Közös, ’Regional aspects of complex impacts of the COVID-19 pandemic in Europe’ c. előadásuk azt járta körbe, hogy a COVID-19 milyen gazdasági és munkaerőpiaci hatásokat generált Európa régióiban. Szakirodalmak, online hírek és területi statisztikai adatok elemzésén alapuló vizsgálatuk rámutatott, hogy a COVID-19 válság által okozott gazdasági és munkaerőpiaci zavarok 2020-ban jelentősek voltak, de ezeket gyors fellendülés követte 2021-től kezdve. Európa legtöbb régiója gazdaságilag reziliens volt a COVID-19 válság idején, míg egyes területeken (Földközi-tenger, Alpok) a gazdasági termelés csak 2022-re érte el a krízis előtti szintet, más térségekben pedig az összes vizsgált évben növekedett a gazdaság. A foglalkoztatásban lassabb fellendülés volt tapasztalható; jelentős területi egyenlőtlenségekkel, amire jelentős hatást gyakoroltak az egyes kormányzati politikák. A válság bizonyos területeken speciális hatásokkal járt: a fiatalok foglalkoztatásának jelentős visszaesése, a munkavégzés speciális formáinak elterjedése, valamint a turizmus elhúzódó válsága egyaránt ilyen.

A HÉTFA Reziliencia Platformnak két fő felülete van. A Térképtárban főbb témakörökbe rendezve elérhetők a HÉTFA elemzései és kutatásai során létrehozott térképi ábrázolások, amelyek interaktív eszközként segítik egyes európai és hazai jelenségek értelmezését. A platform Kutatási anyagok felületén pedig a HÉTFA munkatársainak a XXI. század kihívásaihoz kapcsolódó területi kutatási és területfejlesztési elemzései kerülnek bemutatásra. A felületen jelenleg a COVID-19 járványhoz kapcsolódó anyagok szerepelnek, ám célunk a platform folyamatos fejlesztése: a klímaváltozással szembeni ellenállóképesség, egyes települések és térségek által kínált életminőségi egyenlőtlenségek, vagy a hazai agglomerációk túlzsúfolódása egyaránt olyan témakörök, amelyek a közeljövőben megjelennek a platformunkon.

A HÉTFA Reziliencia Platform az Innovációs és Technológiai Minisztérium KDP-2021 kódszámú Kooperatív Doktori Program Doktori Hallgatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült

A cikk részletesen elemzi, hogy a COVID-19 járvány pontosan hogyan hatott Európában a halálozási arányokra, illetve hol, és milyen mértékben növelte ezeket az arányokat. Az elemzés rámutat arra, hogy míg a járvány első hulláma a nyugat-európai nagyvárosi centrumokat érintette súlyosabban, addig a későbbi hullámok már Kelet-Közép-Európa (köztük Magyarország) elmaradottabb térségeit sújtották.

A publikáció ide kattintva érhető el. Kollégánk COVID-19 járványhoz kapcsolódó cikkei és elemzései a honlapunkon érhetők el.

A projekt célja, hogy az Európai Unió regionális szintjein azonosítsa a pandémia társadalmi hatásait és annak területi vonatkozásait, modellezze a járvány földrajzi terjedését és annak mozgatórugóit, valamint feltérképezze azokat a szakpolitikai eszközöket, amelyek proaktívan és hatékonyan tudták kezelni a járvány hatására felmerülő társadalmi kihívásokat. A projekt eredményeképp a résztvevő partnerek közpolitikai ajánlásokat fogalmaznak meg régiós és helyi szinten. A Hétfa Kutatóintézet munkatársai számos részfeladatban részt vesznek, így az adatgyűjtésben, a komplex mutatórendszer kidolgozásában, a dinamikus térképek és területi elemzések készítésében, valamint egy esettanulmány lebonyolításában.

A Hétfa Kutatóintézet nemzetközi partnerei támogatásával hazai és nemzetközi szinten is vizsgálta a női vállalkozók helyzetét az elmúlt hónapok járvány sújtotta körülményeinek tükrében. A 2020 nyarán végzett kutatás kérdőíves felmérésen és személyes interjúkon alapult, fő fókusza a női vállalkozók új élethelyzetének vizsgálata és a tapasztalatok – nehézségek és sikeres stratégiák – nemzetközi összehasonlítása volt. A nemzetközi kutatás országos szinten Ausztria, Szerbia, Csehország, Bulgária és Németország; régiós szinten pedig Erdély és Andalúzia vállalkozónőinek körében végzett felmérés eredményeit mutatja be.

A kutatás eredményeit összefoglaló magyar nyelvű riport itt érhető el.

A kutatás eredményei rámutattak, hogy a nők által vezetett vállalkozásokat a koronavírus válság különösen kedvezőtlenül érintette, mert a vállalkozónőknek egyszerre kellett megküzdeniük a krízis káros gazdasági következményeivel és a családon belüli gyermeknevelési, idősgondozási kötelezettségek növekedésével. A nők számára nehezebb a családi kötelezettségeik és vállalkozói vagy munkavállalói szerepeik összeegyeztetése a lezárások időszakában. A vállalkozónők számára már a válságot megelőzően is sokszor nehézséget okozott a munka és a magánélet kötelezettségeinek összehangolása, ez a helyzet a lezárások, távoktatás bevezetése és a gondozási feladatok növekedése miatt tovább romolhatott.

A nők által vezetett vállalkozások méretükből fakadóan is sérülékenyebbek, sok köztük az önfoglalkoztató, akik egy része kényszervállalkozó. A női vállalkozások jelentős része ráadásul olyan szektorokban aktív, amelyeket súlyosan érintettek a koronavírus járvány kapcsán bevezetett korlátozások, például a turizmus vagy a személyi szolgáltatások területén. Sok vállalkozónő számára a vállalkozás jövedelmének csökkenése a saját vagy családja megélhetését is veszélyezteti.

 A kutatás vezetői: Koltai Luca, Geambaşu Réka

Közreműködött továbbá: Bakacsi-Saffer Zsuzsanna, Barna-Petróczi Andrea, Zsár Virág

A magyarországi vállalkozónőkről szóló kutatás előzetes eredményeit a Portfolio gazdasági portál is közzétette, illetve a kutatás összefoglalóját honlapunkon is elérhetővé tettük.

Közreműködött: Bakacsi-Saffer Zsuzsanna, Barna-Petróczi Andrea – Zsár Virág

Megjelenés éve: 2020

 A tanulmány ezen a linken érhető el.

