Az október 21-i záró partnertalálkozón a konzorcium áttekintette a projekt eredményeit és a megvalósítás során szerzett tapasztalatokat, valamint megvitatta az elkészült szakmai eszközök további hasznosításának lehetőségeit. A másnapi konferencián több mint 80 résztvevő ismerhette meg a SIMPLE szakmai megközelítését, a pilotprogramok tapasztalatait és a projekt gyakorlati eszközeit.

A SIMPLE egyik központi kérdése az volt, hogyan alkalmazhatók korábban már bevált társadalmi innovációs megoldások eltérő intézményi és társadalmi környezetben. A partnerek 82 gyakorlatot gyűjtöttek össze, amelyek közül 13-at részletesebben is megvizsgáltak. Ezek elemzésére építve választották ki a lengyelországi és olaszországi pilotprogramok alapjául szolgáló modelleket, majd a helyi környezethez igazították őket. Ezt a folyamatot mutatta be a konferencián a Verhás Evelin, a HÉTFA Kutatóintézet munkatársa, a „From evidence to action: the SIMPLE approach and tools” című előadásában.

A pilotprogramokban Lengyelországban és Olaszországban egyaránt 50, Ukrajnából érkezett nő vett részt. A lengyel program a menekült és migráns nők vállalkozóvá válását és gazdasági önállóságát támogató megközelítésre épült, és többek között vállalkozási workshopokat, készségfejlesztést, személyes tanácsadást és gyakorlati munkatapasztalatot kapcsolt össze. Az olasz pilot egy közösségi tanulásra épülő modellt igazított a helyi környezethez, a munkaerőpiaci tájékozódást kiscsoportos tanulással, munkáltatói kapcsolatok építésével és pszichoszociális támogatással egészítve ki.

Az október 22-i zárókonferencia a SIMPLE eredményeit tágabb szakmai és intézményi összefüggésbe helyezte. A meghívott előadók különböző nézőpontokból mutatták be, milyen szerepet játszhatnak a helyi és regionális szereplők a nők munkaerőpiaci beilleszkedésének támogatásában: szó esett az inkluzív foglalkoztatás feltételeiről, a társadalmi innováció és a készségfejlesztés kapcsolatáról, a tartósan munkanélküli nők támogatásáról és a női vállalkozások ösztönzéséről. A programot egy bosznia-hercegovinai regionális példa egészítette ki, amely a nők munkaerőpiaci helyzetének javítását célzó kezdeményezések tapasztalatait mutatta be.

A SIMPLE projekt szakmai anyagai és gyakorlati eszközei a projekt lezárása után is elérhetők a SIMPLE honlapján.

A SIMPLE projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében, hat ország – Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Belgium, Horvátország és Magyarország – partnereinek részvételével valósult meg

Finanszírozási nyilatkozat

Az Európai Unió finanszírozásával. A közölt nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k)től származnak, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az European Social Fund Agency (ESFA) hivatalos álláspontját. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

A projektben lezajlott oktatási és mentorálási tevékenységek hatásvizsgálatát a HÉTFA Közpolitikai és Hatásvizsgálati Irodája végezte el.  Az újonnan megjelent hatásvizsgálati jelentés azt mutatja, hogy a tehetséggondozás, a STEM területtel való közvetlen, gyakorlati érintkezés és a mentorálás pozitív hatással van a nők és lányok STEM tárgyakhoz való viszonyára. Három fő tevékenység került értékelésre:

• Tehetséggondozó Program: Önbizalom és jövőkép

A programban részt vevő lányok önbizalma jelentősen nőtt. A program előtt a lányok 35%-a nem érezte magát magabiztosnak abban, STEM karriert folytasson, ám ez az arány a programok után 26,1%-ra csökkent. A kézzelfogható, gyakorlati tevékenységek (3D nyomtatás, robotika, kódolás) mellett nagy szerepe volt ebben az olyan női példaképekkel való találkozásnak, akik STEM területeken dolgoznak. 

• Mentoring Program: Támogatás az akadémiai pályákhoz

Az egyetemi és PhD hallgatóknak szóló program a tudománykommunikációs készségekre és a személyre szabott mentorálásra összpontosított. A mentoráltak 85,2%-a egyetértett azzal az állítással, hogy értékes tudásra tett szert ezen a területen. A mentorok támogatása a személyes fejlődést is elősegítette: 72% érezte úgy, hogy a program segített leküzdeni konkrét akadályokat számukra. Egy magyar résztvevő így foglalta össze: „A program megtanított arra, hogy ne becsüljem alá magam, még akkor sem, ha nem világos, mi lesz a munkám végeredménye.”

• Gyakorlati tevékenységek a Tudásközpontokban: Tanulás gyakorlati tapasztalatokon keresztül

A múzeumokban és tudásközpontokban megvalósult tevékenységekből az látszik, hogy a játékos, interaktív formátumok képesek lebontani a lányok gátlásait a STEM területtel kapcsolatban. Szlovákiában például a lányok technológiahasználattal kapcsolatos önbizalma 20,1%-kal emelkedett, és 22,2%-kal azok aránya is nőtt, akik úgy érzik, ők is lehetnek sikeresek a STEM területeken (A STEM-területekhez tartozók aránya 22,2%-kal nőtt). 

A STREAM IT eredményei egyértelműen mutatják, hogy a lányokat és nőket célzó, támogató programok növelhetik a lányok érdeklődését és önbizalmát. A jövőbeli programok legfontosabb tanulságai: a hosszabb távú mentorálás, a gyakorlati orientáció, és a hiteles példaképek folyamatos alkalmazása kulcsfontosságú abban, hogy átalakuljon a nők STEM-ben betöltött szerepéről alkotott kép.

