Magyarország fejlődése erőteljesen lelassult a 2020-as évektől kezdve, az egymást követő válságok hatására. Ez a makrogazdasági mutatókon túl az egyéni életminőségen is óhatatlanul nyomot hagyott. E cikk a HÉTFA Járásszékhely Monitor eredményeit felhasználva vizsgálja a hazai járásközpontok életminőségének változásait 2012 és 2022 között, külön figyelmet fordítva az életminőséget befolyásoló egyes tényezők, illetve az egyes térségek eltérő fejlődési pályáira. Továbbá bemutatja azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek javítani egyes települések és térségek életminőségét a társadalmi és gazdasági válságok viharában is. A cikk vitaindítóként készült a 2026. októberi Országos Urbanisztikai Konferenciára, és amellett érvel, hogy a polikrízisek és strukturális kihívások ellenére lehetséges az életminőség javítása a magyar településeken.

Magyarországot a 2020-as évek első felében számos válság és kihívás érte. A koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború, a kapcsolódó energiaválság és infláció, valamint a klímaváltozás okozta sokkhatások egyaránt sújtották a magyar gazdaság egészét, valamint hatottak az egyes emberek jólétére és életminőségére is. E válságok rövidtávú hatásaik mellett felhívták a figyelmet bizonyos strukturális és hosszútávú kihívásokra is: a demográfiai válságra, a gazdasági és munkaerőpiaci szerkezet sérülékenységére, a társadalom kedvezőtlen egészégi

állapotára, a hazai mezőgazdaság és energiaszektor kitettségére a klímaváltozással és geopolitikai váltásokkal szemben.

A válságos években felmerül a kérdés, hogy ha hosszú távon is hasonló kihívásokkal nézünk szembe, akkor fenntartható vagy növelhető-e az egyes emberek jóléte, a térségek és települések által biztosított lehetőségek szintje? Vajon a 2010-es évek gazdasági fejlődésével együtt járó – településenként eltérő – életminőség-javulás mennyire bizonyult tartósnak Magyarország egyes városaiban a válság éveiben, mely járásszékhelyek tudtak jól reagálni a változásokra, és melyek fejlődését törte meg a 2020-as évek elejének turbulens időszaka?

Az életminőség mérése

Az „életminőség” jelentése magától értetődőnek tűnik, de érdemes röviden tisztázni: azt értjük alatta, hogy az egyes térségekben vagy településen elérhető különböző funkciók, szolgáltatások miként befolyásolják a közösség tagjainak életét, miként szolgálják azt. Kutatásunk a 174 magyar járásszékhely-várost célozza; ezek azok a települések, amelyek jellemzően térségközponti feladatot látnak el, befolyásolva a környező települések életminőségét is.

Elemzésünk alapját a HÉTFA Városi Életminőség Index adja, amely segítségével, nyolc dimenzió mentén értékeltük a városokat. A dimenziók számos témakört lefednek: bemutatják az egyes városok társadalmának demográfiai és szociális helyzetét, anyagi javait, civil együttműködéseit, az ott élő fiatalok kompetenciáit, továbbá a város gazdasági erejét, épített környezetét és biztonságát, valamint az elérhető szolgáltatások és funkciók körét. A cikkben összevetjük a konjunkturális szempontból kedvező 2010-es, és a válságok által érintett 2020-as évek változásait.

A fellendülés és a stagnálás időszakai

A 2010-es évek a gazdasági fejlődés és az életminőség-javulás időszakának voltak tekinthetők. A demográfiai mutatók és a fiatalok kompetenciái kivételével mindegyik dimenzió értéke javult 2012 és 2018 között; kiugróan jelentős volt a gazdasághoz, a társadalom jólétéhez és szociális biztonságához, valamint a civil társadalmi aktivitáshoz kapcsolódó dimenziók értéknövekedése. Az életminőség-növekedés általános volt: csupán 6 járásszékhely életminősége csökkent – minimális mértékben – 2012 és 2018 között.

