Foundation megbízásából készült.

A Demokratában megjelent cikk itt olvasható, a teljes tanulmány ide kattintva érhető el.

A HÉTFA vezetői, Csite András és Balás Gábor, valamint Bartus Gábor, az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsának titkára – aki szintén közreműködött a jelentés elkészítésében – nyilatkoztak a Demokrata újságírójának a javaslatcsomaggal kapcsolatban. A tanulmány szerzői elmondták, hogy az elemzés 16 gazdaságpolitikai intézkedési javaslatot fogalmaz meg, melyek az otthoni munkavégzés feltételeinek témakörétől kezdve, a közterületi változtatásokon és a minket kiszolgáló logisztikai és a tájhasználati beavatkozások kérdéskörén keresztül absztraktabb szabályozásokat is tartalmaznak. Olyan megoldásokról van szó, melyek hosszú távon növelik a magyar társadalom ellenálló képességét, és a környezeti fenntarthatóság céljaival is egybevágnak.

A jelentés az alábbi javaslatokat fogalmazza meg:

1. A részleges otthoni munkavégzés (home office) támogatása
2. A szabadidő aktív eltöltését lehetővé tevő újabb parkok, terek építése
3. Alulhasznosított és barnamezős területek közparkká történő átalakítása
4. A járdák kiszélesítése
5. A városi közterületek (utak, járdák, sá­vok) olyan fizikai kiképzése, hogy funkciójuk rövid időn belül változtatható legyen
6. A közösségi közlekedési rendszer eszközállományának bővítése, hogy szükség esetén növelhető legyen a bevethető buszok, villamosok száma
7. Kereskedők és szolgáltatók online működésének támogatása
8. Elektromos furgonok, kisteherautók beszerzésének támogatása az árukiszállító cégek számára
9. Épületenergetikai beruházások, energiatakarékos épületfelújítások támogatása
10. Rövid ellátási láncok támogatása az élelmiszer-gazdaságban
11. Ökológiai gazdálkodás támogatása a mezőgazdaságban
12. A biodiverzitást növelő területhasználati módok arányának növelése, a vízvisszatartásra alkalmas technikai és táji megoldások kidolgozása és bővítése
13. Belföldi és a közeli (akár közösségi közlekedéssel is elfogadható idő alatt elérhető) országokat előnyben részesítő turizmus ösztönzése
14. A krízisekhez történő alkalmazkodás képességét erősítő, a járványok megelőzését szolgáló kutatások és fejlesztések ösztönzése, K+F kapacitások célzott növelése
15. Ökoadók bevezetése, zöld adóreform elindítása
16. A társadalmi felelősségvállalás és önkéntesség előmozdítása

a jövő egyik első számú kihívását a járványok jelentik.

A koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági válság sokak életére, munkájára és jövedelmére hatással van. A gazdaság bizonyos szektorai egy időre leálltak vagy megtorpantak, aminek következtében sokan veszítik el az állásukat, és kényszerülnek az eredetileg tervezetthez képest más karrierkutakra. Kevés szó esik azonban arról, hogy a 25 év alatti generáció munkaerőpiaci lehetőségeit fokozottan érintik ezek a negatív következmények. A HÉTFA Kutatóintézet új gyorselemzése azt vizsgálja, miként hatott a koronavírus-válság a fiatalok álláskeresési, elhelyezkedési lehetőségeire.

Cikkünket a Portfolio gazdasági portál is közreadta, valamint nyomtatható pdf formátumban is letölthető.

A koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági válság hatásai eltérően jelentkeznek az egyes generációk körében. A fiatalokat a pandémia egészségügyi hatásai kevésbé érintik, mint az idősebb generációkat: a 25 év alattiak körében a súlyos megbetegedések és halálozások száma elenyésző. De a járványt követő gazdasági és társadalmi hatások több szempontból is súlyos következményekkel járhatnak rájuk nézve.

A digitális oktatás kihívásai

Egy elhúzódó járványügyi védekezés és gazdasági válság hatására kialakulhat egy ún. „lockdown generation”, vagyis „karantán-generáció”, akiknek meghatározó közös élménye a járvány miatti korlátozások időszaka, mely több alapvető változást hozott a mindennapjaikba. A még tanuló fiatalokat a korábban alig vagy sosem próbált oktatási rendszerre való hirtelen átállás állította kihívások elé, különösen a bezártsággal és a kortárs kapcsolatok hiányával kiegészítve. A szakképzésben, felnőttképzésben a gyakorlati oktatás is sok területen leállt, így a diákok egy része kénytelen volt kevésbé felkészülten vizsgázni vagy elhalasztani tanulmányait. A digitális oktatás fokozott nehézségekkel szembesítette (egyúttal a lemorzsolódás esélyét növelte) azokat a diákokat, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott oktatási körülményekhez – akik az elektronikus eszközökhöz való korlátozott hozzáférés miatt eltűntek a tanáraik szeme elől; akiknek hiányzott az iskolai közösség biztonsága és a pedagógusok motiváló ereje.

