Magyarország fejlődése erőteljesen lelassult a 2020-as évektől kezdve, az egymást követő válságok hatására. Ez a makrogazdasági mutatókon túl az egyéni életminőségen is óhatatlanul nyomot hagyott. E cikk a HÉTFA Járásszékhely Monitor eredményeit felhasználva vizsgálja a hazai járásközpontok életminőségének változásait 2012 és 2022 között, külön figyelmet fordítva az életminőséget befolyásoló egyes tényezők, illetve az egyes térségek eltérő fejlődési pályáira. Továbbá bemutatja azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek javítani egyes települések és térségek életminőségét a társadalmi és gazdasági válságok viharában is. A cikk vitaindítóként készült a 2026. októberi Országos Urbanisztikai Konferenciára, és amellett érvel, hogy a polikrízisek és strukturális kihívások ellenére lehetséges az életminőség javítása a magyar településeken.

Magyarországot a 2020-as évek első felében számos válság és kihívás érte. A koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború, a kapcsolódó energiaválság és infláció, valamint a klímaváltozás okozta sokkhatások egyaránt sújtották a magyar gazdaság egészét, valamint hatottak az egyes emberek jólétére és életminőségére is. E válságok rövidtávú hatásaik mellett felhívták a figyelmet bizonyos strukturális és hosszútávú kihívásokra is: a demográfiai válságra, a gazdasági és munkaerőpiaci szerkezet sérülékenységére, a társadalom kedvezőtlen egészégi

állapotára, a hazai mezőgazdaság és energiaszektor kitettségére a klímaváltozással és geopolitikai váltásokkal szemben.

A válságos években felmerül a kérdés, hogy ha hosszú távon is hasonló kihívásokkal nézünk szembe, akkor fenntartható vagy növelhető-e az egyes emberek jóléte, a térségek és települések által biztosított lehetőségek szintje? Vajon a 2010-es évek gazdasági fejlődésével együtt járó – településenként eltérő – életminőség-javulás mennyire bizonyult tartósnak Magyarország egyes városaiban a válság éveiben, mely járásszékhelyek tudtak jól reagálni a változásokra, és melyek fejlődését törte meg a 2020-as évek elejének turbulens időszaka?

Az életminőség mérése

Az „életminőség” jelentése magától értetődőnek tűnik, de érdemes röviden tisztázni: azt értjük alatta, hogy az egyes térségekben vagy településen elérhető különböző funkciók, szolgáltatások miként befolyásolják a közösség tagjainak életét, miként szolgálják azt. Kutatásunk a 174 magyar járásszékhely-várost célozza; ezek azok a települések, amelyek jellemzően térségközponti feladatot látnak el, befolyásolva a környező települések életminőségét is.

Elemzésünk alapját a HÉTFA Városi Életminőség Index adja, amely segítségével, nyolc dimenzió mentén értékeltük a városokat. A dimenziók számos témakört lefednek: bemutatják az egyes városok társadalmának demográfiai és szociális helyzetét, anyagi javait, civil együttműködéseit, az ott élő fiatalok kompetenciáit, továbbá a város gazdasági erejét, épített környezetét és biztonságát, valamint az elérhető szolgáltatások és funkciók körét. A cikkben összevetjük a konjunkturális szempontból kedvező 2010-es, és a válságok által érintett 2020-as évek változásait.

A fellendülés és a stagnálás időszakai

A 2010-es évek a gazdasági fejlődés és az életminőség-javulás időszakának voltak tekinthetők. A demográfiai mutatók és a fiatalok kompetenciái kivételével mindegyik dimenzió értéke javult 2012 és 2018 között; kiugróan jelentős volt a gazdasághoz, a társadalom jólétéhez és szociális biztonságához, valamint a civil társadalmi aktivitáshoz kapcsolódó dimenziók értéknövekedése. Az életminőség-növekedés általános volt: csupán 6 járásszékhely életminősége csökkent – minimális mértékben – 2012 és 2018 között.