Absztrakt / összefoglaló

Európa több országára kiterjedő felmérésünk eredményei szerint a nők által vezetett vállalkozásokat a koronavírus válság különösen kedvezőtlenül érintette, mert a vállalkozónőknek egyszerre kellett megküzdeniük a krízis káros gazdasági következményeivel és a családon belüli gyermeknevelési, idősgondozási kötelezettségek növekedésével. A nők számára nehezebb a családi kötelezettségeik és vállalkozói vagy munkavállalói szerepeik összeegyeztetése a lezárások időszakában. A vállalkozónők számára már a válságot megelőzően is sokszor nehézséget okozott a munka és a magánélet kötelezettségeinek összehangolása, ez a helyzet a lezárások, távoktatás bevezetése és a gondozási feladatok növekedése miatt tovább romolhatott. A nők által vezetett vállalkozások méretükből fakadóan is sérülékenyebbek, sok köztük az önfoglalkoztató, akik egy része kényszervállalkozó. A női vállalkozások jelentős része ráadásul olyan szektorokban aktív, amelyeket súlyosan érintettek a koronavírus járvány kapcsán bevezetett korlátozások, például a turizmus vagy a személyi szolgáltatások területén. Sok vállalkozónő számára a vállalkozás jövedelmének csökkenése a saját vagy családja megélhetését is veszélyezteti

A tanulmányról továbbá itt található információ.

Partnerszervezeteink:

• University of Economics, Prague (CZ)
• Faculty of Sociology and Social Work in Babes-Bolyai University in Kolozsvár/Cluj Napoca (RO)
• Regional Agency for Entrepreneurship and Innovations, Varna (BG)
• Institute „Mihajlo Pupin“ – Science & Technology Policy Research Center in Belgrade (SRB)
• Andalucía Emprende in Andalusia, Sevilla (ES)
• ZSI – Centre for Social Innovation in Vienna (AT)

]]> https://hetfa.hu/2020/09/02/vallalkozonok-a-koronavirus-idejen-nehany-europai-orszagban-nemzetkozi-tanulmany/feed/ 0 https://hetfa.hu/2020/08/14/hullamvasuton-az-udulokorzetek-munkaeropiaca-a-hetfa-uj-jarvanyugyi-elemzese-a-portfolion/ https://hetfa.hu/2020/08/14/hullamvasuton-az-udulokorzetek-munkaeropiaca-a-hetfa-uj-jarvanyugyi-elemzese-a-portfolion/#respond Fri, 14 Aug 2020 15:20:54 +0000 https://hetfa.hu/?p=7128 Bár a járvány miatti tavaszi leépítéseket követően júniusban végre elindult a hazai foglalkoztatás bővülése, azonban az egyes ágazatok és térségek között nagy eltérések vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen mélyről és milyen gyorsan indult meg a fellendülés. A fejlettebb térségekben és az üdülőkörzetekben gyorsabb volt a létszámleépítés, majd a fellendülés is, mint az elmaradottabb járásokban. A turizmusnak leginkább kitett térségek nagyon komoly foglalkoztatási hullámzásokat éltek meg az év első felében. Mivel úgy tűnik, hogy a nyáron megindult foglalkoztatás-bővülést erős szezonális körülmények (turizmus, nyári mezőgazdasági munkák) is támogatják, ezért nem lélegezhetünk még fel, és ősszel – különösen, ha a járvány miatt esetlegesen ismét átfogó korlátozásokat kell bevezetni – még további nehéz hónapokat élhet meg a magyar munkaerőpiac. A HÉTFA Kutatóintézet szakértői legújabb elemzésükben a NAV-hoz benyújtott vállalati létszámadatok alapján vizsgálják a foglalkoztatás változásának területi és ágazati mintázatait.[1]

A koronavírus-járvány gazdasági következményeinek egyik legnagyobb figyelmet kapott és legnehezebben megválaszolható kérdése, hogy hány ember és milyen hosszú ideig veszíti el a munkáját. Az álláshelyek csökkenésének üteme nem csak arra a több tízezer emberre van hatással, akik munkanélkülivé válnak, hanem a gazdasági folyamatokat is jelzi, és a várható lakossági fogyasztási trendeket is befolyásolja.

A cikket a Portfolio is közreadta, ide kattintva pedig nyomtatható pdf formátumban is letölthető. 

A látszólag egyszerű kérdés megválaszolása azonban számos nehézségbe ütközik. Nem véletlen, hogy az ILO is csupán becsléseket fogalmaz meg, és sokszor eltérő, akár egymásnak ellentmondó adatokkal és nyilatkozatokkal találkozunk a megszűnő állások kapcsán. A különböző statisztikai adatok ugyanis egymással nehezen összehasonlítható módszertannal dolgoznak, a munkaerőpiac különböző szeleteire látnak rá és más-más pillanatban is látják az állásvesztés folyamatát, így gyakran eltérő üzeneteket kommunikálnak arról, hogy mekkora elbocsátási hullám indult meg hazánkban. Például a KSH által publikált negyedéves Munkaerő-felmérés lakossági kérdőíves módszerrel gyűjt adatokat arról, hogy a kérdezettek végeztek-e fizetett munkát a kérdezést megelőző héten. A KSH adminisztratív adatokra támaszkodó számai a NAV adatai alapján havi szinten állnak rendelkezésre a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások átlagos állományi létszámáról. Ezt egészítik ki a költségvetési szervek, a legnagyobb nonprofit szervezetek és a közfoglalkoztatottak adatai, de a kisebb nonprofit szervezetek, egyéni és mikro vállalkozások adatai hiányoznak belőle. Míg az NFSZ álláskereső statisztikájában azok jelennek meg, akik már regisztrációjukat is kérték álláskeresőként. Emellett több kutatóintézet is készített kérdőíves adatfelvételt különböző kérdezetti körökben. Ezek az adatok eltérő pillanatban, irányokból és helyzetben fogják meg a megszűnő álláshelyeket vagy az állásvesztés mértékét, ezért számaik nem egyeznek, nem is egyezhetnek.

A HÉTFA Kutatóintézet a válság első négy hónapjának munkahelyekre gyakorolt hatását a gazdálkodó és nonprofit szervezetek február és június közötti havi átlagos foglalkoztatotti létszámát tartalmazó NAV adatok elemzésével vizsgálta. Az elemzés a gazdálkodó szervezetekre, a nonprofit szervezetekre és az egyéni vállalkozók teljességére vonatkozik, a közszféra foglalkoztatási változásait nem tükrözi. (A közszféra foglalkoztatotti létszámait kevésbé befolyásolta a járványhelyzet.) Vizsgálatunk célja, hogy trendjeiben mutassa meg az álláshelyek változásának ágazati és területi mintázatát.

Míg a kérdőíves módszeren alapuló Munkaerő-felmérés szerint 2020 első negyedévében az országban 3 944 ezren voltak foglalkoztatottak, és további több mint félmillióan vállalkozóként (társas vagy egyéni) tevékenykedtek, a KSH adminisztratív adatszolgáltatáson alapuló adatbázisában 2020 februárjában 3 161 ezer munkavállaló szerepelt (közfoglalkoztatottakkal). A HÉTFA által a NAV adatai alapján képzett adatbázisban ugyanebben az időszakban 3 191 ezer fő foglalkoztatottról (vagy önfoglalkoztató egyéni vállalkozóról) volt adatunk. Miután a két hasonló módszertanú adatsorban szereplő foglalkoztatottak száma, megoszlása közel azonos, nem feltételezünk szisztematikus torzítást a két adatfelvétel között és egymást kiegészítve használjuk az adatbázisok eredményét.