A 2018-2022 között eltelt négy év jóval turbulensebb volt: a 2010-es évek fejlődését egy súlyos világjárvány, az ahhoz köthető gazdasági visszaesés és egy kibontakozó háború, valamint energiaválság és inflációs nyomás törte meg. A korábbi időszakhoz képest romlott a demográfiai helyzet, gyengült a civil társadalom, lelassult a gazdasági fejlődés és a szociális biztonság növekedése. Bár az egyéni jómód jelentősen nőtt, ennek hátterében döntően a lakásárak (térben koncentrált és reáláron is érzékelhető) növekedése állt, ami a gyakorlatban az egyes településeken élők vagyoni helyzete közti különbségek elmélyülését is jelentette.

A 2012 és 2022 közötti időszak egészét nézve – három kivételtől eltekintve – nőtt a vizsgált városok pontértéke, azaz az évtized során országos szinten a járásszékhelyek életminőség-növekedése volt megfigyelhető. De ez a növekedés nagyrészt a 2010-es évekre korlátozódott: 2018-2022 között már 12 település életminősége csökkent és kevesebb volt a kiemelkedő növekedést mutató járásszékhely is.

Eltérő pályákon mozogva: az életminőség-változás területi egyenlőtlenségei

Az egyes térségek eltérő pályát jártak be a vizsgált időszakban: az Észak-Dunántúlon megtorpant az életminőség-növekedés 2018 és 2022 között. Bár városai tartják a korábban elért viszonylag magas életszínvonalat, további javulás nem történt. A korábbi évek dinamikus – döntően extenzív – gazdasági fejlődése elérte korlátait, továbbá e térséget súlyosan érintették a pandémiával összefüggő lezárások: az Ausztriával fennálló gazdasági és munkaerőpiaci kapcsolat, valamint az ellátási láncok akadozása érdemben hatott a feldolgozóiparra (és ingázásra) épülő helyi gazdaságra.

A Budapest agglomeráció járásszékhelyei bizonyultak a legrugalmasabbnak a COVID-válságot illetően: az ország legvonzóbb, legmagasabb életminőséget biztosító települései, ami azonban kéz a kézben jár a kiugró mértékű lakásár-emelkedéssel, a növekvő zsúfoltsággal, az infrastruktúra és a természeti környezet növekvő terhelésével, ami újfajta társadalmi feszültségeket szül. Hasonló folyamatok zajlottak a Balaton térségében is: a magas életminőség és a vonzó természeti környezet jelentős számú magas jövedelmű beköltözőt vonzott, különösen a koronavírus-járvány korai időszakában. Ez a növekvő ingatlanárakban, valamint területhasználati és társadalmi konfliktusokban egyaránt visszaköszön. Eközben e városok turizmusra építő gazdasága megsínylette a járvány okozta válságot.

A korábban is nehézségekkel küzdő térségek közül a Dél-Dunántúl legtöbb járásszékhelye továbbra sem tudott jelentősen előre lépni, jellemzően megtorpant az életminőség javulása. A térség nagyvárosainak életminősége jellemzően stagnál, így az országos rangsorban a Dél-Dunántúl megyei jogú városai egyaránt hátra csúsztak. Ezzel szemben a vizsgált évtized nyerteseinek a Dél-Alföld járásszékhelyei tekinthetők. 2012 és 2018 között Makó, Kistelek és a kiskunsági városok előrelépése volt számottevő, míg 2018 és 2022 között főleg a Békés vármegyei települések értéknövekedése volt számottevő; utóbbi esetben az M44-es gyorsforgalmi út kiépülése járult hozzá az elérhetőség növekedéséhez.

Ugyancsak átlag feletti növekedés jellemezte Északkelet-Magyarország járásszékhelyeit, ami elsősorban a kedvezőtlenebb helyzetű városok szociális jellemzőinek 2010-es évekbeli kiugró növekedésére volt visszavezethető, ami viszont lelassult 2018-at követően. A térség legtöbb járásszékhelye továbbra is életminőségi kihívásokkal küzd, ám a megyei jogú városok meg tudták erősíteni pozícióikat: Debrecen, Nyíregyháza, Eger és Szolnok életminősége a dunántúli nagyvárosokéhoz mérhető.