A 2018-2022 között eltelt négy év jóval turbulensebb volt: a 2010-es évek fejlődését egy súlyos világjárvány, az ahhoz köthető gazdasági visszaesés és egy kibontakozó háború, valamint energiaválság és inflációs nyomás törte meg. A korábbi időszakhoz képest romlott a demográfiai helyzet, gyengült a civil társadalom, lelassult a gazdasági fejlődés és a szociális biztonság növekedése. Bár az egyéni jómód jelentősen nőtt, ennek hátterében döntően a lakásárak (térben koncentrált és reáláron is érzékelhető) növekedése állt, ami a gyakorlatban az egyes településeken élők vagyoni helyzete közti különbségek elmélyülését is jelentette.

A 2012 és 2022 közötti időszak egészét nézve – három kivételtől eltekintve – nőtt a vizsgált városok pontértéke, azaz az évtized során országos szinten a járásszékhelyek életminőség-növekedése volt megfigyelhető. De ez a növekedés nagyrészt a 2010-es évekre korlátozódott: 2018-2022 között már 12 település életminősége csökkent és kevesebb volt a kiemelkedő növekedést mutató járásszékhely is.

Eltérő pályákon mozogva: az életminőség-változás területi egyenlőtlenségei

Az egyes térségek eltérő pályát jártak be a vizsgált időszakban: az Észak-Dunántúlon megtorpant az életminőség-növekedés 2018 és 2022 között. Bár városai tartják a korábban elért viszonylag magas életszínvonalat, további javulás nem történt. A korábbi évek dinamikus – döntően extenzív – gazdasági fejlődése elérte korlátait, továbbá e térséget súlyosan érintették a pandémiával összefüggő lezárások: az Ausztriával fennálló gazdasági és munkaerőpiaci kapcsolat, valamint az ellátási láncok akadozása érdemben hatott a feldolgozóiparra (és ingázásra) épülő helyi gazdaságra.

A Budapest agglomeráció járásszékhelyei bizonyultak a legrugalmasabbnak a COVID-válságot illetően: az ország legvonzóbb, legmagasabb életminőséget biztosító települései, ami azonban kéz a kézben jár a kiugró mértékű lakásár-emelkedéssel, a növekvő zsúfoltsággal, az infrastruktúra és a természeti környezet növekvő terhelésével, ami újfajta társadalmi feszültségeket szül. Hasonló folyamatok zajlottak a Balaton térségében is: a magas életminőség és a vonzó természeti környezet jelentős számú magas jövedelmű beköltözőt vonzott, különösen a koronavírus-járvány korai időszakában. Ez a növekvő ingatlanárakban, valamint területhasználati és társadalmi konfliktusokban egyaránt visszaköszön. Eközben e városok turizmusra építő gazdasága megsínylette a járvány okozta válságot.

A korábban is nehézségekkel küzdő térségek közül a Dél-Dunántúl legtöbb járásszékhelye továbbra sem tudott jelentősen előre lépni, jellemzően megtorpant az életminőség javulása. A térség nagyvárosainak életminősége jellemzően stagnál, így az országos rangsorban a Dél-Dunántúl megyei jogú városai egyaránt hátra csúsztak. Ezzel szemben a vizsgált évtized nyerteseinek a Dél-Alföld járásszékhelyei tekinthetők. 2012 és 2018 között Makó, Kistelek és a kiskunsági városok előrelépése volt számottevő, míg 2018 és 2022 között főleg a Békés vármegyei települések értéknövekedése volt számottevő; utóbbi esetben az M44-es gyorsforgalmi út kiépülése járult hozzá az elérhetőség növekedéséhez.

Ugyancsak átlag feletti növekedés jellemezte Északkelet-Magyarország járásszékhelyeit, ami elsősorban a kedvezőtlenebb helyzetű városok szociális jellemzőinek 2010-es évekbeli kiugró növekedésére volt visszavezethető, ami viszont lelassult 2018-at követően. A térség legtöbb járásszékhelye továbbra is életminőségi kihívásokkal küzd, ám a megyei jogú városok meg tudták erősíteni pozícióikat: Debrecen, Nyíregyháza, Eger és Szolnok életminősége a dunántúli nagyvárosokéhoz mérhető.