A dolgozó fiataloknak még nehezebb

A járványügyi zárlat az iskolapadból már kikerült, a munkaerőpiacra éppen belépni készülő vagy már aktív fiatalok számára is komoly nehézségeket okozott és várhatóan fog is a jövőben – az ENSZ munkaügyi szervezete, az ILO is arra figyelmeztet, hogy a járvány miatt kialakuló gazdasági válság alapjaiban határozhatja meg a fiatalabb generációk munkavállalási lehetőségeit, a karrierutak alakulását.

Válság idején a fiatalok nagyobb eséllyel válnak álláskeresővé

A 2008/09-es gazdasági válság egyik legjellemzőbb trendjének világszerte és Magyarországon egyaránt a 25 év alattiak nagymértékű állásvesztése tekinthető: a korosztály munkanélküliségi rátájának növekedése jóval nagyobb volt, mint az idősebbeké – a fiatalok akár kétszer nagyobb eséllyel váltak álláskeresővé.

A gazdasági visszaesés várhatóan most is súlyosan érinti a fiatal munkavállalókat. Bár hazánkban a vírus előtt a pályakezdő munkanélküliek aránya meghaladta az idősebbek körében mérhetőt, a járványügyi válság egyelőre nem a 25 év alattiak körében járt a legnagyobb arányú munkanélküliséggel: 2020 februárja és májusa között összesen 99 ezer fővel nőtt az álláskeresők száma, ebből 11 ezer fő 25 év alatti.  Ha tavaly áprilishoz képest nézzük a regisztrált álláskeresők számának változását, szintén nem a 25 év alattiak körében regisztrálták a legnagyobb emelkedést, hanem a 25-34 korúak körében (59%-os növekedés) – a fiatalabbaknál 36% volt ez az arány.

Az Európai Unió országaiban a hazaival ellentétes trend érvényesül: a 25 év alatti fiatalok körében regisztrálták a legnagyobb arányú növekedést az álláskeresők közt az elmúlt hónapokban. Az Eurostat adatai szerint 2020 februárja és májusa között összesen 545 ezer fővel nőtt az álláskeresők száma, a 25 év alattiak 126 ezerrel voltak többen. Annak, hogy hazánkban nem az uniós tendencia figyelhető meg, legvalószínűbb oka a 25 év alattiak körében tapasztalható alacsony regisztrációs hajlandóság. Sokan nem jelennek meg az álláskereső statisztikában – vannak, akik azért nem regisztrálnak, mert nem rendelkeznek az álláskeresési járadékra való jogosultsághoz elegendő munkaviszonnyal, de a hivatali ügyintézésben való járatlanság is többeket visszatart

1. ábra, Az álláskeresők kor szerinti megoszlása

Győr-Moson-Sopron megye fiataljait érinti leginkább a válság

Magyarországon a regisztrált 25 év alatti álláskeresők száma Győr-Moson-Sopron megyében nőtt a legnagyobb arányban: idén májusban négyszer annyian voltak, mint tavaly májusban. Veszprém megyében közel háromszoros, míg a Vas, Zala és Komárom megyékben hozzávetőlegesen kétszeres a számuk

2. ábra, A 25 év alatti álláskeresők számának változása 2020 májusában 2019 májusához képest. Forrás: NFFSZ

A 25 alatti álláskeresők aránya a nyugati országrészeken túl Észak-Magyarország és Dél-Alföld több járásában növekedett. A legnagyobb emelkedést a Devecseri, Marcali, Cigándi és Sellyei járásban regisztrálták, de a Balaton környéki járásokban is jelentős a munkanélküli fiatalok arányának fokozódása.

3. ábra, A 25 év alatti álláskeresők arányának változása 2020 májusában 2019 májusához képest. Forrás: NFFSZ

A járványnak kitett ágazatok és a sérülékeny jogviszonyok miatt kerül legtöbbször veszélybe a fiatalok állása

Számos tényező áll annak hátterében, hogy a fiatalok fokozott munkaerőpiaci nehézségekkel szembesülnek koronavírus-válság idején. Egyrészt, felülreprezentáltak azokban az ágazatokban és munkakörökben, amelyeket a legnagyobb mértékben sújt a járvány – világszerte és Magyarországon egyaránt. 2019-ben hazánkban az összes foglalkoztatott 6%-a volt 15-24 év közti; a kereskedelemben 8%, művészeti területen 10%, szálláshely és vendéglátás terén 14% volt a 25 év alatti dolgozók aránya.