Kollektív okok, egyedi utak

Az életminőséget és annak változását számos tényező befolyásolhatja. Ilyenek a településnagyság és földrajzi helyzet: minél nagyobb egy város népessége és minél közelebb van Budapesthez vagy Ausztriához, annál magasabb az életminősége. Az életminőség mértéke 2018 előtt részint meghatározta a növekedés ütemét: az alacsonyabb értékű városok

előrelépése gyorsabb volt. Ez ugyanakkor megállt 2018-at követően: a válságos évek nem kedveztek a felzárkózásnak. További tényező lehet az adott település gazdasági öröksége: a 20. században felfejlesztett ipar- és bányászvárosok jelentős része vagy már a 2010-es évekre életminőségi kihívásokkal küzdött és azóta is kedvezőtlen értékűek (Ózd, Putnok, Komló, Salgótarján), vagy a vizsgált évtizedben szenvedtek el komolyabb visszaesést (Oroszlány, Dunaújváros).

Más egykori iparvárosok számára azonban kifejezetten jól sikerült a gazdasági szerkezetváltás: így a vegyiparra épülő gazdaságú Tiszaújváros 2022-ben a keleti országrész legmagasabb életminőségű járásszékhelye volt. Számos újonnan iparosodó város egy-egy kiugró vállalat bevételeinek köszönhetően tudta az életminőségét erősíteni: ebbe a sorba tartozik Bicske (Spar), Kazincbarcika (BorsodChem), Szikszó (Hell Energy), Tiszakécske (Duna Aszfalt, Hódút) és Kisvárda (Master Good) is. Ugyanakkor a járvány okozta válság felhívta a figyelmet e városok sérülékenységére is: például Tab és Szentgotthárd gazdasága is megérezte a helyi nagyvállalat visszaeső értéktermelését.

Az infrastrukturális fejlesztések ugyancsak hozzájárulhatnak egyes települések fejlődéséhez: Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyékben a részben elkészült M44-es gyorsforgalmi út, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében az M30-as autópálya, míg Vas és Zala vármegyékben az M86-os fejlesztései javítottak az elérhetőségen. Ez azonban nem jelent meg más dimenziók változásában, tehát az elérhetőség javulása rövid távon nem javítja az életminőséget. Hosszabb távon mindazonáltal tetten érhető a főbb közlekedési tengelyek mentén fekvő települések versenyelőnye.

Az életminőség javításának lehetőségei

A kérdés tehát továbbra is adott: miként lehet megőrizni (vagy akár növelni) egyes települések élhetőségét, miközben alapvető strukturális nehézségekkel – népességcsökkenés, gazdasági zavarok – néznek szembe? Mindezen kérdésekre adhatók általános, valamint térség- és helyspecifikus válaszok is. Az alábbiakban négy általános és három térségspecifikus szakpolitikai javaslatot fogalmaztunk meg a hazai városok életminőségének javítása érdekében: Az ország egészére vonatkozó javaslataink az alábbiak:

• Az önkormányzatok forrásainak növelése és diverzifikálása sokat segíthetne azon, hogy az egyes települések pénzügyi mozgástere és beavatkozási lehetőségei ne csupán a HIPA mértékén – azaz az adott településen működő cégek által megtermelt bevételeken – múljanak. Ugyancsak fontos lenne az egyes települések közötti együttműködések erősítése, ösztönzése.
• A települések gazdasági struktúráinak ellenállóbbá tétele egyszerre jelenti az egy ágazatra (sőt, egy vállalatra) építő települések gazdasági diverzifikálását, valamint újfajta tevékenységek bevonzását: az európai szakpolitikákkal összhangban ökoszisztéma  szolgáltatások,  klímareziliens  mezőgazdasági  formák,  megújuló
  

energetikai beruházások, védelmi funkciók fejlesztése egyaránt alternatív útvonalakat kínálhat egyes településeknek.

• Bizonyos központi funkciók minden járásszékhelyen való kialakítása segítené e városok élhetőségét, népességmegtartó-erejét és központi szerepkörét. A középiskola, kollégium, fejlesztőpedagógiai és iskolapszichológiai ellátás, szakrendelő, házi gyermekorvos, idősellátás, szociális ellátást biztosító intézmény, kulturális központ stb. képezheti az alapját egy stabil, kisvárosi szintű szolgáltatási mixnek.
• Az alapszolgáltatások elérhetőségét mobil szolgáltatások (pl. mobilrendelők, mobilposta, kormányablak-buszok), egyéb alternatív megoldások és a társadalom mobilitásának javításával lehet támogatni: utóbbi a mellékút-hálózat és a közösségi közlekedés fejlesztése mellett a közszolgáltatások elérését segítő iskolabusz, falubusz széleskörű alkalmazását jelenti.