Március még csak a válság előszele volt, de áprilisban és májusban már látványos volt az álláshelyek megszűnése

A KSH adminisztratív adatgyűjtése alapján a foglalkoztatottak számának havi alakulása ingadozik az éven belül. Míg a március hagyományosan az egyik legalacsonyabb foglalkoztatással járó hónap, addig április az egyik legnagyobb növekedésű; május kisebb mértékben, de továbbra is jellemzően a létszámbővülés hónapja volt 2017-2019 között.

Idén márciusban a KSH adatai alapján 1,6%-os volt az alkalmazottak számának visszaesése, ami már előre jelezte a kialakuló válságot (például még 2017-ben is csak 1% volt). Különösen jelentős ez a visszaesés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy sok munkáltató feltehetően csak március közepén, az iskolák bezárása és a kijárási korlátozások kihirdetését követően szembesült azzal, hogy a válság az ő cégére is hatással lehet. Ezért a márciusi foglalkoztatási létszámok csökkenése még csak azok döntését mutatta, akik már februárban észlelték a válságot és erre gyorsan reagáltak is. A tervezett felvételek elhalasztása vagy a gyorsan felmondható szerződések (pl. lejáró határozott idejű szerződések vagy próbaidő alatt álló munkavállalók) lezárása csökkenthette a foglalkoztatotti létszámot.

Az áprilisi visszaesés viszont már egy jelentősebb elbocsátást mutat, különösen mivel ez a hónap hagyományosan a létszámbővülések hónapja, amikor a foglalkoztatottak létszáma eléri, illetve meg is haladja a februárit. Áprilisban már 4%-kal, 130 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma a KSH szerint. Májusban lassult a trend, de még mindig 30 ezer fős visszaesést tapasztalhattunk.

Az idei évben február és május között megszűnt 212 ezer álláshelyet nyugodtan betudhatjuk a koronavírus foglalkoztatási következményének. Pontosabban annak alsó értékének, hiszen a KSH ezen statisztikája nem lát rá az öt fő alatti foglalkoztatókra és az egyéni vállalkozókra. Az eltűnt munkahelyek döntő többsége a vállalkozásoknál szűnt meg, a költségvetési szektorban közel 4 ezer fővel, a nonprofit szervezetekben 3 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma, míg a közfoglalkoztatottak száma 8 ezer fővel esett vissza február és május között.

Mivel az év elején még 2020-ra is erőteljes (3-4% közötti) gazdasági növekedést prognosztizáltak a különböző előrejelzések, így feltehetően egy COVID mentes időszakban májusra az előző évinél jó pár tízezer fővel magasabb foglalkoztatást mérhettünk volna. Az, hogy a tavaly májusi foglalkoztatási létszámokhoz képest 242 ezer fővel dolgoznak kevesebben 2020-ban, még mindig inkább alábecsli a járványi miatt a foglalkoztatotti létszámban látott visszaesést. A KSH jelen írás készítésekor még nem közölte a júniusra vonatkozó alkalmazotti létszámadatokat, de a NAV adatai alapján készített elemzésünk szerint és a MEF negyedéves gyorstájékoztatója alapján is úgy tűnik, hogy a trend júniusra megfordult és a nyár kezdetével megindult a munkahelyek számának lassú bővülése.

A foglalkoztatottak számának alakulását a továbbiakban a HÉTFA által a NAV-nak benyújtott létszámadatokból összeállított adatbázis segítségével elemezzük. Ebben az adatbázisban a gazdálkodó szervezetek és az egyéni vállalkozók havi foglalkoztatotti létszáma szerepel. Bár ennek az adatbázisnak a létszám adatai eltérnek a KSH intézményi adataitól (már csak a vizsgált szervezetek eltérő köre miatt is), de a két adatbázis májusig hasonló trendeket mutat.

A turizmusban érintett kisvállalkozások és a munkaerőközvetítő cégek reagáltak a leggyorsabban

Valószínűleg keveseknek okoz meglepetést, hogy a turizmusban érintett cégek reagáltak legkorábban és a legnagyobb mértékben a válságra, és a nyár kezdetével ennek a területnek a bővülése indult meg leggyorsabban. Az elbocsátási hullám azonban márciusban és áprilisban is kitartott. A szektor korai és erőteljes érintettsége, valamint az elterjedt rugalmas foglalkoztatási formák alapján ez várható is volt. Az elbocsátás mértéke ugyanakkor egészen radikális leállást mutat a tavaszi hónapokban. A szektor két hónap alatt megvált alkalmazottai 22%-ától (közel 30 ezer embertől), de már márciusban is 12%-kal kevesebb alkalmazottja volt, mint egy hónappal korábban. Ez a létszámvisszaesés még ijesztőbbnek tűnik, ha belegondolunk, hogy március és április, a március 15-i hosszú hétvégével, húsvéttal és az iskolai tavaszi szünettel általában már egy bővülő foglalkoztatási időszakot jelent a turizmusban. Májusban szinte megállt a szektorban a munkahelyek csökkenése, majd a június már emelkedést jelzett, 6%-kal nőtt a foglalkoztatottjainak a száma.

Ugyancsak súlyosan érintett cégcsoport volt a személyi szolgáltatások köre: ebben az ágazatban májusig 11%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezen a területen számos olyan szolgáltatás található (például szépségápolás, mosoda, masszázs, fitnesz), amelyek ellehetetlenültek a lezárás ideje alatt. A korlátozások feloldása után májusban megállt a foglalkoztatottak számának csökkenése, majd júniusban itt is bővülés következett be.

Az adminisztratív szolgáltatások súlya a megszűnt álláshelyek körében talán kevésbé várt adat (14%), de ide tartoznak a munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cégek is, ahol több mint 11 ezer munkahely szűnt meg február és május között; azonban a létszámcsökkenés itt is megtorpant júniusban. A válság súlyosabban érinthette tehát a kölcsönzött munkaerőt, az ilyen típusú szerződéssel dolgozók munkaügyi védettsége most is alacsonyabbnak bizonyult.

A három legnagyobb foglalkoztató szektor mintázata nagyon hasonló képet mutat. A kereskedelem és gépjármű-javítás, a feldolgozóipar és a szállítmányozás, raktározás területén a foglalkoztatottak száma 5%-al csökkent májusig, a visszaesés első sorban az áprilisi hónapban következett be. Mindhárom szektorban elenyésző bővülést tapasztaltunk júniusban. E területekhez hasonló mintázata volt a kreatív és művészeti területen dolgozó vállalkozások foglalkoztatási adatainak is.

Nem meglepő módon a közszolgáltatási terület (oktatás, egészségügy, szociális ellátás), a közmű szektor, valamint a kijárási korlátozásoktól kevéssé függő bányászat és mezőgazdaság bizonyult leginkább válságállónak ezekben a hónapokban. A járvány okozta gazdasági leállás sajátossága folytán a szűkebben vett IKT ágazatban működő vállalkozások foglalkoztatotti körében sem történt jelentős változás.