A délelőtti program középpontjában a STEAM-oktatás jövője és az inkluzív szemlélet erősítésének lehetőségei állnak. Az eseményt Chiara Colella (az Európai Bizottság, Oktatási, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság, DG EAC szakpolitikai referense) nyitja meg. A nyitóelőadást követően két kerekasztal-beszélgetés várja a résztvevőket. Az első a STEAM Alliance for Europe kezdeményezést mutatja be, különös tekintettel arra, hogyan segítheti egy közös kommunikációs stratégia a tartós európai szakmai kapcsolatok kialakítását. A STREAM IT szervezésében megvalósuló második beszélgetés azt vizsgálja, hogyan tehető a STEAM-oktatás hozzáférhetőbbé a hátrányos háttérrel rendelkező tanulók számára. A résztvevők a kutatási eredmények, a szakpolitikai ajánlások és a művészeteknek a STEM oktatásban betöltött szerepe alapján keresnek válaszokat arra, hogyan válhat a STEAM-oktatás hozzáférhetőbbé a különböző háttérrel rendelkező tanulók számára.

A délutáni kiscsoportos műhelymunkák keretében lehetőség nyílik az oktatás aktuális kihívásainak és a fejlesztés lehetséges irányainak megvitatására. Szó lesz többek között az osztálytermi egyenlőtlenségek kezeléséről, a pedagógusok munkáját segítő digitális eszközökről, valamint az európai szakmai kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről is. A közös munkát plenáris ülés zárja, amelyen a résztvevők megosztják az eseményen szerzett legfontosabb tanulságokat, és megfogalmazzák a STEAM-oktatás jövőjével kapcsolatos ajánlásaikat.

A STREAM IT projekt az Európai Unió Horizont Európa programjának támogatásával valósul meg, koordinátora a HÉTFA Kutatóintézet. A STEAMbrace testvérprojekttel közösen szervezett rendezvény a két kezdeményezés eredményeinek és tapasztalatainak hosszú távú hasznosulását szolgálja, hozzájárulva ezzel az inkluzív STEAM-oktatás fejlődéséhez, valamint az európai oktatási szakpolitika és gyakorlat alakításához.

A rendezvény részletes, angol nyelvű programja az esemény programjában, a részvétellel kapcsolatos tudnivalók pedig az információs csomagban olvashatók. Az érdeklődők ezen a linken regisztrálhatnak a személyes vagy online részvételre egyaránt.

A HÉTFA Kutatóintézet részvételével megvalósuló SIMPLE projekt azt vizsgálja, hogyan használhatók fel korábbi európai társadalmi innovációk tapasztalatai az Ukrajnából érkezett menekültek foglalkoztathatóságának és társadalmi beilleszkedésének támogatására.

A projekt során 82 európai kezdeményezést térképeztünk fel, közülük 13-at részletesebben is megvizsgáltunk. A kutatást két pilotprogram követte, amelyek eltérő módon támogatták a munkaerőpiaci beilleszkedést: Lengyelországban a vállalkozási készségek fejlesztése és a vállalkozásindítás támogatása, Olaszországban pedig az álláskeresés és az elhelyezkedés segítése, valamint a munkáltatók bevonása állt a középpontban.

A webináriumon azt jártuk körül, milyen következtetések vonhatók le a rendelkezésre álló kutatási adatokból egy olyan területen, ahol az elérhető információk eleve korlátozottak, és hogyan egészítik ki ezt a képet a gyakorlati tapasztalatok. A SIMPLE példáján keresztül arra is kitértünk, milyen szakmai kérdéseket vet fel a korábbi programok tapasztalatainak más intézményi és társadalmi környezetben történő alkalmazása, és mely tanulságok lehetnek hasznosak a hasonló területen dolgozó hazai szakemberek számára.

Az előadást Verhás Evelin, a HÉTFA Kutatóintézet munkatársa tartotta.

A webinárium felvétele itt érhető el: SIMPLE – Social Innovation for Migrant Integration and Employability

A SIMPLE – Social Innovation Models to Promote Learning and Employability – projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében valósul meg.

A SIMPLE projektről további információ a projekt honlapján érhető el: https://simpleinnovation.eu/

Finanszírozási nyilatkozat

Az Európai Unió finanszírozásával. A közölt nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k)től származnak, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az European Social Fund Agency (ESFA) hivatalos álláspontját. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

Bogdán Gergely Ármin, vezető elemző, HÉTFA Kutatóintézet

Baranyai Zsolt, városfejlesztési igazgató, HÉTFA Kutatóintézet

„Véget ér a Budapest-ellenes politika korszaka”, írta Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere még áprilisban a szolidaritási hozzájárulás inkasszálásának elhalasztására reagálva. A szolidaritási hozzájárulás 2017 óta van érvényben Magyarországon, neve ellenére azonban nem az újraelosztást szolgálta az Orbán-kormányok alatt, csupán a központi költségvetés bevételnövekedését és a hatalom megtartását.

Az optimista várakozások ellenére Magyar Péter májusban bejelentette, hogy a szolidaritási hozzájárulást az idei évre vonatkozóan önkormányzatoknak be kell fizetniük. A sokat vitatott elvonás idén is többszáz települést érint, amelyek közül a legnagyobb befizetőnek – a Fővárosi Önkormányzatnak – közel 98 milliárd forintot kell a központi költségvetés részére átengednie. A miniszterelnök ajánlata, mely szerint szívesen ad tippeket a Fővárosnak, hogyan tudna még spórolni, nem előzmény nélküli: a felelőtlen, túlköltekező önkormányzat toposza és a helyi források elvonása a rendszerváltás óta meghatározó mintái az önkormányzati politikának.

Ebben a cikkben párhuzamba állítjuk a 2000-es és 2020-as évek önkormányzati pénzügypolitikáit és amellett érvelünk, hogy az önkormányzatok alulfinanszírozása visszatérő kormányzati gyakorlat, amelyek hatásai messze túlmutatnak az alrendszer pénzügyi kockázatainak kérdéskörén. Cikkünk vitaindító a 2026. október 1-én megrendezésre kerülő XXXII. Országos Urbanisztikai Konferenciára, amelynek témája: Új konszenzusépítés az urbanisztikában.

Kép: A XXXII. Országos Urbanisztikai Konferencia borítóképe (Forrás: HÉTFA Kutatóintézet Facebook)

Rendszerváltástól a 2000-es évek megszorító politikájáig

Az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény és a kormányzati szintek közötti forrásmegosztás jelentős forrásbőséget biztosított az újonnan alakult önkormányzatok számára. Bevételeik legnagyobb részét a normatívák formájában elosztott állami támogatások adták, de a nagyobb városokban és a fővárosban a kezdetektől fontos működési és fejlesztési alapot jelentett a megosztott személyi jövedelemadó (SZJA) és a helyi iparűzési adó (HIPA) is. Az önkormányzati rendszer kiadásai ekkor a GDP 12-13%-át tették ki, meghaladva az európai országok átlagát.