Egyes speciális településcsoportok ugyanakkor célzott beavatkozásokat igényelnek:

• Budapest (és egyes vidéki nagyvárosok) agglomerációjában a túlzsúfoltságból fakadó externáliák mérséklése a cél, a közmű- és úthálózat javítása, a közösségi közlekedés, egyes közintézmények kapacitásbővítése, valamint szabályozási eszközök alkalmazása által.
• A turizmus által dominált településeken, igazodva az ágazat szezonalitásához, időszakos jellegű kapacitásbővítésekre is sor kerülhet a közszolgáltatásokban (pl. egészégügy, szociális ellátás), míg a szabályozásoknak több szereplő – helyben élők, üdülőtulajdonosok, turisták, gazdasági szereplők – igényeit és ellenállását kell kezelnie.
• A legkedvezőtlenebb helyzetű, kisnépességű járásszékhelyeken az alapvető szolgáltatások és a megfelelő humánerőforrás biztosítása, valamint a járásszékhelyek térségközponti szerepkörének erősítése mellett olyan integrált szakpolitikai javaslatokat érdemes támogatni, amelyek egyszerre kezelik a helyi társadalmi problémákat, a szegénységet-kirekesztettséget, a demográfiai és lakhatási kihívásokat, a fiatalok oktatáshoz és a munkavállaláshoz való hozzáférését, valamint a különböző közszolgáltatások elérhetőségét és minőségét.

A lehetőségek tehát adottak, ám a válságok és strukturális kihívások egyik fontos velejárója a társadalmi igazságtalanság: a hosszú távú hatások jellemzően azokat a térségeket és csoportokat sújtják, amelyek eleve is kedvezőtlenebb helyzetből indultak és amelyek erőforrásai a legszűkösebbek. Emiatt a társadalmi kohézió és szolidaritás is szükséges ahhoz, hogy a nehézségeket leküzdve hazánk mindegyik térsége és települése megtalálja azt a pályát, ami legjobban illeszkedik lehetőségeihez, választ ad a meglévő strukturális kihívásaira és segít fenntartani vagy növelni az életminőséget.

A MEET projekt három fő területen valósította meg tevékenységeit: az ifjúsági munkában inkluzív, ifjúságközpontú eszközöket és tananyagokat dolgozott ki és tesztelt, amelyek pedagógusokat, szociális munkásokat, gyakorlati szakembereket és veszélyeztetett fiatalokat céloznak; Ifjúsági Mentális Egészség Laborokat hozott létre az egészségügy, az ifjúságsegítés és az oktatás szereplőinek bevonásával, új, ágazatközi együttműködéseket és ismeretterjesztést eredményezve; szakpolitikai téren pedig transznacionális stratégiát és helyi cselekvési terveket dolgozott ki a mentális egészség oktatásba való integrálására, valamint ajánlásokat fogalmazott meg a döntéshozók számára. 

A projekt idén lezárult, eredményei azonban továbbra is hasznosulnak: A MEET Platform szakemberek és fiatalok számára gyűjti össze a konzorcium által kidolgozott és adaptált forrásokat, köztük 15 szakembereknek szóló eszközt és 15, fiatalok számára készült tanulási anyagot. 

A lelki egészség világnapja alkalmából szeretnénk megosztani ezt a platformot mindazokkal, akik a projekthez kapcsolódó témákban dolgoznak vagy érdeklődnek azok iránt: https://meetplatform.eu 

This project was supported by the Interreg Danube Region Programme, co-funded by the European Union.

A nemzetközi tanárképzés 2026. október 1. és 22. között, négy egymást követő csütörtökön, 16:00 és 18:00 óra között zajlik online, Zoomon. A program elsősorban általános és középiskolai pedagógusokat, különösen STEM- és STEAM-tantárgyakat tanítókat vár, de iskolavezetők, tanácsadók és más, az inkluzív oktatás iránt érdeklődő szakemberek részvételét is örömmel fogadják. A kétórás alkalmak rövid előadásokból, kérdezz-felelek részekből és kiscsoportos beszélgetésekből állnak, így a résztvevők saját tapasztalataikat is megoszthatják kollégáikkal.