Kollektív okok, egyedi utak

Az életminőséget és annak változását számos tényező befolyásolhatja. Ilyenek a településnagyság és földrajzi helyzet: minél nagyobb egy város népessége és minél közelebb van Budapesthez vagy Ausztriához, annál magasabb az életminősége. Az életminőség mértéke 2018 előtt részint meghatározta a növekedés ütemét: az alacsonyabb értékű városok

előrelépése gyorsabb volt. Ez ugyanakkor megállt 2018-at követően: a válságos évek nem kedveztek a felzárkózásnak. További tényező lehet az adott település gazdasági öröksége: a 20. században felfejlesztett ipar- és bányászvárosok jelentős része vagy már a 2010-es évekre életminőségi kihívásokkal küzdött és azóta is kedvezőtlen értékűek (Ózd, Putnok, Komló, Salgótarján), vagy a vizsgált évtizedben szenvedtek el komolyabb visszaesést (Oroszlány, Dunaújváros).

Más egykori iparvárosok számára azonban kifejezetten jól sikerült a gazdasági szerkezetváltás: így a vegyiparra épülő gazdaságú Tiszaújváros 2022-ben a keleti országrész legmagasabb életminőségű járásszékhelye volt. Számos újonnan iparosodó város egy-egy kiugró vállalat bevételeinek köszönhetően tudta az életminőségét erősíteni: ebbe a sorba tartozik Bicske (Spar), Kazincbarcika (BorsodChem), Szikszó (Hell Energy), Tiszakécske (Duna Aszfalt, Hódút) és Kisvárda (Master Good) is. Ugyanakkor a járvány okozta válság felhívta a figyelmet e városok sérülékenységére is: például Tab és Szentgotthárd gazdasága is megérezte a helyi nagyvállalat visszaeső értéktermelését.

Az infrastrukturális fejlesztések ugyancsak hozzájárulhatnak egyes települések fejlődéséhez: Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyékben a részben elkészült M44-es gyorsforgalmi út, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében az M30-as autópálya, míg Vas és Zala vármegyékben az M86-os fejlesztései javítottak az elérhetőségen. Ez azonban nem jelent meg más dimenziók változásában, tehát az elérhetőség javulása rövid távon nem javítja az életminőséget. Hosszabb távon mindazonáltal tetten érhető a főbb közlekedési tengelyek mentén fekvő települések versenyelőnye.

Az életminőség javításának lehetőségei

A kérdés tehát továbbra is adott: miként lehet megőrizni (vagy akár növelni) egyes települések élhetőségét, miközben alapvető strukturális nehézségekkel – népességcsökkenés, gazdasági zavarok – néznek szembe? Mindezen kérdésekre adhatók általános, valamint térség- és helyspecifikus válaszok is. Az alábbiakban négy általános és három térségspecifikus szakpolitikai javaslatot fogalmaztunk meg a hazai városok életminőségének javítása érdekében: Az ország egészére vonatkozó javaslataink az alábbiak:

• Az önkormányzatok forrásainak növelése és diverzifikálása sokat segíthetne azon, hogy az egyes települések pénzügyi mozgástere és beavatkozási lehetőségei ne csupán a HIPA mértékén – azaz az adott településen működő cégek által megtermelt bevételeken – múljanak. Ugyancsak fontos lenne az egyes települések közötti együttműködések erősítése, ösztönzése.
• A települések gazdasági struktúráinak ellenállóbbá tétele egyszerre jelenti az egy ágazatra (sőt, egy vállalatra) építő települések gazdasági diverzifikálását, valamint újfajta tevékenységek bevonzását: az európai szakpolitikákkal összhangban ökoszisztéma  szolgáltatások,  klímareziliens  mezőgazdasági  formák,  megújuló
  

energetikai beruházások, védelmi funkciók fejlesztése egyaránt alternatív útvonalakat kínálhat egyes településeknek.

• Bizonyos központi funkciók minden járásszékhelyen való kialakítása segítené e városok élhetőségét, népességmegtartó-erejét és központi szerepkörét. A középiskola, kollégium, fejlesztőpedagógiai és iskolapszichológiai ellátás, szakrendelő, házi gyermekorvos, idősellátás, szociális ellátást biztosító intézmény, kulturális központ stb. képezheti az alapját egy stabil, kisvárosi szintű szolgáltatási mixnek.
• Az alapszolgáltatások elérhetőségét mobil szolgáltatások (pl. mobilrendelők, mobilposta, kormányablak-buszok), egyéb alternatív megoldások és a társadalom mobilitásának javításával lehet támogatni: utóbbi a mellékút-hálózat és a közösségi közlekedés fejlesztése mellett a közszolgáltatások elérését segítő iskolabusz, falubusz széleskörű alkalmazását jelenti.