Az alrendszer súlya azonban fokozatosan csökkeni kezdett, ahogy az önkormányzatok SZJA-ból való részesedése és az állami normatívák vásárlóértéke csökkent. A 2000-es évek közepétől az állami támogatások már nem csak reálértéken, hanem összegszerűen is csökken kezdtek, miközben egyre több feladat került helyi szintre, jelentős hiányt eredményezve az alrendszerben. A párhuzamosan lezajló pénzpiaci liberalizáció szabad utat engedett a helyi önkormányzatok soha nem látott mértékű eladósodásához. Az adósság 2011-re elérte az 1196 milliárd forintot, aminek 94%-án az ötezer főnél nagyobb települések osztoztak. Kézenfekvő a felelőtlen gazdálkodást okolni az eladósodásért, de a – főként nagyobb településekhez telepített – forrásigényes közszolgáltatások (pl. a kórházak fenntartása vagy Budapesten a közösségi közlekedés) alulfinanszírozottsága jóval hitelesebb magyarázat.

Az önkormányzatok adósságait végül négy lépésben, differenciálatlan módon, teljes egészében átvállalta a központi költségvetés. Az adósságképződés okainak mélyebb feltárása – és ezáltal a felelősségre vonás – ugyanakkor elmaradt, így a mai napig könnyen összemosható a felelőtlen gazdálkodás és az alulfinanszírozottság.

2. A feladat(alapú) finanszírozás és a 2020-as évek megszorításai

Az adósságkonszolidációval egyidőben, 2011-ben született új önkormányzati törvény radikálisan szűkítette az önkormányzatok feladatköreit és gazdasági mozgásterét, ugyanakkor viszonylagos stabilitást hozott. A közoktatás, a kórházi ellátási és hasonló kulcsfeladatok központosításával a korábbi 11-12%-ról 5-6%-ra csökkent az önkormányzati alrendszer nemzetgazdasági súlya.

A szabad felhasználású állami forrásokat felváltotta a feladatalapú finanszírozás, ahol a támogatásokat csak egy-egy adott feladathoz kapcsolódóan lehet felhasználni. A megosztott adók (az SZJA és a gépjárműadó) teljes egészében a központi költségvetésbe kerültek át. A saját rendelkezésű adók közül az erősen koncentráltan (elsősorban a nagyobb városokban és a fővárosban) jelentkező HIPA vált a legnagyobb bevételi forrássá. 2017-től azonban a HIPA felhasználása is korlátozottabbá vált, továbbá bevezetésre került a szolidaritási hozzájárulás, amely 2024-re már az alrendszer főösszegének 5%-át vonta el az önkormányzatoktól, érdemi visszaosztás nélkül.

A koronavírus-járvány évei alatt számos korlátozó intézkedést vezetett be a kormány, továbbá 2023-ban megszüntette a termőföldre kivethető települési adót. A 2025-ben bevezetett Versenyképes Járások Program újabb kötelező elvonást jelentett, ami aztán az ún. Területfejlesztési Alapon keresztül kerül visszaosztásra.

Kép: A települési önkormányzatok pénzügyi mozgásterét befolyásoló főbb szabályozási változások, 2013–2025 (Forrás: Bogdán et al., 2025)

A pénzügyi mozgásteret korlátozó szabályozási változásokon túl reálértéken jelentősen csökkentek a normatív támogatások. Míg a központi költségvetés nominálisan több, mint duplájára tudta növelni a bevételeit 9 év alatt, addig az önkormányzatok államtól kapott nettó támogatásai még az az inflációtól is jelentősen elmaradtak.

A központi költségvetés bevételei és támogatásai az önkormányzatok részére a GDP-hez és az inflációhoz képest, 2015-2024 (Forrás: KSH (1) (2) és MÁK egyedi adatkérés)

A megszorító urbanizmus következményei

A 2000-es és 2020-as évek önkormányzati politikáiban közös, hogy a kormányzat egy válsághelyzetre hivatkozva jelentős forrásokat von el az önkormányzatoktól: ezt nevezi a szakirodalom megszorító urbanizmusnak. Az angolszász és dél-amerikai országok példái alapján kidolgozott elmélet szerint a megszorítások lecsorognak a kormányzati szinteken, amelynek externális hatásait végül a sérülékeny társadalmi csoportok kénytelenek viselni. Az elmélet elemeit felhasználva hét olyan következményt azonosítottunk, amelyek tetten érhetők a hazai önkormányzati alrendszerben:

1. Költségvetési hiány: A települési önkormányzatok nem tudnak elegendő bevételre szert tenni alapvető működési kiadásaik fedezésére. 2020 és 2023 között az önkormányzatok közel 70%-a került ilyen helyzetbe a legkisebb községektől a fővárosi kerületekig.

2. Karcsúsított önkormányzati apparátus: Az önkormányzati alrendszer dolgozói állománya negyedével csökkent a közfoglalkoztatási rendszerben résztvevők számának csökkenésével, a közalkalmazottak bérei pedig jelentősen elszakadtak az átlagbér alakulásától. Ez a munkaerőhiány révén tovább ronthatja az önkormányzatok feladatellátási stabilitását. A kiadásokat legnagyobb mértékben a szociális ellátás és az alapfokú nevelés-oktatás területén hagyták elinflálódni. Ha a források GDP-arányosan a 2015-ös szinten álltak volna rendelkezésre 2024-ben is, előbbire 88 milliárd forinttal, míg utóbbira 193 milliárd forinttal jutott volna több forrás.

3. Vagyonvesztés: A deficit miatt az önkormányzatok gyakran kényszerülnek rá az önkormányzati vagyon felélésére. Magyarországon az önkormányzati alrendszer aggregált ingatlanvagyona 17%-kal csökkent reálértéken, legnagyobb mértékben a fővárosi kerületekben (-32%) és a városokban (-22%).