Úgy tűnik tehát, hogy azokban a szektorokban indult meg júniusban a létszámbővülés, amelyekben a válság első két hónapjában leginkább visszaesett a foglalkoztatás.

A kisvállalkozásoknál nagyobb és gyorsabb volt az elbocsátás, de a júniusi létszámbővülésből is ők vették ki leginkább a részüket

A vállalkozásokat méret szerint vizsgálva azt vártuk, hogy a nagyobb cégek gyorsabban érzékelik a gazdasági helyzet változását és gyorsabban reagálnak, de hosszabb távon a tőkeszegényebb kisebb cégek élik meg rosszabbul a visszaesést. Várakozásunk csak részben igazolódott. A leggyorsabban az 50 fő alatti cégek létszáma csökkent, ők reagáltak márciusban a legerőteljesebben a válságra, de áprilisra már közülük is a legsérülékenyebb 5 fő alatti mikrovállalkozások létszáma csökkent a legnagyobb mértékben, és ez a kép májusban sem változott. A legnagyobb létszámcsökkenést az egyéni vállalkozóknál láttunk, akiknél áprilisra 12,8%-kal esett vissza a foglalkoztatás. Ezt a vállalkozási formát volt a legkönnyebb felfüggeszteni, különösen abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó kizárólag önfoglalkoztató volt. A májusi stagnálást követően ebben a csoportban csak  mérsékelt létszámnövekedést tapasztaltunk júniusban, amikor is a februári létszámnál még mindig 10,4%-kal kisebb volt a csoport foglalkoztatása.

A nagyobb cégek kevésbé bocsátották el foglalkoztatottaikat. Áprilisban és májusban már határozottan megnőtt ebben a körben is az elbocsátottak száma, de lényegesen alatta maradt a kisebb szervezetekben érzékelhető aránynak. Sok nagyobb cég esetében a munkaszerződéseik rugalmatlansága nem tette lehetővé a gyors elbocsátást, emellett, ahogyan korábban is említettük, sok helyen a kölcsönzött munkavállalóktól váltak meg első körben. De az is valószínű, hogy sok nagyobb szervezet rendelkezik jelentősebb tartalékkal, amely lehetővé tette a munkavállalók megtartását. A 100 legtöbb munkavállalót elbocsátó cég összesen több mint 23 ezer főt épített le májusig, ennek a létszámnak közel felét a munkaerő közvetítő/kölcsönző cégek tették ki. Június folyamán a megkezdődött enyhe létszámbővülés általánossá vált szinte minden vállalkozásméretnél. Kizárólag a 250 fő feletti nagy foglalkoztatók munkavállalói létszáma csökkent valamelyest továbbra is.

A turizmusban érintett és a fejlett munkaerőpiaccal rendelkező nyugat-magyarországi járásokban szűnt meg eleinte a legtöbb munkahely, de a visszapattanás is itt volt a leggyorsabb

Azt is megvizsgáltuk, hogy mely hazai térségekben volt a legerőteljesebb az álláshelyek csökkenése, valamint mely térségekben indult meg az elmúlt hónapban a létszámbővülés. Mivel adatainkban a cégek székhely szerint szerepelnek, ezért az állások megszűnésének területi eloszlását az 50 fő alatti vállalkozásokra szűkítettük, feltételezve, hogy ezen cégeknél kevesebb eltérés tapasztalható a székhely és a telephely között, így jobban mutatják majd az álláshelyek megszűnésének területi mintázatait. A legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozások februárban 1.327 ezer főt alkalmaztak, ez a teljes alkalmazotti létszám kb. 42%-a. Amint azt a korábbi bekezdésekben bemutattuk, a kisebb vállalkozásoknál jelentősebb volt a létszámváltozás, mint a nagyobbaknál, így ezzel a szűkítéssel feltehetően megragadhatóak maradtak a foglalkoztatások komplexebb területi változásai. Ugyanakkor a változásokat szemléltető térképeken nem fognak látszani azok az átalakulások, melyek a hírekben leginkább megjelennek, vagyis amikor egy, a térséget meghatározó nagyfoglalkoztató mond fel alkalmazottai jelentős részének.

Amint láttuk, a foglalkoztatási visszaesés csúcsa áprilisra esett: ebben a hónapban minden járásban csökkent az alkalmazottak száma. A legsérülékenyebb térségek közé tartoztak a Szentgotthárdi, a Keszthelyi, a Gyulai, a Siklósi, a Soproni és a Kőszegi járások, ahol az alkalmazottak több mint 10%-a „eltűnt”. A válság azonnal jelentkezett a turisztikai térségek mellett az ország északnyugati részén és a fővárosban is. Ebben a szakaszban kevésbé sérülékenynek bizonyultak az elmaradottabb térségek az ország északkeleti részében.

Májusban fordulat következett be: a leépítés már nem volt általános, nem minden térségre volt jellemző, 44 járásban pedig már bővült is a kisebb vállalkozások alkalmazottainak száma. A legnagyobb növekményt három Balaton környéki járás könyvelheti el (Siófoki, Fonyódi, Balatonfüredi), de a top 10-ben szerepel a Tapolcai és a Balatonalmádi járás is.

Júniusban már szinte az egész országban növekedett a foglalkoztatottak száma. A legnagyobb növekményt továbbra is a Balaton környékén figyelhetjük meg, a már májusban is a legsikeresebbek közt lévő öt balatoni járás mellé a Keszthelyi járás is felzárkózott. A foglalkoztatás már csak 12 járásban csökkent, közülük a legrosszabb helyzetben a Letenyei, a Cigándi, a Jánoshalmai, az Enyingi és a Kemecsei járás volt, vagyis éppen azon elmaradott térségek, amelyek a leépítés első nagy hullámában kisebb veszteségeket szenvedtek el.

A foglalkoztatás mértéke a júniusi létszámbővülések ellenére a legtöbb járásban még mindig a februári szint alatt maradt. Elsősorban a Balaton és a Tisza-tó környéki járások tudták ledolgozni a hátrányukat, illetve azok a térségek, ahol a mezőgazdasági nyári idénymunkák létszámigénye megnövekedett. A járvány elején leginkább visszaeső fejlettebb térségek munkaerőpiaca – a nagyobb júniusi foglalkoztatásbővülés ellenére – továbbra is jelentős lemaradásban van a februári értékekhez képest.