Másrészt, a fiatalok körében gyakoribbak az olyan sérülékeny jogviszonyok, mint a diákszövetkezeti szerződés, alkalmi munkavállalói jogviszony, kölcsönzéses foglalkoztatás, vállalkozói szerződés vagy fekete foglalkoztatás. Az ilyen formában dolgozók könnyebben veszítik el állásukat, mint a teljes munkaidőben, munkaszerződéssel foglalkoztatottak – a munkaadók könnyebben szüneteltethetik a megbízásokat, csökkenthetik a munkaidőt. Az ILO globális felmérése szerint azon fiatalok körében is drasztikusan csökkent a fizetett munkaórák száma, akik meg tudták őrizni a munkahelyüket (globális átlagban 23%)

4. ábra, A 25 év alatti munkavállalók aránya az egyes ágazatokban. Forrás:KSH

A munkanélküli pályakezdés az egész karrierre kihat

Messzemenő hatásokkal jár, ha a fiatalok munkanélküliként kezdik pályájukat. Sok fiatal a sikertelen próbálkozások hatására elveszíti álláskeresési motivációját, vagy a képzettségénél alacsonyabb munkát vállal el, ami a későbbi karrierútját és kereseti kilátásait is jelentősen befolyásolja. Egy, a 2008/09-es gazdasági válság kapcsán készült tanulmány kimutatta, hogy az USA-ban az ezekben az években pályakezdő fiatalok jövedelme még tíz évvel később is jelentősen elmaradt a várhatótól.[1]

A koronavírus-válság miatt várhatóan sok magyar fiatal kezdi idén karrierjét munkanélküliként. Hazánkban a legtöbb pályakezdő jellemzően június/július és szeptember folyamán lép be a munkaerőpiacra – tavaly ezekben a hónapokban havonta közel 5000 fiatal regisztrált álláskeresőként (összehasonlításként: a 2009-es válságévben közel két-háromszor annyian, havonta 10-15 ezren). 2020 májusában 23 ezer pályakezdő, vagyis munkatapasztalattal nem rendelkező fiatalt regisztráltak – közel felük nem rendelkezik az általános iskolánál magasabb végzettséggel. Akik hosszabb időre inaktivitásban ragadnak, könnyen elveszíthetik tudásukat, önbizalmukat – ebből az ún. „nem dolgozó nem tanuló” (NEET) életformából nagyon nehéz kitörni.

5. ábra, A pályakezdő és nem pályakezdő álláskeresők iskolai végzettsége. Forrás: NFFSZ

A munkaerőpiaci aktivitás támogatása lehet az egyik kulcs

A korábbi válság tapasztalatai alapján egyértelmű, hogy a koronavírus-járvány idején kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatal munkavállalókra, különösen a pályakezdőkre. Ennek egyik fő pilléreként a frissen végzett, vagy az állásukat elvesztő fiatalok számára olyan munkaerőpiaci szolgáltatásokat lenne szükséges elérhetővé tenni, amelyek segíti az aktivitás fenntartását – komplex programokkal kell segíteni, hogy az álláskeresők minél előbb képzésbe vagy munkatapasztalat szerzésben vehessenek részt. (A HÉTFA 2019-ben tett ajánlásokat a tartós munkanélküli, fiatal és 50 év feletti álláskeresőkkel kapcsolatban.) Másik fontos szempont, hogy a lehető legtöbb fiatal esetén meg kell előzni, hogy pályájukat álláskeresőként kezdjék.

Az Európai Bizottság új programot indít a fiatalok támogatására, az Ifjúsági Foglalkoztatási Támogatás – Híd a munkahelyekhez a következő generáció számára, mely a munkahelyhez vezető utat kívánja megerősíteni a fiatalok számára. A program kiterjeszti a 2013 óta működő, Ifjúsági Garancia programot, amely hazánkban jelenleg is segíti a fiatalokat, s mely szélesebb körre céloz, a 15-29 évesek bevonásával. A program célja, hogy a nyilvántartásba vételt követően négy hónapon belül állás vagy továbbtanulási lehetőséget kapjanak a résztvevők. Emellett idén nyáron újra elérhető a Nyári Diákmunka Program, ami a még nappali tagozatos diákoknak nyújt lehetőséget nyári munkatapasztalat szerzésére.

Továbbá a Bizottság szorgalmazza, hogy a tagállamok a „NextGeneration EU” eszközön és a jövőbeli uniós költségvetésen keresztül növeljék az ifjúsági foglalkoztatás támogatását – céljuk, hogy a tagállamok 22 milliárd eurós EU-finanszírozást fordítsanak az ifjúsági foglalkoztatás terén megvalósuló programokra.

[1] H. Schwandt and T. von Wachter: “Unlucky cohorts: Estimating the long-term effects of entering the labor market in a recession in large cross-sectional data sets”, in Journal of Labor Economics (2019, Vol. 37, No. S1), pp. S161–S198.

[1] Az elemzés elkészítésében közreműködtek a HÉTFA Kutatóintézet munkatársai, Koltai Luca és Lőcsei Hajnalka.

Kiemelt fotó: Pixabay