4. Nagyobb fejlesztések elmaradása: Az állami és EU-s fejlesztési támogatások, illetve saját források hiányában a – főként városi infrastruktúrát érintő – nagyobb fejlesztések elmaradnak. A 2020-as évek első öt évének beruházási intenzitása a vidéki városok és a főváros esetében egyaránt elmaradt a 2015 és 2019 közötti időszakétól. Ez 2024-es értéken számítva évente nagyjából 92 milliárd forinttal jelent kevesebb beruházást.

5. Placebo-fejlesztés: Az önkormányzatok politikai népszerűségük megőrzése érdekében – pénz hiányában – kisléptékű fejlesztéseket valósítanak meg, a taktikai urbanizmus égisze alatt átmenetinek szánt beavatkozásokat hajtanak végre. A kerékpáros jelek felfestésétől a planténereken át a konténerépületekig számos költséghatékony megoldás jelenik meg a modern magyar városokban, amelyek ritkán nyújtanak hosszú távú megoldást strukturális kihívásokra vagy térbeli konfliktusokra.

Kép: Konténerből készült illemhely a 2026-os Örs vezér téri fejlesztés látványtervén (Forrás: Rózsa András Facebook)

6. Perifériák és sérülékeny csoportok leszakadása: 2000 és 2025 között 44%-kal csökkent az önkormányzati lakások száma. Az önkormányzati ingatlanvagyon felélésével a települések elveszítik abbéli képességüket, hogy érdemi lakhatási politikát folytassanak, így a vidéki lakosság térbeli mobilitási lehetőségei tovább romlanak. Az önkormányzati ellátórendszerre súlyosan rászoruló csoportok érzékelik a szociális ellátórendszer és az alapfokú nevelés-oktatás terén jelentkező hiányosságokat leginkább.

7. Azonosulás a megszorító urbanizmussal: Az önkormányzati szereplők, az érintett társszakmák és a lakosság megszokják a forráshiányos állapotot. A polgármesterek közös kiállás helyett egyéni túlélési stratégiákat dolgoznak ki, amely PPP-forrásbevonásoktól a rendkívüli önkormányzati támogatások igénylésén át egészen az országgyűlési képviselőknél történő lobbizásig terjed. A közszolgáltatások leromlásával a tehetősebb lakosok a magánszféra szolgáltatásait választják, a sérülékeny csoportok gyakran ellátás nélkül maradnak. A városok fejlesztésével kapcsolatos diskurzusok eltolódnak a magánszférával való együttműködés irányába, a magántőke bevonása a hatékonyság, míg a közpénzből történő fejlesztés a pazarlás szinonímái lesznek.

Kép: A XXXI. Országos Urbanisztikai Konferencia témája is a közpénz nélküli fejlesztés lehetőségei voltak (Forrás: DANU Facebook)

Rendszeralternatívák

A rendszerváltás óta kibontakozott két nagy önkormányzati rendszer-átalakítás végül egyaránt a forráselvonás és megszorítás politikájában találta meg a megoldást a központi költségvetés problémáira. Az új kormány feladata nem egyszerű; egyszerre kell csökkenteni a hatalmasra duzzadt államadósság kamatterheit és javítani az évtizedek óta forráshiányos ellátórendszerek állapotán. Mit lehet mégis elvárni az új kormánytól az önkormányzati alrendszer reformját illetően? Az alábbiakban összegyűjtöttünk öt olyan intézkedést, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az önkormányzatok kilépjenek a megszorítások ciklikus csapdájából és képesek legyenek autonóm működésre hosszabb távon.

1. A központi és helyi szint közötti forrásmegosztás rögzítése: Ausztriában a megosztott adók köre és a három kormányzati szint abból való részesedése 1948 óta az ún. pénzügyi alkotmányban rögzített. Az egyes régiók és települések közötti elosztást a pénzügyi kiegyenlítési törvény szabályozza, amelyet rendszeres időközönként tárgyalnak újra. Javasoljuk egy hosszú távon rögzített, alkotmányozó többséghez kötött forrásmegosztási törvény elfogadását, hogy a mindenkori kormány ne férjen hozzá egyoldalúan az önkormányzati kasszához.

2. Az önkormányzati feladatportfóliók és költségigények felmérése, a normatívák kiigazítása: Ausztriában és Csehországban elterjedt gyakorlata van a normatívák, illetményalapok rendszeres felülvizsgálatának, amelyet adatelemzés, kérdőíves felmérés és interjúk formájában valósítanak meg. Javaslatunk szerint Magyarországon az ASP rendszer adataiból kiindulva, célzott kérdőívek segítségével lehetne felmérni a forrástöbblet iránti szükségletet (részletes, tételes kifejtéssel), amelyet aztán a kiugró adatok szintjén interjúkkal lehetne finomítani.

3. Valós szolidaritási mechanizmus létrehozása: Javasoljuk a jelenlegi szolidaritási hozzájárulás rendszerének átalakítását, sávos, százalékos, hosszú távon rögzített képletek alapján. Fontosnak tartjuk, hogy a területi kiegyenlítés mechanizmusa legyen transzparens, továbbá a kifizetések és elvonások szintjén is egyértelműen követhető.

4. Társulások és közös hivatalok pénzügyi ösztönzése: Az elaprózott településszerkezet és az egymással (főként fejlesztési forrásokért) versengő önkormányzati struktúra jelentősen növelte a kistelepülések lemaradását az elmúlt években. A megfelelő szolidaritási mechanizmus mellett kiemelten fontos, hogy az önkormányzatok pénzügyi értelemben is ösztönözve legyenek az együttműködés jelenleg is működő formáinak alkalmazására, sőt bővítésére.

5. Az önkormányzati érdekképviselet megerősítése: Magyarországon több érdekképviseleti szerv is működik párhuzamosan, ezek azonban a múltban ritkán tudták érvényre juttatni az önkormányzatok akaratát a mindenkori kormánnyal szemben. Változást jelenthet, hogy a Vidék-és Településfejlesztési Minisztérium egyeztetésre hívta a hazánkban működő nyolc érdekképviseleti szervet az önkormányzati rendszer jövőjét illetően. A szövetségek – eltérő politikai és világnézeti beállítottságuk ellenére – egy egységes javaslatcsomagot fogalmaztak meg az önkormányzati finanszírozás és feladatellátás reformja érdekében.