Összefoglalva úgy tűnik, hogy a foglalkoztatotti létszám alakulása a járvány időszakában mind ágazat, mind méret, mind terület szerint hasonló mintázatokat mutat: a leépítésben leggyorsabban reagálók júniusra már kezdenek magukra találni, míg a lassabb leépítésbe kezdők a munkahelyteremtési fordulatba is csak később kapcsolódnak be. Egyelőre tehát a foglalkoztatási folyamatok egy gyorsított felvételként a 2007-es válság lefolyását tükrözik vissza, jelentős mértékben megszínezve a turizmus kiemelkedő szerepével, ahol az ágazat foglalkoztatási visszaesése, majd fellendülése jelentős hullámvasútra tudta felültetni a belföldi turizmus által érintett térségeket. Mivel úgy tűnik, hogy a nyáron megindult foglalkoztatás-bővülést erős szezonális körülmények (turizmus, nyári mezőgazdasági munkák) is támogatják, ezért nem lélegezhetünk még fel, és ősszel – különösen, ha a járvány miatt esetlegesen ismét átfogó korlátozásokat kell bevezetni – még további nehéz hónapokat élhet meg a magyar munkaerőpiac.

[1] Készítette: Balás Gábor, Koltai Luca, Lőcsei Hajnalka, Szabó Tamás (HÉTFA Kutatóintézet).

A Demokrata is beszámolt a HÉTFA nemrég megjelent szakértői javaslatcsomagjáról, mely azt vizsgálja, milyen intézkedésekkel lehetne hosszú távon enyhíteni a koronavírus gazdasági hatásait, valamint növelni a társadalom ellenállóképességét. Az „Újranyitás, válságkezelés, fenntarthatóság – Szempontok és javaslatok a koronavírus gazdasági hatásait enyhítő intézkedések fenntarthatósági célokkal összhangban álló kialakításához” című tanulmány az European Climate Foundation megbízásából készült.

A Demokratában megjelent cikk itt olvasható, a teljes tanulmány ide kattintva érhető el.

A HÉTFA vezetői, Csite András és Balás Gábor, valamint Bartus Gábor, az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsának titkára – aki szintén közreműködött a jelentés elkészítésében – nyilatkoztak a Demokrata újságírójának a javaslatcsomaggal kapcsolatban. A tanulmány szerzői elmondták, hogy az elemzés 16 gazdaságpolitikai intézkedési javaslatot fogalmaz meg, melyek az otthoni munkavégzés feltételeinek témakörétől kezdve, a közterületi változtatásokon és a minket kiszolgáló logisztikai és a tájhasználati beavatkozások kérdéskörén keresztül absztraktabb szabályozásokat is tartalmaznak. Olyan megoldásokról van szó, melyek hosszú távon növelik a magyar társadalom ellenálló képességét, és a környezeti fenntarthatóság céljaival is egybevágnak.

A jelentés az alábbi javaslatokat fogalmazza meg:

1. A részleges otthoni munkavégzés (home office) támogatása
2. A szabadidő aktív eltöltését lehetővé tevő újabb parkok, terek építése
3. Alulhasznosított és barnamezős területek közparkká történő átalakítása
4. A járdák kiszélesítése
5. A városi közterületek (utak, járdák, sá­vok) olyan fizikai kiképzése, hogy funkciójuk rövid időn belül változtatható legyen
6. A közösségi közlekedési rendszer eszközállományának bővítése, hogy szükség esetén növelhető legyen a bevethető buszok, villamosok száma
7. Kereskedők és szolgáltatók online működésének támogatása
8. Elektromos furgonok, kisteherautók beszerzésének támogatása az árukiszállító cégek számára
9. Épületenergetikai beruházások, energiatakarékos épületfelújítások támogatása
10. Rövid ellátási láncok támogatása az élelmiszer-gazdaságban
11. Ökológiai gazdálkodás támogatása a mezőgazdaságban
12. A biodiverzitást növelő területhasználati módok arányának növelése, a vízvisszatartásra alkalmas technikai és táji megoldások kidolgozása és bővítése
13. Belföldi és a közeli (akár közösségi közlekedéssel is elfogadható idő alatt elérhető) országokat előnyben részesítő turizmus ösztönzése
14. A krízisekhez történő alkalmazkodás képességét erősítő, a járványok megelőzését szolgáló kutatások és fejlesztések ösztönzése, K+F kapacitások célzott növelése
15. Ökoadók bevezetése, zöld adóreform elindítása
16. A társadalmi felelősségvállalás és önkéntesség előmozdítása

a jövő egyik első számú kihívását a járványok jelentik.

A koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági válság sokak életére, munkájára és jövedelmére hatással van. A gazdaság bizonyos szektorai egy időre leálltak vagy megtorpantak, aminek következtében sokan veszítik el az állásukat, és kényszerülnek az eredetileg tervezetthez képest más karrierkutakra. Kevés szó esik azonban arról, hogy a 25 év alatti generáció munkaerőpiaci lehetőségeit fokozottan érintik ezek a negatív következmények. A HÉTFA Kutatóintézet új gyorselemzése azt vizsgálja, miként hatott a koronavírus-válság a fiatalok álláskeresési, elhelyezkedési lehetőségeire.

Cikkünket a Portfolio gazdasági portál is közreadta, valamint nyomtatható pdf formátumban is letölthető.

A koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági válság hatásai eltérően jelentkeznek az egyes generációk körében. A fiatalokat a pandémia egészségügyi hatásai kevésbé érintik, mint az idősebb generációkat: a 25 év alattiak körében a súlyos megbetegedések és halálozások száma elenyésző. De a járványt követő gazdasági és társadalmi hatások több szempontból is súlyos következményekkel járhatnak rájuk nézve.

A digitális oktatás kihívásai

Egy elhúzódó járványügyi védekezés és gazdasági válság hatására kialakulhat egy ún. „lockdown generation”, vagyis „karantán-generáció”, akiknek meghatározó közös élménye a járvány miatti korlátozások időszaka, mely több alapvető változást hozott a mindennapjaikba. A még tanuló fiatalokat a korábban alig vagy sosem próbált oktatási rendszerre való hirtelen átállás állította kihívások elé, különösen a bezártsággal és a kortárs kapcsolatok hiányával kiegészítve. A szakképzésben, felnőttképzésben a gyakorlati oktatás is sok területen leállt, így a diákok egy része kénytelen volt kevésbé felkészülten vizsgázni vagy elhalasztani tanulmányait. A digitális oktatás fokozott nehézségekkel szembesítette (egyúttal a lemorzsolódás esélyét növelte) azokat a diákokat, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott oktatási körülményekhez – akik az elektronikus eszközökhöz való korlátozott hozzáférés miatt eltűntek a tanáraik szeme elől; akiknek hiányzott az iskolai közösség biztonsága és a pedagógusok motiváló ereje.

A dolgozó fiataloknak még nehezebb

A járványügyi zárlat az iskolapadból már kikerült, a munkaerőpiacra éppen belépni készülő vagy már aktív fiatalok számára is komoly nehézségeket okozott és várhatóan fog is a jövőben – az ENSZ munkaügyi szervezete, az ILO is arra figyelmeztet, hogy a járvány miatt kialakuló gazdasági válság alapjaiban határozhatja meg a fiatalabb generációk munkavállalási lehetőségeit, a karrierutak alakulását.