A képzéssorozat négy alkalma a nemek közötti egyenlőség különböző aspektusait dolgozza fel a STE(A)M-oktatásban. Az első alkalom a nemi sztereotípiák tantermi dinamikára gyakorolt hatásával foglalkozik, a második a pedagógus szerepére és egy gyakorlati tantermi ellenőrzőlistára helyezi a hangsúlyt. A harmadik alkalom a STREAM IT keretében alkalmazott mentorálási, tehetséggondozási és gyakorlati módszereket mutatja be, míg a negyedik alkalommal testvérprojektek képviselői osztják meg saját, befogadó STE(A)M-oktatást támogató eszközeiket és tapasztalataikat.

A képzés ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. A képzéssorozatra ezen a linken lehet regisztrálni: https://us02web.zoom.us/webinar/register/WN_WXu0d148SMW0McwdZABZVA 

A STREAM IT projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A kifejtett vélemények és álláspontok kizárólag a szerzők véleményét tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség álláspontjával. A tartalomért sem az Európai Unió, sem a finanszírozó szervezet nem tehető felelőssé.

A képzéssorozatról további információ az angol nyelvű sajtóközleményben olvasható.

A lengyel pilot elsősorban a BSI_4Women Interreg Baltic Sea Region projekt tapasztalataira épült, amely a menekült és migráns nők vállalkozóvá válását és gazdasági önállóságát támogatta. A CTS nem egyszerűen átvette az eredeti modellt, hanem annak legfontosabb elemeit a lengyel jogi, adózási, intézményi és társadalmi környezethez igazította. A programba a SIREE Interreg projekt közösségépítésre és kölcsönös tanulásra épülő elemei is bekerültek. Mivel a résztvevők szakmai tapasztalata, lengyel nyelvtudása és vállalkozási tervei jelentősen eltértek egymástól, két egymást kiegészítő támogatási útvonalat alakítottak ki. Az egyik a vállalkozási ötletek kidolgozására és az indulás előkészítésére összpontosított, a másik a résztvevők szakmai és vállalkozói lehetőségeinek felmérésére összpontosított. A program csoportos és egyéni támogatást egyaránt kínált: többek között vállalkozási workshopokat, üzleti és karriertanácsadást, szakértői konzultációkat, digitális és e-közigazgatási képzést, gyakorlati munkatapasztalatot, kapcsolatépítési lehetőségeket, valamint tájékoztatást az elérhető támogatási és finanszírozási lehetőségekről. A vállalkozói készségek fejlesztésére nem kizárólag egy új vállalkozás elindításának eszközeként tekintettek, hanem a foglalkoztathatóság, az önállóság és a gazdasági függetlenség erősítésének egyik lehetséges útjaként is.

Az értékelés minden vizsgált területen pozitív változást mutatott. A résztvevők átlagos önértékelése a program kezdete előtti 3,0-ról a program végére 3,6-ra emelkedett. Különösen sokat fejlődött a vállalkozással és az elérhető támogatási lehetőségekkel kapcsolatos tudásuk, a lengyel nyelv szakmai és üzleti helyzetekben történő használata, az önálló cselekvéshez szükséges magabiztosságuk, valamint a közintézményekkel való kapcsolattartás képessége. A résztvevők a program végére tisztábban látták azt is, milyen következő lépésekre van szükségük szakmai vagy vállalkozási terveik megvalósításához. Valamennyi résztvevő elégedett volt a pilottal, és úgy nyilatkozott, hogy hasonló helyzetben lévő más nőknek is ajánlaná. A bevezető vállalkozási workshopok, a tanácsadás és a digitális modulok szintén kiemelkedően jó értékelést kaptak.

A lengyel tapasztalatok azt mutatják, hogy a menekült és migráns nők eredményes támogatásához összetett, személyre szabott és hosszabb távon is elérhető segítségre van szükség. Önmagában egy képzés nem képes kezelni azokat a nyelvi, intézményi, pénzügyi, szervezési és társadalmi akadályokat, amelyekkel a résztvevők szembesülnek. A jövőbeni programokban ezért fontos szerepet kell kapnia az egyéni szükségletek felmérésének, a személyre szabott támogatási utaknak, a szakértői segítségnek, a nyelvi és digitális készségek fejlesztésének, a kapcsolatépítésnek, az intézményi eligazodás támogatásának és az utánkövetésnek. A lengyel pilot így gyakorlati tapasztalatokkal járul hozzá ahhoz, hogy a SIMPLE projektben azonosított európai társadalmi innovációkat más országok és helyi környezetek igényeihez is hozzá lehessen igazítani. 