A kormánnyal folytatott tárgyalások bizakodásra adnak okot, érdemes azonban levonni az elmúlt 35 év tanulságait: egy új önkormányzati rendszerben nem jobb, eseti alkukra, hanem rögzített és méltányos forrásmegosztásra van szükség. A források autonómiája és hosszútávú szavatolása alapvető feltétele egy új konszenzus megteremtésének az önkormányzatok és a központi kormányzat között. A cseh- és osztrák önkormányzati rendszer kutatói forrásbőségről, hatékony, saját bevételekből megvalósított fejlesztésekről és az önkormányzati alrendszerről, mint valós hatalmi ellensúlyról számolnak be. Ennél kevesebbel a magyar önkormányzatoknak sem érdemes beérnie.

A cikk elsőként a portfolio.hu-n jelent meg „Mit okoz a magyar településeken az elképesztő forráselvonás?” címmel. https://www.portfolio.hu/ingatlan/20260831/mit-okoz-a-magyar-telepuleseken-az-elkepeszto-forraselvonas-859470

A cikkben használt gazdálkodási és létszámadatok forrása a Magyar Államkincstár, amely kutatásainkhoz egyedi adatkérés formájában bocsátotta rendelkezésre az alrendszer beszámolóinak adatait a 2015 és 2024 közötti időszakra vonatkozóan.

Magyarország fejlődése erőteljesen lelassult a 2020-as évektől kezdve, az egymást követő válságok hatására. Ez a makrogazdasági mutatókon túl az egyéni életminőségen is óhatatlanul nyomot hagyott. E cikk a HÉTFA Járásszékhely Monitor eredményeit felhasználva vizsgálja a hazai járásközpontok életminőségének változásait 2012 és 2022 között, külön figyelmet fordítva az életminőséget befolyásoló egyes tényezők, illetve az egyes térségek eltérő fejlődési pályáira. Továbbá bemutatja azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek javítani egyes települések és térségek életminőségét a társadalmi és gazdasági válságok viharában is. A cikk vitaindítóként készült a 2026. októberi Országos Urbanisztikai Konferenciára, és amellett érvel, hogy a polikrízisek és strukturális kihívások ellenére lehetséges az életminőség javítása a magyar településeken.

Magyarországot a 2020-as évek első felében számos válság és kihívás érte. A koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború, a kapcsolódó energiaválság és infláció, valamint a klímaváltozás okozta sokkhatások egyaránt sújtották a magyar gazdaság egészét, valamint hatottak az egyes emberek jólétére és életminőségére is. E válságok rövidtávú hatásaik mellett felhívták a figyelmet bizonyos strukturális és hosszútávú kihívásokra is: a demográfiai válságra, a gazdasági és munkaerőpiaci szerkezet sérülékenységére, a társadalom kedvezőtlen egészégi

állapotára, a hazai mezőgazdaság és energiaszektor kitettségére a klímaváltozással és geopolitikai váltásokkal szemben.

A válságos években felmerül a kérdés, hogy ha hosszú távon is hasonló kihívásokkal nézünk szembe, akkor fenntartható vagy növelhető-e az egyes emberek jóléte, a térségek és települések által biztosított lehetőségek szintje? Vajon a 2010-es évek gazdasági fejlődésével együtt járó – településenként eltérő – életminőség-javulás mennyire bizonyult tartósnak Magyarország egyes városaiban a válság éveiben, mely járásszékhelyek tudtak jól reagálni a változásokra, és melyek fejlődését törte meg a 2020-as évek elejének turbulens időszaka?

Az életminőség mérése

Az „életminőség” jelentése magától értetődőnek tűnik, de érdemes röviden tisztázni: azt értjük alatta, hogy az egyes térségekben vagy településen elérhető különböző funkciók, szolgáltatások miként befolyásolják a közösség tagjainak életét, miként szolgálják azt. Kutatásunk a 174 magyar járásszékhely-várost célozza; ezek azok a települések, amelyek jellemzően térségközponti feladatot látnak el, befolyásolva a környező települések életminőségét is.

Elemzésünk alapját a HÉTFA Városi Életminőség Index adja, amely segítségével, nyolc dimenzió mentén értékeltük a városokat. A dimenziók számos témakört lefednek: bemutatják az egyes városok társadalmának demográfiai és szociális helyzetét, anyagi javait, civil együttműködéseit, az ott élő fiatalok kompetenciáit, továbbá a város gazdasági erejét, épített környezetét és biztonságát, valamint az elérhető szolgáltatások és funkciók körét. A cikkben összevetjük a konjunkturális szempontból kedvező 2010-es, és a válságok által érintett 2020-as évek változásait.

A fellendülés és a stagnálás időszakai

A 2010-es évek a gazdasági fejlődés és az életminőség-javulás időszakának voltak tekinthetők. A demográfiai mutatók és a fiatalok kompetenciái kivételével mindegyik dimenzió értéke javult 2012 és 2018 között; kiugróan jelentős volt a gazdasághoz, a társadalom jólétéhez és szociális biztonságához, valamint a civil társadalmi aktivitáshoz kapcsolódó dimenziók értéknövekedése. Az életminőség-növekedés általános volt: csupán 6 járásszékhely életminősége csökkent – minimális mértékben – 2012 és 2018 között.

A 2018-2022 között eltelt négy év jóval turbulensebb volt: a 2010-es évek fejlődését egy súlyos világjárvány, az ahhoz köthető gazdasági visszaesés és egy kibontakozó háború, valamint energiaválság és inflációs nyomás törte meg. A korábbi időszakhoz képest romlott a demográfiai helyzet, gyengült a civil társadalom, lelassult a gazdasági fejlődés és a szociális biztonság növekedése. Bár az egyéni jómód jelentősen nőtt, ennek hátterében döntően a lakásárak (térben koncentrált és reáláron is érzékelhető) növekedése állt, ami a gyakorlatban az egyes településeken élők vagyoni helyzete közti különbségek elmélyülését is jelentette.