Egyes speciális településcsoportok ugyanakkor célzott beavatkozásokat igényelnek:

• Budapest (és egyes vidéki nagyvárosok) agglomerációjában a túlzsúfoltságból fakadó externáliák mérséklése a cél, a közmű- és úthálózat javítása, a közösségi közlekedés, egyes közintézmények kapacitásbővítése, valamint szabályozási eszközök alkalmazása által.
• A turizmus által dominált településeken, igazodva az ágazat szezonalitásához, időszakos jellegű kapacitásbővítésekre is sor kerülhet a közszolgáltatásokban (pl. egészégügy, szociális ellátás), míg a szabályozásoknak több szereplő – helyben élők, üdülőtulajdonosok, turisták, gazdasági szereplők – igényeit és ellenállását kell kezelnie.
• A legkedvezőtlenebb helyzetű, kisnépességű járásszékhelyeken az alapvető szolgáltatások és a megfelelő humánerőforrás biztosítása, valamint a járásszékhelyek térségközponti szerepkörének erősítése mellett olyan integrált szakpolitikai javaslatokat érdemes támogatni, amelyek egyszerre kezelik a helyi társadalmi problémákat, a szegénységet-kirekesztettséget, a demográfiai és lakhatási kihívásokat, a fiatalok oktatáshoz és a munkavállaláshoz való hozzáférését, valamint a különböző közszolgáltatások elérhetőségét és minőségét.

A lehetőségek tehát adottak, ám a válságok és strukturális kihívások egyik fontos velejárója a társadalmi igazságtalanság: a hosszú távú hatások jellemzően azokat a térségeket és csoportokat sújtják, amelyek eleve is kedvezőtlenebb helyzetből indultak és amelyek erőforrásai a legszűkösebbek. Emiatt a társadalmi kohézió és szolidaritás is szükséges ahhoz, hogy a nehézségeket leküzdve hazánk mindegyik térsége és települése megtalálja azt a pályát, ami legjobban illeszkedik lehetőségeihez, választ ad a meglévő strukturális kihívásaira és segít fenntartani vagy növelni az életminőséget.

A „Drivers of Marginalisation in Rural Areas” című jelentés összegzi a partnerség által összegyűjtött tudást ESIRA projekt keretében létrehozott pilot területek és az ott kialakult közösségek helyzetével kapcsolatban. Az elemzés bemutatja a kiválasztott országok és régiók pilot területein élő lakosság helyzetét, kiemelve az őket érintő kihívások társadalmi és gazdasági hasonlóságait és különbségeit. Mindemelett feltárja a hátrányos helyzet és a társadalmi kirekesztés kialakulásához hozzájáruló főbb tényezőket, figyelembe véve a különböző földrajzi területek és népességcsoportok sajátosságait.

A jelentés teljes szövege ide kattintva elérhető angol nyelven.

Hogyan lehet ezt a szemléletet a közép-európai városok mindennapi gyakorlatába átültetni? 

Erre keresi a választ a PATH-CE (Pedestrian Access and Tactical Hubs for Central Europe) projekt, amelynek nyitóeseményét 2026. március 23–24-én Budapesten tartották meg a HÉTFA Kutatóintézet vezetésével, négy ország szakembereinek részvételével.

Miért van erre szükség?

Balás Gábor, a HÉTFA Kutatóintézet ügyvezető igazgatója a megnyitón Jan Gehl idézte: a város akkor sikeres, ha az emberek a sétát választhatják.

Az elmúlt évtizedekben Közép-Európa városait is egyre inkább az autóhasználat határozta meg. Bár ez sok esetben nagyobb mobilitást hozott, közben egyre több problémát is eredményezett: torlódást, légszennyezést, közlekedésbiztonsági kockázatokat és a közterek fokozatos visszaszorulását.

Különösen a kisebb városokban vált ez kritikus kérdéssé, ahol a gyaloglás sokszor még rövid távokon sem valódi alternatíva, mivel a gyalogos hálózatok töredezettek és rosszul kapcsolódnak egymáshoz.