A SIMPLE projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében, hat ország – Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Belgium, Horvátország és Magyarország – partnereinek részvételével valósul meg.  További információ a SIMPLE projekt honlapján érhető el.

Finanszírozási nyilatkozat

Az Európai Unió finanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Szociális Alap Ügynökség álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

Kollégánk azt vizsgálta, hogy a COVID-19 járvány milyen gazdasági és munkaerőpiaci hatásokat okozott rövid és középtávon Európa NUTS3 régióiban, valamint Magyarország településein és járásaiban. Szakirodalmak és területi statisztikai adatok elemzésén alapuló elemzése rámutatott, hogy a COVID-19 válság által okozott gazdasági és munkaerőpiaci zavarok 2020-ban jelentősek voltak, de ezeket gyors fellendülés követte 2021-től kezdve. Ugyanakkor a válság bizonyos területeken hosszútávú, strukturális változásokkal járt. Európában a fiatalok foglalkoztatásának jelentős visszaesése, a munkavégzés speciális formáinak elterjedése, egyes ágazatok elhúzódó válsága volt kiemelhető, míg Magyarországon a hosszútávú munkanélküliség megnövekedése, valamint a meglévő strukturális kihívások felerősödése (pl. munkaerőpiaci tartalékok kimerülése, a magánszektor alacsony hozzáadott értékű munkahelyeinek leépülése) jelentett speciális kihívást. E változások gyengítették az ország ellenállóképességét a következő sokkhatásokkal szemben és elsősorban a (fél)periférikus térségekben okoztak problémát.

A képzési program a SIMPLE Kapacitásfejlesztési Stratégiájának része. Bár a stratégia véglegesítése még folyamatban van, a képzési anyagok már most elérhetők, így a projekt utolsó szakaszában a partnerek és az érintett szakemberek tesztelhetik őket. A visszajelzések a stratégia végleges változatának kialakítását is segítik. A program a SIMPLE projekt során összegyűlt tapasztalatokra épül, többek között az olasz és lengyel pilotprogramok eredményeire, valamint a szakmai szereplőkkel folytatott konzultációkra.

A képzés négy online modulból áll:

• Az első a SIMPLE modell és a változáselmélet megértésében, valamint a modell más környezetben történő alkalmazásában segít.
• A második modul a helyi együttműködések és partnerségek fejlesztésére fókuszál. 
• A harmadik a munkáltatók bevonásához és a gazdasági integráció támogatásához ad gyakorlati útmutatást. 
• A negyedik modul abban segíti a szervezeteket, hogy hozzáférhetőbb, befogadóbb és a résztvevők szükségleteire jobban reagáló szolgáltatásokat alakítsanak ki.

Minden modulhoz interaktív önértékelő eszköz kapcsolódik. Ezek segítségével a szervezetek négy területen mérhetik fel saját felkészültségüket: a SIMPLE modell adaptálása, az érintett szereplők közötti együttműködés, a magánszektor bevonása, valamint a befogadó szolgáltatások tervezése terén. Az eredmények alapján személyre szabott javaslatokat kapnak, és a rendszer a számukra leginkább releváns tananyagokhoz irányítja őket.

A képzési program és az önértékelő eszközök nyílt oktatási segédanyagként, ingyenesen érhetők el. Az eszközök célja, hogy hosszabb távon is segítsék a SIMPLE megközelítés alkalmazását és továbbadását más szervezetek és helyi közösségek számára.

A képzési program és az önértékelő eszközök itt érhetők el:
https://simpleinnovation.eu/toolkit.php?lang=EN

A SIMPLE projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében, hat ország – Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Belgium, Horvátország és Magyarország – partnereinek részvételével valósul meg. A projekt célja olyan jó gyakorlatok azonosítása, új környezetben történő kipróbálása és szélesebb körű hasznosítása, amelyek hozzájárulhatnak az Ukrajnából érkező menekültek – különösen a nők – munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedéséhez. A projektben a HÉTFA Kutatóintézet a kutatási elemek megvalósítását koordinálja.