A 2012 és 2022 közötti időszak egészét nézve – három kivételtől eltekintve – nőtt a vizsgált városok pontértéke, azaz az évtized során országos szinten a járásszékhelyek életminőség-növekedése volt megfigyelhető. De ez a növekedés nagyrészt a 2010-es évekre korlátozódott: 2018-2022 között már 12 település életminősége csökkent és kevesebb volt a kiemelkedő növekedést mutató járásszékhely is.

Eltérő pályákon mozogva: az életminőség-változás területi egyenlőtlenségei

Az egyes térségek eltérő pályát jártak be a vizsgált időszakban: az Észak-Dunántúlon megtorpant az életminőség-növekedés 2018 és 2022 között. Bár városai tartják a korábban elért viszonylag magas életszínvonalat, további javulás nem történt. A korábbi évek dinamikus – döntően extenzív – gazdasági fejlődése elérte korlátait, továbbá e térséget súlyosan érintették a pandémiával összefüggő lezárások: az Ausztriával fennálló gazdasági és munkaerőpiaci kapcsolat, valamint az ellátási láncok akadozása érdemben hatott a feldolgozóiparra (és ingázásra) épülő helyi gazdaságra.

A Budapest agglomeráció járásszékhelyei bizonyultak a legrugalmasabbnak a COVID-válságot illetően: az ország legvonzóbb, legmagasabb életminőséget biztosító települései, ami azonban kéz a kézben jár a kiugró mértékű lakásár-emelkedéssel, a növekvő zsúfoltsággal, az infrastruktúra és a természeti környezet növekvő terhelésével, ami újfajta társadalmi feszültségeket szül. Hasonló folyamatok zajlottak a Balaton térségében is: a magas életminőség és a vonzó természeti környezet jelentős számú magas jövedelmű beköltözőt vonzott, különösen a koronavírus-járvány korai időszakában. Ez a növekvő ingatlanárakban, valamint területhasználati és társadalmi konfliktusokban egyaránt visszaköszön. Eközben e városok turizmusra építő gazdasága megsínylette a járvány okozta válságot.

A korábban is nehézségekkel küzdő térségek közül a Dél-Dunántúl legtöbb járásszékhelye továbbra sem tudott jelentősen előre lépni, jellemzően megtorpant az életminőség javulása. A térség nagyvárosainak életminősége jellemzően stagnál, így az országos rangsorban a Dél-Dunántúl megyei jogú városai egyaránt hátra csúsztak. Ezzel szemben a vizsgált évtized nyerteseinek a Dél-Alföld járásszékhelyei tekinthetők. 2012 és 2018 között Makó, Kistelek és a kiskunsági városok előrelépése volt számottevő, míg 2018 és 2022 között főleg a Békés vármegyei települések értéknövekedése volt számottevő; utóbbi esetben az M44-es gyorsforgalmi út kiépülése járult hozzá az elérhetőség növekedéséhez.

Ugyancsak átlag feletti növekedés jellemezte Északkelet-Magyarország járásszékhelyeit, ami elsősorban a kedvezőtlenebb helyzetű városok szociális jellemzőinek 2010-es évekbeli kiugró növekedésére volt visszavezethető, ami viszont lelassult 2018-at követően. A térség legtöbb járásszékhelye továbbra is életminőségi kihívásokkal küzd, ám a megyei jogú városok meg tudták erősíteni pozícióikat: Debrecen, Nyíregyháza, Eger és Szolnok életminősége a dunántúli nagyvárosokéhoz mérhető.

Kollektív okok, egyedi utak

Az életminőséget és annak változását számos tényező befolyásolhatja. Ilyenek a településnagyság és földrajzi helyzet: minél nagyobb egy város népessége és minél közelebb van Budapesthez vagy Ausztriához, annál magasabb az életminősége. Az életminőség mértéke 2018 előtt részint meghatározta a növekedés ütemét: az alacsonyabb értékű városok

előrelépése gyorsabb volt. Ez ugyanakkor megállt 2018-at követően: a válságos évek nem kedveztek a felzárkózásnak. További tényező lehet az adott település gazdasági öröksége: a 20. században felfejlesztett ipar- és bányászvárosok jelentős része vagy már a 2010-es évekre életminőségi kihívásokkal küzdött és azóta is kedvezőtlen értékűek (Ózd, Putnok, Komló, Salgótarján), vagy a vizsgált évtizedben szenvedtek el komolyabb visszaesést (Oroszlány, Dunaújváros).

Más egykori iparvárosok számára azonban kifejezetten jól sikerült a gazdasági szerkezetváltás: így a vegyiparra épülő gazdaságú Tiszaújváros 2022-ben a keleti országrész legmagasabb életminőségű járásszékhelye volt. Számos újonnan iparosodó város egy-egy kiugró vállalat bevételeinek köszönhetően tudta az életminőségét erősíteni: ebbe a sorba tartozik Bicske (Spar), Kazincbarcika (BorsodChem), Szikszó (Hell Energy), Tiszakécske (Duna Aszfalt, Hódút) és Kisvárda (Master Good) is. Ugyanakkor a járvány okozta válság felhívta a figyelmet e városok sérülékenységére is: például Tab és Szentgotthárd gazdasága is megérezte a helyi nagyvállalat visszaeső értéktermelését.

Az infrastrukturális fejlesztések ugyancsak hozzájárulhatnak egyes települések fejlődéséhez: Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyékben a részben elkészült M44-es gyorsforgalmi út, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében az M30-as autópálya, míg Vas és Zala vármegyékben az M86-os fejlesztései javítottak az elérhetőségen. Ez azonban nem jelent meg más dimenziók változásában, tehát az elérhetőség javulása rövid távon nem javítja az életminőséget. Hosszabb távon mindazonáltal tetten érhető a főbb közlekedési tengelyek mentén fekvő települések versenyelőnye.