Válság idején a fiatalok nagyobb eséllyel válnak álláskeresővé

A 2008/09-es gazdasági válság egyik legjellemzőbb trendjének világszerte és Magyarországon egyaránt a 25 év alattiak nagymértékű állásvesztése tekinthető: a korosztály munkanélküliségi rátájának növekedése jóval nagyobb volt, mint az idősebbeké – a fiatalok akár kétszer nagyobb eséllyel váltak álláskeresővé.

A gazdasági visszaesés várhatóan most is súlyosan érinti a fiatal munkavállalókat. Bár hazánkban a vírus előtt a pályakezdő munkanélküliek aránya meghaladta az idősebbek körében mérhetőt, a járványügyi válság egyelőre nem a 25 év alattiak körében járt a legnagyobb arányú munkanélküliséggel: 2020 februárja és májusa között összesen 99 ezer fővel nőtt az álláskeresők száma, ebből 11 ezer fő 25 év alatti.  Ha tavaly áprilishoz képest nézzük a regisztrált álláskeresők számának változását, szintén nem a 25 év alattiak körében regisztrálták a legnagyobb emelkedést, hanem a 25-34 korúak körében (59%-os növekedés) – a fiatalabbaknál 36% volt ez az arány.

Az Európai Unió országaiban a hazaival ellentétes trend érvényesül: a 25 év alatti fiatalok körében regisztrálták a legnagyobb arányú növekedést az álláskeresők közt az elmúlt hónapokban. Az Eurostat adatai szerint 2020 februárja és májusa között összesen 545 ezer fővel nőtt az álláskeresők száma, a 25 év alattiak 126 ezerrel voltak többen. Annak, hogy hazánkban nem az uniós tendencia figyelhető meg, legvalószínűbb oka a 25 év alattiak körében tapasztalható alacsony regisztrációs hajlandóság. Sokan nem jelennek meg az álláskereső statisztikában – vannak, akik azért nem regisztrálnak, mert nem rendelkeznek az álláskeresési járadékra való jogosultsághoz elegendő munkaviszonnyal, de a hivatali ügyintézésben való járatlanság is többeket visszatart

1. ábra, Az álláskeresők kor szerinti megoszlása

Győr-Moson-Sopron megye fiataljait érinti leginkább a válság

Magyarországon a regisztrált 25 év alatti álláskeresők száma Győr-Moson-Sopron megyében nőtt a legnagyobb arányban: idén májusban négyszer annyian voltak, mint tavaly májusban. Veszprém megyében közel háromszoros, míg a Vas, Zala és Komárom megyékben hozzávetőlegesen kétszeres a számuk

2. ábra, A 25 év alatti álláskeresők számának változása 2020 májusában 2019 májusához képest. Forrás: NFFSZ

A 25 alatti álláskeresők aránya a nyugati országrészeken túl Észak-Magyarország és Dél-Alföld több járásában növekedett. A legnagyobb emelkedést a Devecseri, Marcali, Cigándi és Sellyei járásban regisztrálták, de a Balaton környéki járásokban is jelentős a munkanélküli fiatalok arányának fokozódása.

3. ábra, A 25 év alatti álláskeresők arányának változása 2020 májusában 2019 májusához képest. Forrás: NFFSZ

A járványnak kitett ágazatok és a sérülékeny jogviszonyok miatt kerül legtöbbször veszélybe a fiatalok állása

Számos tényező áll annak hátterében, hogy a fiatalok fokozott munkaerőpiaci nehézségekkel szembesülnek koronavírus-válság idején. Egyrészt, felülreprezentáltak azokban az ágazatokban és munkakörökben, amelyeket a legnagyobb mértékben sújt a járvány – világszerte és Magyarországon egyaránt. 2019-ben hazánkban az összes foglalkoztatott 6%-a volt 15-24 év közti; a kereskedelemben 8%, művészeti területen 10%, szálláshely és vendéglátás terén 14% volt a 25 év alatti dolgozók aránya.

Másrészt, a fiatalok körében gyakoribbak az olyan sérülékeny jogviszonyok, mint a diákszövetkezeti szerződés, alkalmi munkavállalói jogviszony, kölcsönzéses foglalkoztatás, vállalkozói szerződés vagy fekete foglalkoztatás. Az ilyen formában dolgozók könnyebben veszítik el állásukat, mint a teljes munkaidőben, munkaszerződéssel foglalkoztatottak – a munkaadók könnyebben szüneteltethetik a megbízásokat, csökkenthetik a munkaidőt. Az ILO globális felmérése szerint azon fiatalok körében is drasztikusan csökkent a fizetett munkaórák száma, akik meg tudták őrizni a munkahelyüket (globális átlagban 23%)

4. ábra, A 25 év alatti munkavállalók aránya az egyes ágazatokban. Forrás:KSH

A munkanélküli pályakezdés az egész karrierre kihat

Messzemenő hatásokkal jár, ha a fiatalok munkanélküliként kezdik pályájukat. Sok fiatal a sikertelen próbálkozások hatására elveszíti álláskeresési motivációját, vagy a képzettségénél alacsonyabb munkát vállal el, ami a későbbi karrierútját és kereseti kilátásait is jelentősen befolyásolja. Egy, a 2008/09-es gazdasági válság kapcsán készült tanulmány kimutatta, hogy az USA-ban az ezekben az években pályakezdő fiatalok jövedelme még tíz évvel később is jelentősen elmaradt a várhatótól.[1]

A koronavírus-válság miatt várhatóan sok magyar fiatal kezdi idén karrierjét munkanélküliként. Hazánkban a legtöbb pályakezdő jellemzően június/július és szeptember folyamán lép be a munkaerőpiacra – tavaly ezekben a hónapokban havonta közel 5000 fiatal regisztrált álláskeresőként (összehasonlításként: a 2009-es válságévben közel két-háromszor annyian, havonta 10-15 ezren). 2020 májusában 23 ezer pályakezdő, vagyis munkatapasztalattal nem rendelkező fiatalt regisztráltak – közel felük nem rendelkezik az általános iskolánál magasabb végzettséggel. Akik hosszabb időre inaktivitásban ragadnak, könnyen elveszíthetik tudásukat, önbizalmukat – ebből az ún. „nem dolgozó nem tanuló” (NEET) életformából nagyon nehéz kitörni.

5. ábra, A pályakezdő és nem pályakezdő álláskeresők iskolai végzettsége. Forrás: NFFSZ

A munkaerőpiaci aktivitás támogatása lehet az egyik kulcs

A korábbi válság tapasztalatai alapján egyértelmű, hogy a koronavírus-járvány idején kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatal munkavállalókra, különösen a pályakezdőkre. Ennek egyik fő pilléreként a frissen végzett, vagy az állásukat elvesztő fiatalok számára olyan munkaerőpiaci szolgáltatásokat lenne szükséges elérhetővé tenni, amelyek segíti az aktivitás fenntartását – komplex programokkal kell segíteni, hogy az álláskeresők minél előbb képzésbe vagy munkatapasztalat szerzésben vehessenek részt. (A HÉTFA 2019-ben tett ajánlásokat a tartós munkanélküli, fiatal és 50 év feletti álláskeresőkkel kapcsolatban.) Másik fontos szempont, hogy a lehető legtöbb fiatal esetén meg kell előzni, hogy pályájukat álláskeresőként kezdjék.