Két nap, amelyek meghatározzák a projekt irányát

A kétnapos kick-off találkozó nemcsak a projekt indulását jelentette, hanem egy közös gondolkodás kezdetét is a partnerek között, köztük Szarvas Város Önkormányzata, Grad Metković (City of Metković), Město Žďár nad Sázavou (Municipality of Žďár nad Sázavou) és Rzeszowska Agencja Rozwoju Regionalnego Spółka Akcyjna (Rzeszów Regional Development Agency) – arról, hogyan lehet a gyaloglást és az aktív mobilitást újra a városi élet középpontjába helyezni.

Az első napon a partnerek személyesen is megismerkedtek egymással, majd World Café formátumban dolgoztak a taktikai urbanizmus eszközein – a gyalogos élmény, a zöldítés és a kis léptékű urbanisztikai beavatkozások témáiban.

A második nap a stratégiai tervezésről szólt: a résztvevők közösen formálták az aktív mobilitás irányait, megismerték az Urban Living Lab módszertanát, és kijelölték az első mérföldköveket – mindezt egy budapesti szakmai városbejárással kiegészítve.

Mit csinál a PATH-CE projekt?

A projekt 2026 februárja és 2028 januárja között az Interreg Central Europe program keretében valósul meg. Célja, hogy csökkentse az autófüggőséget,és vonzóbbá tegye a gyalogos és aktív mobilitási lehetőségeket a régió városaiban.

A projekt több pilothelyszínen, köztük Szarvas, Metković, Žďár nad Sázavou és a Rzeszów elővárosi térségében teszteli a gyalogosbarát fejlesztések kis léptékű, taktikai eszköztárát.

A pilotok három fő területre fókuszálnak:

• a gyaloglási élmény és tájékozódás javítása
• zöld és klímaadaptív közterületi megoldások
• kisebb infrastrukturális fejlesztések, amelyek biztonságosabbá és használhatóbbá teszik a városi tereket

A projektet vezető HÉTFA Kutatóintézet nemcsak a konzorcium koordinációjáért felel, hanem a projekt szakmai irányításában is kulcsszerepet játszik: kutatási, elemzési és szakpolitikai munkájával hozzájárul ahhoz, hogy a projekt eredményei a gyakorlatban is alkalmazható, adaptálható megoldásokká váljanak a régió városai számára.

A policy brief bemutatja, hogyan alakítják át a vidéki munkaerőpiacokat az olyan folyamatok, mint a demográfiai változások, a digitalizáció, a gazdasági szerkezetváltás vagy a zöld átmenet. A tanulmány rámutat arra, hogy a vidéki fiatalok gyakran korlátozott helyi munkalehetőségekkel, az elvándorlással, valamint az oktatáshoz és képzésekhez való nehezebb hozzáféréssel szembesülnek.

Ugyanakkor az összefoglaló hangsúlyozza az új lehetőségeket is: a digitalizáció és a távmunka terjedését, az agrárszektor átalakulását, valamint a zöld és körforgásos gazdaság fejlődését, amelyek új foglalkoztatási perspektívákat nyithatnak a vidéki térségekben élő fiatalok számára.

A szerzők kiemelik, hogy a vidéki fiatalok munkaerőpiaci esélyeinek javításához integrált vidékfejlesztési politikákra, jobb oktatási és képzési rendszerekre, erősebb digitális infrastruktúrára, valamint a fiatalok aktív bevonására van szükség a helyi fejlesztési folyamatokba.

A policy brief eredményeit 2026. március 25-én 15:00-kor egy online webináriumon mutatják be.
Regisztráció: https://us02web.zoom.us/meeting/register/aLR7_XMeQfCbNcLzJWOUfA

Az ESIRA Horizont Európa projekt célja az európai vidéki közösségek támogatása inkluzív és társadalmi szempontból innovatív megközelítéseken keresztül. A szakpolitikai workshop során egy döntéshozókból, kutatókból és helyi szereplőkből álló szakértő csoport gyűlt össze annak érdekében, hogy feltárják a vidéki térségek előtt álló strukturális akadályokat, és megvizsgálják, hogyan teremthet a szociális gazdaság új lehetőségeket a reziliencia, az egyenlőség és a településfejlesztés megerősítésére. Az eseményen Koltai Luca képviselte a HÉTFA Kutatóintézetet, amely partnerként vesz részt a projektben.