Az életminőség javításának lehetőségei

A kérdés tehát továbbra is adott: miként lehet megőrizni (vagy akár növelni) egyes települések élhetőségét, miközben alapvető strukturális nehézségekkel – népességcsökkenés, gazdasági zavarok – néznek szembe? Mindezen kérdésekre adhatók általános, valamint térség- és helyspecifikus válaszok is. Az alábbiakban négy általános és három térségspecifikus szakpolitikai javaslatot fogalmaztunk meg a hazai városok életminőségének javítása érdekében: Az ország egészére vonatkozó javaslataink az alábbiak:

• Az önkormányzatok forrásainak növelése és diverzifikálása sokat segíthetne azon, hogy az egyes települések pénzügyi mozgástere és beavatkozási lehetőségei ne csupán a HIPA mértékén – azaz az adott településen működő cégek által megtermelt bevételeken – múljanak. Ugyancsak fontos lenne az egyes települések közötti együttműködések erősítése, ösztönzése.
• A települések gazdasági struktúráinak ellenállóbbá tétele egyszerre jelenti az egy ágazatra (sőt, egy vállalatra) építő települések gazdasági diverzifikálását, valamint újfajta tevékenységek bevonzását: az európai szakpolitikákkal összhangban ökoszisztéma  szolgáltatások,  klímareziliens  mezőgazdasági  formák,  megújuló
  

energetikai beruházások, védelmi funkciók fejlesztése egyaránt alternatív útvonalakat kínálhat egyes településeknek.

• Bizonyos központi funkciók minden járásszékhelyen való kialakítása segítené e városok élhetőségét, népességmegtartó-erejét és központi szerepkörét. A középiskola, kollégium, fejlesztőpedagógiai és iskolapszichológiai ellátás, szakrendelő, házi gyermekorvos, idősellátás, szociális ellátást biztosító intézmény, kulturális központ stb. képezheti az alapját egy stabil, kisvárosi szintű szolgáltatási mixnek.
• Az alapszolgáltatások elérhetőségét mobil szolgáltatások (pl. mobilrendelők, mobilposta, kormányablak-buszok), egyéb alternatív megoldások és a társadalom mobilitásának javításával lehet támogatni: utóbbi a mellékút-hálózat és a közösségi közlekedés fejlesztése mellett a közszolgáltatások elérését segítő iskolabusz, falubusz széleskörű alkalmazását jelenti.

Egyes speciális településcsoportok ugyanakkor célzott beavatkozásokat igényelnek:

• Budapest (és egyes vidéki nagyvárosok) agglomerációjában a túlzsúfoltságból fakadó externáliák mérséklése a cél, a közmű- és úthálózat javítása, a közösségi közlekedés, egyes közintézmények kapacitásbővítése, valamint szabályozási eszközök alkalmazása által.
• A turizmus által dominált településeken, igazodva az ágazat szezonalitásához, időszakos jellegű kapacitásbővítésekre is sor kerülhet a közszolgáltatásokban (pl. egészégügy, szociális ellátás), míg a szabályozásoknak több szereplő – helyben élők, üdülőtulajdonosok, turisták, gazdasági szereplők – igényeit és ellenállását kell kezelnie.
• A legkedvezőtlenebb helyzetű, kisnépességű járásszékhelyeken az alapvető szolgáltatások és a megfelelő humánerőforrás biztosítása, valamint a járásszékhelyek térségközponti szerepkörének erősítése mellett olyan integrált szakpolitikai javaslatokat érdemes támogatni, amelyek egyszerre kezelik a helyi társadalmi problémákat, a szegénységet-kirekesztettséget, a demográfiai és lakhatási kihívásokat, a fiatalok oktatáshoz és a munkavállaláshoz való hozzáférését, valamint a különböző közszolgáltatások elérhetőségét és minőségét.

A lehetőségek tehát adottak, ám a válságok és strukturális kihívások egyik fontos velejárója a társadalmi igazságtalanság: a hosszú távú hatások jellemzően azokat a térségeket és csoportokat sújtják, amelyek eleve is kedvezőtlenebb helyzetből indultak és amelyek erőforrásai a legszűkösebbek. Emiatt a társadalmi kohézió és szolidaritás is szükséges ahhoz, hogy a nehézségeket leküzdve hazánk mindegyik térsége és települése megtalálja azt a pályát, ami legjobban illeszkedik lehetőségeihez, választ ad a meglévő strukturális kihívásaira és segít fenntartani vagy növelni az életminőséget.

A MEET projekt három fő területen valósította meg tevékenységeit: az ifjúsági munkában inkluzív, ifjúságközpontú eszközöket és tananyagokat dolgozott ki és tesztelt, amelyek pedagógusokat, szociális munkásokat, gyakorlati szakembereket és veszélyeztetett fiatalokat céloznak; Ifjúsági Mentális Egészség Laborokat hozott létre az egészségügy, az ifjúságsegítés és az oktatás szereplőinek bevonásával, új, ágazatközi együttműködéseket és ismeretterjesztést eredményezve; szakpolitikai téren pedig transznacionális stratégiát és helyi cselekvési terveket dolgozott ki a mentális egészség oktatásba való integrálására, valamint ajánlásokat fogalmazott meg a döntéshozók számára. 

A projekt idén lezárult, eredményei azonban továbbra is hasznosulnak: A MEET Platform szakemberek és fiatalok számára gyűjti össze a konzorcium által kidolgozott és adaptált forrásokat, köztük 15 szakembereknek szóló eszközt és 15, fiatalok számára készült tanulási anyagot. 

A lelki egészség világnapja alkalmából szeretnénk megosztani ezt a platformot mindazokkal, akik a projekthez kapcsolódó témákban dolgoznak vagy érdeklődnek azok iránt: https://meetplatform.eu 

This project was supported by the Interreg Danube Region Programme, co-funded by the European Union.

A nemzetközi tanárképzés 2026. október 1. és 22. között, négy egymást követő csütörtökön, 16:00 és 18:00 óra között zajlik online, Zoomon. A program elsősorban általános és középiskolai pedagógusokat, különösen STEM- és STEAM-tantárgyakat tanítókat vár, de iskolavezetők, tanácsadók és más, az inkluzív oktatás iránt érdeklődő szakemberek részvételét is örömmel fogadják. A kétórás alkalmak rövid előadásokból, kérdezz-felelek részekből és kiscsoportos beszélgetésekből állnak, így a résztvevők saját tapasztalataikat is megoszthatják kollégáikkal.