Az Európai Bizottság új programot indít a fiatalok támogatására, az Ifjúsági Foglalkoztatási Támogatás – Híd a munkahelyekhez a következő generáció számára, mely a munkahelyhez vezető utat kívánja megerősíteni a fiatalok számára. A program kiterjeszti a 2013 óta működő, Ifjúsági Garancia programot, amely hazánkban jelenleg is segíti a fiatalokat, s mely szélesebb körre céloz, a 15-29 évesek bevonásával. A program célja, hogy a nyilvántartásba vételt követően négy hónapon belül állás vagy továbbtanulási lehetőséget kapjanak a résztvevők. Emellett idén nyáron újra elérhető a Nyári Diákmunka Program, ami a még nappali tagozatos diákoknak nyújt lehetőséget nyári munkatapasztalat szerzésére.

Továbbá a Bizottság szorgalmazza, hogy a tagállamok a „NextGeneration EU” eszközön és a jövőbeli uniós költségvetésen keresztül növeljék az ifjúsági foglalkoztatás támogatását – céljuk, hogy a tagállamok 22 milliárd eurós EU-finanszírozást fordítsanak az ifjúsági foglalkoztatás terén megvalósuló programokra.

[1] H. Schwandt and T. von Wachter: “Unlucky cohorts: Estimating the long-term effects of entering the labor market in a recession in large cross-sectional data sets”, in Journal of Labor Economics (2019, Vol. 37, No. S1), pp. S161–S198.

[1] Az elemzés elkészítésében közreműködtek a HÉTFA Kutatóintézet munkatársai, Koltai Luca és Lőcsei Hajnalka.

Kiemelt fotó: Pixabay

 A cikk nyomtatható pdf formátumban is letölthető; írásunkat a Portfolio gazdasági portál is közzétette. 

Számos írás foglalkozott azzal, miként birkóznak meg a nők a koronavírus-járvány nehézségeivel – a frontvonalban dolgozó egészségügyi dolgozókkal, valamint az oktatási-gondozási intézmények bezárásával a gyermeket nevelő szülők, elsősorban az anyák megnövekedett terheivel. A vállalkozást vezető nőkre ugyanakkor lényegesen kevesebb figyelem jutott, noha az elmúlt hónapok őket is többszörös kihívás elé állították. Egyrészt vállalkozóként, munkaadóként meg kellett küzdeniük a járványügyi intézkedésekkel járó korlátozásokkal és az azokat kísérő gazdasági hatásokkal. Másrészt nőként és anyaként jellemzően ők vállalták a gondoskodó munkák oroszlánrészét is, tanultak a gyerekekkel, főztek a családra vagy ellátták az idősebb családtagokat.

A HÉTFA Kutatóintézet kérdőíves felmérésen és személyes interjúkon alapuló friss kutatása azt vizsgálta, hogy miként küzdöttek meg a magyar vállalkozónők a vírus okozta nehézségekkel, mind a gazdasági, mind a családi fronton. Az online kérdőívet 368 magyarországi vállalkozónő töltötte ki; ennek eredményeit mutatjuk be a cikkben.^[2]

A felmérésben résztvevő vállalkozónők kicsivel több mint felének a vállalkozása tekinthető a főtevékenységének, negyedük valamilyen egyéb kereső tevékenység mellett viszi a céget, míg ötödük inaktív státusz mellett (pl. gyermekgondozás, nyugdíj, tanulás). Szinte kivétel nélkül kis- vagy mikro-vállalkozásokról van szó; kétharmaduk önfoglalkoztatóként vagy alkalmazott nélkül, a fennmaradó hányad maximum 10 alkalmazottal működik. A válaszadók legnagyobb része a gazdasági (30%), valamint a személyi/közösségi (23%) szolgáltatások terén tevékenykedik.

A nők által irányított vállalkozások 72%-át érintette kedvezőtlenül a járvány

A koronavírus-járványt kísérő gazdasági visszaesés a magyar nők vezette vállalkozásokat sem kímélte: 72%-ot érintettek negatívan az elmúlt hónapok. Közülük is közel 10% a legnehezebb helyzetbe kerülők aránya: akik számára gyakorlatilag ellehetetlenült a vállalkozás további működtetése. Azonban bizakodásra ad okot, hogy a negatív hatások mellett némi pozitív visszajelzés is érkezett: közel ugyanennyien számoltak be arról, hogy a járvány kedvező üzleti lehetőségeket hozott.

1.ábra, Milyen üzleti következményekkel járt a koronavírus-járvány a vállalkozására nézve

A hirtelen jött bevételkiesés komoly problémát jelent

A járványügyi óvintézkedések bevezetése és a gazdaság részleges leállása következtében a kereset visszaesése a válaszadók közel kétharmadát érinti – 60% véli úgy, hogy a 2020-as éves bevételei mínuszban lesznek a tavalyihoz képest. A rosszabb helyzetbe került vállalkozónők úgy számolják, körülbelül éves bevételeik 30-40 százalékától eshetnek el 2020-ban.

Nem mondunk újdonságot azzal, hogy a legnehezebb helyzetbe a turizmus és vendéglátás területén dolgozók kerültek, akik éves jövedelmük akár 40%-át is elveszíthetik idén. A kereskedelem és a személyi szolgáltatások is a magasan érintett ágazatok közé tartoznak – az ezeken a területeken tevékenykedő vállalkozások tulajdonosai átlagosan 25-35 százalékos bevételkieséssel számolnak 2020-ra. Ugyanakkor az oktatásban és egészségügyben dolgozó vállalkozónőket is nagyobb mértékben sújtották a járványintézkedések, mint az ágazat egészét – ennek oka feltehetően az, hogy ezek a cégek a magánszektorban működnek, ahol a tevékenységek a járvány miatt sok esetben lehetetlenné váltak (például magán egészségügyi szolgáltatásokat nem nyújthattak a válság alatt).

2. ábra, A válaszadók érintettsége ágazatok szerint

A visszaesés a megújulás lehetőségét rejti

A vállalkozónők sokféleképpen reagáltak a járványra és az annak következtében kialakult helyzetre. A nehézségek és negatívumok mellett többen számoltak be olyan hatásokról is, amelyek hosszútávon megerősíthetik a vállalkozásukat, például új termékek bevezetéséről, az online értékesítés bővüléséről vagy új piacok felfedezéséről. A válaszadók harmada alakította át tevékenységeit vagy vezetett be újakat (igaz, ugyanennyien voltak azok is, akik visszafogták vagy felfüggesztették azt), de az online értékesítés erősítése is a legfontosabb lépések közé tartozott. A munkaidő csökkentése, a karbantartási feladatok végzése és a dolgozók képzése is többeknél megjelent. A legkevésbé alkalmazott intézkedések közé került a létszámcsökkentés és a (fizetett vagy fizetés nélküli) szabadságolás került – ami érthető, tekintettel arra, hogy a válaszadó vállalkozónők 65%-a önfoglalkoztató.