A rendezvényen összegzett meglátások fontos alapot jelentenek a projekt keretében megrendezett szakpolitikai workshopokhoz. A szakpolitikai workshopok hosszú távú célja, hogy gyakorlatorientált ajánlásokat fogalmazzunk meg a társadalmi inklúzió és a szociális gazdaság vidéki térségekben való támogatására.

A projekt a szakpolitikai workshopot követően rendezte meg az ESIRA Tudományos Ismeretterjesztő Műhelyt 2025. december 17-én, 10 órakor. Az esemény az ESIRA projekt mellett további Horizont Európa projektek képviselőinek adott lehetőséget tapasztalatcserére. Az eseménnyel kapcsolatban további információk elérhetők ezen a linken.

Koltai Luca az ESIRA kutatócsapatának tagjaként mutatta be a projekt legfrissebb kutatási eredményeit. A szekció során olyan intézmények képviselői szólaltak meg, mint a Burgosi Egyetem, az Euricse, a Karintiai Alkalmazott Tudományok Egyeteme, az Eurac Research, a Kelet-Finnországi Egyetem és a Bécsi Közösségi Innovációs Központ.

A „Enhancing social innovation through the social economy in rural areas” című szekció során az ESIRA és a SERIGO projektek négy tanulmánya került bemutatásra. Az ESIRA projektben a HÉTFA partnerként vesz részt, a SERIGO pedig az ESIRA testvérprojektje. Az előadók azt vizsgálták, hogyan reagálnak az általuk kutatott területeken a szociális gazdaság szervezetei, a szociális vállalkozások és a helyi közösségek a vidéki, periférián lévő és hegyvidéki térségeket érintő tartós problémákra. A prezentációk olyan témákra fókuszáltak, mint az idősellátás új modelljei, a szociális gazdasági szervezetek fejlesztésének hatása, valamint az interszekcionális megközelítések a vidéki területek sérülékenysége kapcsán.

Az ESIRA projekt eddig közölt eredményeit a projekt honlapján elérhetőek.

Az ESIRA projekt célja a vidéken élő, marginalizált helyzetben lévő társadalmi csoportok megerősítését célzó innovatív kezdeményezések támogatása, különös tekintettel a vidéki közösségek bevonásával történő munkára. A projektben megvalósuló személyes találkozók értékes lehetőséget kínálnak a jó gyakorlatok megosztására és a helyi vidéki közösségek sajátos igényeinek alaposabb megértésére. A Burgosi Egyetem által koordinált ESIRA projektben a HÉTFA Kutatóintézet partnerként vesz részt.

A mostani találkozón sor került a projekt következő lépéseivel kapcsolatos megbeszélésekre, interaktív workshopokra, valamint tereplátogatásokra is. A résztvevők megismerhették a Bieszczady régió különböző szociális gazdasági kezdeményezéseit, amelyek sikeresen ötvözik a közösségi részvételt a  fenntartható fejlődéssel. A tereplátogatások során a partnerek olyan szervezeteket kerestek fel, amelyek a kulturális örökség, az oktatás, a turizmus és a vidéki nők támogatásának területén aktívak, például Olszanica önkormányzatát, a Bieszczady Kulturális Örökség Központot, az „Arm in Arm” Alapítványt, a Przełączenie Egyesületet, valamint a „Babiniec – Czarna és barátai” Egyesületet. A program során a partnerek találkozhattak továbbá a projekt révén megalakult Helyi Akciócsoportok és Többszereplős Platformok (MAP) tagjaival is. A többszereplős platformok a helyi közösség munkáján keresztül kulcsfontosságú szerepet játszanak a helyi társadalmi innovációk előmozdításában és a szociális gazdasági kezdeményezések megerősítésében az összes partnerországban.