A képzéssorozat négy alkalma a nemek közötti egyenlőség különböző aspektusait dolgozza fel a STE(A)M-oktatásban. Az első alkalom a nemi sztereotípiák tantermi dinamikára gyakorolt hatásával foglalkozik, a második a pedagógus szerepére és egy gyakorlati tantermi ellenőrzőlistára helyezi a hangsúlyt. A harmadik alkalom a STREAM IT keretében alkalmazott mentorálási, tehetséggondozási és gyakorlati módszereket mutatja be, míg a negyedik alkalommal testvérprojektek képviselői osztják meg saját, befogadó STE(A)M-oktatást támogató eszközeiket és tapasztalataikat.

A képzés ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. A képzéssorozatra ezen a linken lehet regisztrálni: https://us02web.zoom.us/webinar/register/WN_WXu0d148SMW0McwdZABZVA 

A STREAM IT projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A kifejtett vélemények és álláspontok kizárólag a szerzők véleményét tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Kutatási Végrehajtó Ügynökség álláspontjával. A tartalomért sem az Európai Unió, sem a finanszírozó szervezet nem tehető felelőssé.

A képzéssorozatról további információ az angol nyelvű sajtóközleményben olvasható.

A lengyel pilot elsősorban a BSI_4Women Interreg Baltic Sea Region projekt tapasztalataira épült, amely a menekült és migráns nők vállalkozóvá válását és gazdasági önállóságát támogatta. A CTS nem egyszerűen átvette az eredeti modellt, hanem annak legfontosabb elemeit a lengyel jogi, adózási, intézményi és társadalmi környezethez igazította. A programba a SIREE Interreg projekt közösségépítésre és kölcsönös tanulásra épülő elemei is bekerültek. Mivel a résztvevők szakmai tapasztalata, lengyel nyelvtudása és vállalkozási tervei jelentősen eltértek egymástól, két egymást kiegészítő támogatási útvonalat alakítottak ki. Az egyik a vállalkozási ötletek kidolgozására és az indulás előkészítésére összpontosított, a másik a résztvevők szakmai és vállalkozói lehetőségeinek felmérésére összpontosított. A program csoportos és egyéni támogatást egyaránt kínált: többek között vállalkozási workshopokat, üzleti és karriertanácsadást, szakértői konzultációkat, digitális és e-közigazgatási képzést, gyakorlati munkatapasztalatot, kapcsolatépítési lehetőségeket, valamint tájékoztatást az elérhető támogatási és finanszírozási lehetőségekről. A vállalkozói készségek fejlesztésére nem kizárólag egy új vállalkozás elindításának eszközeként tekintettek, hanem a foglalkoztathatóság, az önállóság és a gazdasági függetlenség erősítésének egyik lehetséges útjaként is.

Az értékelés minden vizsgált területen pozitív változást mutatott. A résztvevők átlagos önértékelése a program kezdete előtti 3,0-ról a program végére 3,6-ra emelkedett. Különösen sokat fejlődött a vállalkozással és az elérhető támogatási lehetőségekkel kapcsolatos tudásuk, a lengyel nyelv szakmai és üzleti helyzetekben történő használata, az önálló cselekvéshez szükséges magabiztosságuk, valamint a közintézményekkel való kapcsolattartás képessége. A résztvevők a program végére tisztábban látták azt is, milyen következő lépésekre van szükségük szakmai vagy vállalkozási terveik megvalósításához. Valamennyi résztvevő elégedett volt a pilottal, és úgy nyilatkozott, hogy hasonló helyzetben lévő más nőknek is ajánlaná. A bevezető vállalkozási workshopok, a tanácsadás és a digitális modulok szintén kiemelkedően jó értékelést kaptak.

A lengyel tapasztalatok azt mutatják, hogy a menekült és migráns nők eredményes támogatásához összetett, személyre szabott és hosszabb távon is elérhető segítségre van szükség. Önmagában egy képzés nem képes kezelni azokat a nyelvi, intézményi, pénzügyi, szervezési és társadalmi akadályokat, amelyekkel a résztvevők szembesülnek. A jövőbeni programokban ezért fontos szerepet kell kapnia az egyéni szükségletek felmérésének, a személyre szabott támogatási utaknak, a szakértői segítségnek, a nyelvi és digitális készségek fejlesztésének, a kapcsolatépítésnek, az intézményi eligazodás támogatásának és az utánkövetésnek. A lengyel pilot így gyakorlati tapasztalatokkal járul hozzá ahhoz, hogy a SIMPLE projektben azonosított európai társadalmi innovációkat más országok és helyi környezetek igényeihez is hozzá lehessen igazítani. 

A SIMPLE projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az ESF+ Social Innovation+ kezdeményezés keretében, hat ország – Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Belgium, Horvátország és Magyarország – partnereinek részvételével valósul meg.  További információ a SIMPLE projekt honlapján érhető el.

Finanszírozási nyilatkozat

Az Európai Unió finanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények kizárólag a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Szociális Alap Ügynökség álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem tehető felelőssé értük.

Kollégánk azt vizsgálta, hogy a COVID-19 járvány milyen gazdasági és munkaerőpiaci hatásokat okozott rövid és középtávon Európa NUTS3 régióiban, valamint Magyarország településein és járásaiban. Szakirodalmak és területi statisztikai adatok elemzésén alapuló elemzése rámutatott, hogy a COVID-19 válság által okozott gazdasági és munkaerőpiaci zavarok 2020-ban jelentősek voltak, de ezeket gyors fellendülés követte 2021-től kezdve. Ugyanakkor a válság bizonyos területeken hosszútávú, strukturális változásokkal járt. Európában a fiatalok foglalkoztatásának jelentős visszaesése, a munkavégzés speciális formáinak elterjedése, egyes ágazatok elhúzódó válsága volt kiemelhető, míg Magyarországon a hosszútávú munkanélküliség megnövekedése, valamint a meglévő strukturális kihívások felerősödése (pl. munkaerőpiaci tartalékok kimerülése, a magánszektor alacsony hozzáadott értékű munkahelyeinek leépülése) jelentett speciális kihívást. E változások gyengítették az ország ellenállóképességét a következő sokkhatásokkal szemben és elsősorban a (fél)periférikus térségekben okoztak problémát.