További információ:
https://simpleinnovation.eu

Finanszírozási nyilatkozat

Az Európai Unió finanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Szociális Alap Ügynökség álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

A szakmai tapasztalatcsere kapcsán a résztvevők azt vizsgálták, mitől válhat egy ilyen alkalom valódi szakmai tanulási folyamattá. Gyakran inkább az eredmények és a jól működő megoldások kerülnek előtérbe, miközben kevesebb figyelem jut a megvalósítás során felmerülő nehézségekre, a szükségessé váló változtatásokra vagy a kevésbé sikeres megközelítések tanulságaira. A nyílt és minőségi tapasztalatcserét az idő- és kapacitáshiány mellett az intézményi érdekek és a forrásokért folyó verseny is nehezítheti. A résztvevők ezért azt is megvitatták, milyen keretek és együttműködési formák teremthetik meg a szükséges bizalmat ahhoz, hogy a szervezetek megosszák ezeket a tapasztalatokat, és mások is hasznosíthassák őket saját munkájukban.

Az érintettek érdemi részvétele kapcsán a résztvevők azt vizsgálták, hogyan kaphatnak a menekültek egy már kialakított program véleményezésén túl tényleges szerepet annak alakításában. Kitértek az ezt segítő módszerekre, a visszajelzések szakmai hasznosítására, valamint azokra a függőségi és hierarchikus helyzetekre, amelyek korlátozhatják az érdemi részvételt. Arra is rámutattak, hogy az eltérő élethelyzetek, társadalmi pozíciók, a kisebbségi csoporthoz való tartozás és az eltérő sérülékenységi helyzetek jelentősen befolyásolhatják a felmerülő szükségleteket és a társadalmi beilleszkedés során tapasztalt akadályokat. Az inkluzív programtervezésnek ezért ezekből a különbségekből és az ezekből fakadó eltérő szükségletekből kell kiindulnia. Az érdemi részvétel pedig azt jelenti, hogy a különböző helyzetű érintettek saját tapasztalataik és szempontjaik alapján maguk is alakíthatják az őket érintő programokat.

A SIMPLE – Social Innovation Models to Promote Learning and Employability – projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében valósul meg. Célja olyan társadalmi innovációs jó gyakorlatok azonosítása, adaptálása és szélesebb körű hasznosítása, amelyek támogatják az Ukrajnából érkező menekültek – különösen a nők – munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedését.

További információ: https://simpleinnovation.eu

Az Európai Unió finanszírozásával. A közölt nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k)től származnak, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az European Social Fund Agency (ESFA) hivatalos álláspontját. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

A HÉTFA munkatársa, Verhás Evelin a jó gyakorlatok átadhatóságát meghatározó módszertani és kontextuális tényezőkről tartott előadást. Az előadás során a HÉTFA partneri részvételével megvalósuló SIMPLE (Social Innovation Models to Promote Learning and Employability) projekt keretében végzett, korábbi társadalmi innovációs kezdeményezéseket vizsgáló elemzés megállapításaira épült. Az elemzés egyik fontos tanulsága, hogy a projektek céljai és tevékenységei általában jól dokumentáltak, miközben jóval kevesebb információ áll rendelkezésre arról, hogyan zajlott a megvalósítás, milyen módosításokra volt szükség, milyen tapasztalatokat szereztek a résztvevők, illetve milyen eredményeket ért el és milyen változásokhoz járult hozzá a program. Ennek hiányában nehéz megítélni, hogy egy jó gyakorlat mely elemei vihetők át más környezetbe, és melyeket kell az új feltételekhez igazítani. Az előadás ezért arra is rámutatott, hogy a folyamat- és hatásértékelés, valamint a megvalósítás következetes dokumentálása fontos alapot ad ehhez a mérlegeléshez. Az így megszerzett tudás nemcsak az adaptív projektmenedzsmentet és a szervezeti tanulást támogatja, hanem megalapozottabbá teszi a jó gyakorlatok új környezethez való adaptációját is.

A SIMPLE projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében, hat ország – Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Belgium, Horvátország és Magyarország – partnereinek részvételével valósul meg. A projekt célja olyan jó gyakorlatok azonosítása, új környezetben történő kipróbálása és szélesebb körű hasznosítása, amelyek hozzájárulhatnak az Ukrajnából érkező menekültek – különösen a nők – munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedéséhez.