A találkozón az ESIRA projekt partnerei vettek részt Európa különböző tájairól, többek között Spanyolországból, Olaszországból, Magyarországról, Szerbiából, Lengyelországból, Litvániából, Franciaországból és Norvégiából. A partnerek bemutatták az eddig elért eredményeiket és a jövőre vonatkozó terveiket. A résztvevők megosztották egymással tapasztalataikat a projekt során kialakított többszereplős platformokkal (Multi-Actor Platforms – MAP-ek) való munkával kapcsolatban. A MAP-ek a projekt által érintett régiók helyi közösségéből összeállt munkacsoportok, melyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a helyi társadalmi innovációk előmozdításában és a szociális gazdasági kezdeményezések megerősítésében. A projekttalálkozó résztvevői megismerkedhettek az Innlandet régióból származó norvég MAP csoporttal, akik bemutatták a társadalmi inklúzió és helyi kapacitásépítés területén végzett tevékenységeiket és terveiket.

Koltai Luca, HÉTFA elemzési igazgatója előadásában ismertette a projekt keretében támogatott szociális gazdasági kezdeményezések értékelésének folyamatát. Tóth Kinga, a HÉTFA elemzési igazgatóhelyettese a HÉTFA által vezetett munkacsomag előrehaladásáról tartott előadást. A munkacsomag célja a vidéki marginalizáció mozgatórugóinak és a közösségvezérelt szociális gazdasági kezdeményezések lehetőségeinek kutatása. A munkacsomag keretében elvégzett kutatást összegző regionális jelentések már elérhetők a projekt honlapján. A partnerség a következő időszakban szakpolitikai ajánlások megfogalmazásán fog dolgozni a közösségvezérelt szociális gazdasági kezdeményezések támogatására. Az első sikeres szakpolitikai workshopot pedig további workshopok fogják követni – a projekt eseményeivel kapcsolatos legfrissebb hírekért kövesse az ESIRA közösségi média oldalait (LinkedIn, Facebook, Instagram, X)!

Sonia Marcos (Burgosi Egyetem), az ESIRA projekt koordinátora bemutatta a projekt célkitűzéseit, amelyek kilenc kísérleti térségben valósulnak meg. Tóth Kinga, a HÉTFA elemzési igazgatóhelyettese előadásában ismertette a projekt által érintett régiókra jellemző problémákat, mint az elöregedés, az elnéptelenedés és a közszolgáltatások korlátozott elérhetősége. A hátrányos helyzetre ható tényezőkön túl azonban hangsúlyozta a vidéki területeknek azon jellemzőit is, amelyek kedvező alapot jelentenek a szociális gazdaság fejlesztésére: az együttműködés és a közösségi alapú kezdeményezések erős hagyományait. Giulia Galera (EURICSE) előadásában rávilágított arra, hogy a szociális gazdaság hogyan tudja enyhíteni ezeket a kihívásokat, például munkahelyek teremtésével, alapvető szolgáltatások biztosításával és a társadalmi kohézió erősítésével. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a szociális gazdaság teljes potenciáljának kiaknázásához szükség van testreszabott szakpolitikákra, amelyek elismerik ezeknek a kezdeményezéseknek az értékét.

A rendezvény egy panelbeszélgetéssel zárult, amelyen Anastasia Costantini (Európai Bizottság – Foglalkoztatási, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatósága) és Karácsony Ádám (Régiók Európai Bizottsága) vett részt. Costantini beszámolt a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásainak részleteiről és a közelgő félidős felülvizsgálati folyamatról. Hangsúlyozta továbbá a szociális gazdaság hozzájárulását az Európai Unió versenyképességéhez, valamint a fenntartható fejlődéshez és a jóléthez. Karácsony Ádám a Régiók Bizottságának elkötelezettségét hangsúlyozta a szociális gazdaság támogatása mellett, amely hozzájárul a vidéki térségek „maradási jogának” megteremtéséhez. Hangsúlyozta a helyi közösségek és a politikai döntéshozók közötti együttműködés szükségességét, valamint azt, hogy több uniós forrásra van szükség a szociális gazdasági kezdeményezések megvalósításának támogatására.

A workshop központi üzenete, hogy a szociális gazdaság alapvető eszköz a vidéki hanyatlás megtörésére, azonban nagyobb elismerésre és támogatásra van szüksége az európai és nemzeti politikákban. Az ESIRA projekt konzorciuma a következő hónapokban további workshopokat szervez, hogy szakpolitikai ajánlásokat dolgozzon ki a társadalmi befogadás és a szociális gazdaság fejlesztése érdekében a vidéki térségekben.