 3. ábra, Milyen intézkedéseket vezetett be a vállalkozásában a válság hatásainak mérséklésére? Kérjük, a legfontosabb legfeljebb három intézkedést válassza ki.

Az online megoldások bevezetése/erősítése jelenti az egyik leginkább kézenfekvő stratégiát a koronavírus-válság kezelésére – a webes értékesítés a felmérésben részt vett vállalkozónők közel harmadánál szerepelt a járványra adott gazdasági válaszok között.  Az online eszközök alkalmazása azonban a válaszadók felénél a válság előtt is a normál ügymenet részét képezte, főként a pénzügyi szolgáltatások, az oktatás és a pénzügyi közvetítés terén működő vállalkozásoknál; míg az egészségügyi és szociális szolgáltatás, valamint a turizmus területén dolgozók körében kevésbé voltak elterjedtek ezek a megoldások. A válság tehát kevésbé érintette azokat, akik olyan ágazatban és tevékenységben dolgoznak, ahol már a járvány előtt is magasabb volt a webes megoldások aránya, szemben azokkal a vállalkozásokkal, melyeknél a fizikai kontaktus jut nagyobb szerephez, s melyek így a járványügyi intézkedések miatt komoly nehézségekkel szembesültek.

A többség támogatás nélkül is boldogult

A felmérésben részt vett vállalkozónők kétharmada (63%) semmilyen támogatást nem vett igénybe a járvány kapcsán. Mivel – mind Magyarországon, mind külföldön – a női vállalkozók javarészt önfoglalkoztatók, illetve nem foglalkoztatnak másokat, számukra a foglalkoztatási támogatás eleve nem volt opció. A hiteltörlesztés vagy a KATA megfizetésének felfüggesztési lehetőségével azonban egyaránt a válaszadók közel 15%-a élt. A legkevésbé népszerű támogatási formák közé tartoztak a kedvezményes hitelek és a beruházási támogatások, melyek az adminisztrációs terhek és a vállalkozásméret miatt nem jelentettek vonzó alternatívát – ahogyan azt az alábbi interjúidézet is illusztrálja.

“A vállalkozói hitelek feltételei nagyon kuszák voltak amellett, hogy egyszerűen túl kicsi vagyok ahhoz, hogy vállalkozói hitelekre legyek jogosult. A működési költségeimet KATA-s vállalkozóként egy negyedállásban ki tudom termelni, csak engem nem tart el jól.” (Képzéssel foglalkozó vállalkozónő)

4. ábra, Igénybe vett-e/vesz-e valamilyen vállalkozást segítő támogatást a járvány időszakában?

Komplex menedzsment feladat újabb kihívásokkal

A vállalkozói tevékenység és a magánéleti, családi kötelezettségek összehangolása normálisnak számító időszakokban is komplex menedzsment feladatot jelent, melyet a járványügyi válság újabb kihívás elé állított. Elég, ha csak a folyamatos otthonlét miatt megnövekedett mértékű háztartási vagy a kijárási korlátozások okán felmerült gondozói tennivalókra (pl. idős családtagok, barátok segítése, ellátása) gondolunk. A gyermeket nevelő vállalkozónőkre mindez fokozottan igaz, hiszen a járvány miatt bezáró iskolák gondozói szerepét csak részben tudta kiváltani a változatos formákban megjelenő digitális oktatás. A teendők oroszlánrésze jellemzően a nőkre, az édesanyákra hárul – derül ki az eredményeinkből.

Az otthoni teendőkre csoportosították át a vállalkozásra szánt időt a járvány idején

A vállalkozónők fele úgy vélte, hogy a járványt megelőző időszakhoz képest a karanténos időkben sem foglalkozott kevesebbet a vállalkozásával. Azok, akik a járvány alatt kevesebb időt szántak az üzleti teendőkre, közel azonos arányban indokolták ezt a megrendelések lecsökkenésével és a megnövekedett háztartási illetve gondozási feladatokkal. A gyerekes vállalkozónők – akik a minta kb. felét teszik ki; közülük 17% nevel hét év alatti kisgyereket (is) – azonban egyértelműen az otthoni teendőkre csoportosították át a korábban vállalkozásra szánt erőforrásokat: a hét év alatti kisgyermeket nevelő vállalkozónők 39%-a nyilatkozott úgy, hogy a gondoskodási kötelezettségei növekedése miatt jutott kevesebb ideje a vállalkozására, míg az iskoláskorú gyermeket nevelő vállalkozónők 26%-a gondolkodott hasonlóan. Saját bevallásuk szerint mind a háztartással kapcsolatos, mind a gyerekek körüli teendők, illetve egyéb gondoskodási feladatok 70-75 százalékáért kizárólagosan ők feleltek a családban.

„Sokan [a képzésen résztvevők] multinál dolgoznak, ahol februárban már home office volt, ezért többen jöttek a képzésére. Amikor bezártunk, sokan kérték, hogy legyen online oktatás, de ezt a gyerek miatt nem tudtam vállalni. Az első három nap, amíg még volt iskola minden nap posztoltam, volt online videóm. És onnantól hogy beindult a gyerekeknek az online oktatás, akkor egy katasztrófa lett. Nem tudtam dolgozni.”

Egy átlagos hétköznapon az óvodás gyermeket nevelő válaszadók napi 1,5 órával több időt töltöttek a gyermekekről való gondoskodással és majd egy órával többet a háztartási feladatokkal, a járvány előtti időszakhoz képest. Az iskolás gyermekeket nevelő vállalkozónők időbeosztásának átalakulása ennél is látványosabb: ők több mint 2 órával szántak több időt a gondoskodási és 1 órával többet a háztartásvezetéssel kapcsolatos teendőkre – összességében másfél órával kevesebbet foglalkoztak a vállalkozásukkal (a korábbi átlagosan 8 órás munkavégzéshez képest ez 20%-os kiesést jelent).

5. ábra, A vállalkozónők időbeosztásának változása a járvány hatására

A legnagyobb terhet tehát az iskolás gyermeket nevelő vállalkozónők viselték: gondoskodási és háztartási feladataik közel napi három órával nőttek a járvány időszakában – ha ideiglenesen is, de beáldozták a vállalkozásukat az otthoni oktatás érdekében.

^[1] A vizsgálatban és a cikk elkészítésében közreműködő munkatársak: Geambaşu Réka, Barna-Petróczi Andrea, Koltai Luca, Zsár Virág, Bakacsi-Saffer Zsuzsanna

^[2] Felmérésünket a gyakori internethasználók töltötték ki, akik közt a magas végzettségű és Budapesten vagy agglomerációjában élők felülreprezentáltak, így megállapításaink érvényessége a választott módszertanból fakadóan korlátozott.