További információ: https://simpleinnovation.eu

Az Európai Unió finanszírozásával. A közölt nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k)től származnak, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az European Social Fund Agency (ESFA) hivatalos álláspontját. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

A Horizon Europe program által támogatott MAPIT projekt célja, hogy áthidalja az innovatív kis- és középvállalkozások, a kutatóhelyek és az európai kutatási és innovációs hálózatok közötti távolságot, és fenntartható nemzetközi partnerségeket alakítson ki. Digitális innovációs központok létrehozásával és a kutatási és innovációs menedzserek szakmai fejlesztésével a MAPIT erősíti az egyetemek és a vállalkozások együttműködését, támogatja a nemzetköziesítést, és segíti a kutatóhelyek bekapcsolódását a Horizon Europe programba és az Európai Kutatási Térségbe. A HÉTFA a projektben a Future Studies Programért felelős 4. munkacsomag vezetője.

Az Isztambuli Egyetemen megvalósuló tanulmányút lehetőséget adott a MAPIT partnereknek és a törökországi kutatásmenedzsereknek a tudásátadásra, közös platformot teremtett a jó gyakorlatok megosztására. Zsár Virág a kutatásmenedzsment szakma fejlődéséről, az RM Roadmap felmérésének eredményeiről és az Európai Kutatási Térség szakpolitikai összefüggéseiről beszélt. Lázár Beáta a HÉTFA kutatásmenedzsmenthez kapcsolódó Horizon Europe projektjeit mutatta be, köztük a SECURE2, az RM Framework és a MAPIT projektet. A partnerek találkoztak az egyetem kutatásmenedzsereivel és a TARMA, a török kutatásmenedzsment-közösség képviselőivel is. A szakmai egyesületek jelentőségéről, előnyeiről és kihívásairól szóló beszélgetésben Zsár Virág a HUNARMA – Magyar Kutatásmenedzserek és Adminisztrátorok Szövetségének – nemrég megválasztott elnökeként megosztotta a hazai szervezet létrehozásának tapasztalatait, ezzel is támogatva a török kollégák kezdeményezését.

A program Izmirben folytatódott, ahol Zsár Virág és Lázár Beáta megtartotta a Future Studies Program záró képzését. A HÉTFA által vezetett program első része a szervezetfejlesztés kihívásaira és a projekt tanulságaira összpontosított, majd a résztvevők intézményi tevékenységi terveket készítettek kutatástámogató irodáik számára. A képzés a HÉTFA hiányelemzésére építve többek között a kutatásmenedzsment-stratégia, a folyamatok, a tudásmenedzsment, a szolgáltatások és a szakmai hálózatok fejlesztésével foglalkozott. A záró konzorciumi találkozón a HÉTFA bemutatta az általa vezetett 4. munkacsomag (Future Studies Program) eredményeit, köztük a képzési programot, a tanulmányutakat és a rövid távú szakmai kiküldetéseket. A partnerek megosztották mobilitási tapasztalataikat, értékelték a kétéves projekt munkáját, és fenntarthatósági, valamint jövőbeli együttműködési terveket készítettek.

Tudj meg többet a projektről itt: https://mapitproject.eu/ 

A tanulmány bemutatja, hogy a térbeli diffúziókutatásnak napjainkban már egyre inkább összefonódó elméleti keretei és elemzési módszerei vannak. A COVID-19 járványhoz, információterjedéshez és a vakcinációhoz kapcsolódó empirikus eredmények rámutatnak, hogy míg a vizsgált terjedési folyamatok időbelisége leírható volt a diffúziós hullámok modelljével, addig a terjedések térbeliségét leíró hierarchikus és szomszédsági terjedési mintázatok csak részint voltak megfigyelhetők. Ez utóbbi a jelenségek terjedéséhez használt hálózatok felépítésének, valamint egyes terjesztők szerepének volt köszönhető. A terjedési folyamatok eredményeként területi különbségek rajzolódtak ki, újratermelve a meglévő centrum-periféria egyenlőtlenségeket. Továbbá a cikk rámutatott, hogy a járvány, a vakcinák és az információk terjedése között változatos interakciók is megfigyelhetők voltak.