A policy brief bemutatja, hogyan alakítják át a vidéki munkaerőpiacokat az olyan folyamatok, mint a demográfiai változások, a digitalizáció, a gazdasági szerkezetváltás vagy a zöld átmenet. A tanulmány rámutat arra, hogy a vidéki fiatalok gyakran korlátozott helyi munkalehetőségekkel, az elvándorlással, valamint az oktatáshoz és képzésekhez való nehezebb hozzáféréssel szembesülnek.

Ugyanakkor az összefoglaló hangsúlyozza az új lehetőségeket is: a digitalizáció és a távmunka terjedését, az agrárszektor átalakulását, valamint a zöld és körforgásos gazdaság fejlődését, amelyek új foglalkoztatási perspektívákat nyithatnak a vidéki térségekben élő fiatalok számára.

A szerzők kiemelik, hogy a vidéki fiatalok munkaerőpiaci esélyeinek javításához integrált vidékfejlesztési politikákra, jobb oktatási és képzési rendszerekre, erősebb digitális infrastruktúrára, valamint a fiatalok aktív bevonására van szükség a helyi fejlesztési folyamatokba.

A policy brief eredményeit 2026. március 25-én 15:00-kor egy online webináriumon mutatják be.
Regisztráció: https://us02web.zoom.us/meeting/register/aLR7_XMeQfCbNcLzJWOUfA

A HÉTFA Járásszékhely Monitor 2025 teljes terjedelmében ITT olvasható, míg a COVID-19 járványhoz és más válságokhoz kapcsolódó elemzéseink a HÉTFA Reziliencia Platformon érhetők el.

A HÉTFA Járásszékhely Monitor 2025 Magyarország 174 járásszékhelyét vizsgálja, amit indokol, hogy a járási rendszer 2013-as bevezetését követően egyre szélesebbé vált az általuk ellátott térségközponti feladatok köre, érdemben befolyásolva e városaink életminőségét, kihatva a térségeikben élőkre is. A települések életminőségét korábbi elemzésünk, a HÉTFA Járásszékhely Monitor 2020 által bevezetett HÉTFA Városi Életminőség Indexe vizsgálja nyolc dimenzió mentén, 50 indikátor segítségével. Ezek a városok által kínált lehetőségek és szolgáltatások körét, illetve minőségét, valamint a település társadalmi-gazdasági jellemzőit írják le. Jelen vizsgálat 2022-es adatokra támaszkodik, összehasonlítva azokat a korábbi elemzésben szereplő 2012-es és 2018-as értékekkel.

Az elemzés rámutat, hogy Magyarország járásszékhelyeinek életminősége összességében tovább javult 2018 után, de lassult a 2012 és 2018 között tapasztalt emelkedéshez képest: a 2010-es évek életminőség-növekedését a COVID-járványhoz kapcsolódó krízis több dimenzióban (szociális biztonság, erős gazdaság, civil társadalom) is megtörte. Az egyes térségek eltérő pályát jártak be: a legfejlettebb térségek közé számító, és már korábban is lassuló fejlődésű Északnyugat-Magyarországon erősen érződött a gazdasági és életminőségi megtorpanás 2018 és 2022 között. Ugyanakkor Budapest agglomerációjában és a Balaton tágabb térségében található járásszékhelyek kifejezetten rugalmasan reagáltak a COVID-válságra. A korábban is nehézségekkel küzdő térségek közül a Dél-Dunántúl legtöbb járásszékhelye ebben az időszakban sem tudott jelentős lépéseket tenni a felzárkózás érdekében, míg a Tiszántúl legtöbb járásszékhelye, valamint az északkeleti országrész számos járási központja érezhetően tudta erősíteni életminőségét.

Szakértőnk, Koltai Luca a 4. fejezet megírásához járult hozzá, amely azt elemzi, hogy a különböző uniós országok hogyan adaptálják az Ifjúsági Garancia Programot, az Európai Bizottság 2020-ban újraindított, az ifjúsági munkanélküliséggel kapcsolatos kiemelt szakpolitikai programját. A fejezet betekintést nyújt a nemzeti szintű adaptáció különböző útjaiba, különös tekintettel arra, hogy az egyes tagállamok hogyan építik be a vidék dimenzióját a javasolt intézkedések keretrendszerébe.

A témához szorosan kapcsolódik Koltai Luca és Bördős Katalin „A magyar fiatalok munkaerőpiaci helyzete” című cikke, amely Új Munkaügyi Szemle folyóirat legutóbbi számában jelent meg. A cikk a magyarországi NEET fiatalok helyzetének részleteit ismerteti, jelentős részben a HÉTFA Kutatóintézet által koordinált Lost Millennials projekt kutatásának tapasztalatain alapul.

The Lost Millennials project is funded by Iceland, Liechtenstein and Norway through the EEA and Norway Grants Fund for Youth Employment.

A Zeneipari Jelentés főbb eredményei szerint az elmúlt évekhez hasonlóan folytatódott a magyar zeneipar növekedése. 2017-ben 53,4 milliárd forintot realizált, ebből a hangfelvétel-iparág 18,4 milliárdot, amely 3,6%-os növekedést jelent 2016-hoz képest. Az élőzene-iparág becsült értéke 35 milliárd forint, ami közel 6%-os növekedést jelent a korábbi évekhez képest.

Az is kiderült, hogy a zenei fesztiválok meghatározó szerepet töltenek be a zeneipar működésében. 2017-ben 1041 fesztiválon 13,5 ezer koncert hangzott el, vagyis majdnem minden harmadik koncert valamilyen fesztivál keretében került megrendezésre. A fesztiválpiacot egyértelmű növekedés jellemezte az elmúlt években. Iparági szereplők becslései és az Artisjus látogatószámra vonatkozó statisztikái alapján a fesztiválpiac mérete 17-19 milliárd forintra tehető. A legnagyobb fesztiválok közül több látogatórekordot döntött; új fesztiválok is megjelentek, melyek közül néhány akár a már bejáratott rendezvényekkel is képes felvenni a versenyt.

Az élőzene szerepe a fesztiválokon túlmenően is kiemelkedően fontos; a zenészek számára ez az első számú bevételi forrás, a zenei jövedelmek közel fele koncertezésből származik.

A 2018-as Jelentés számos, a zeneipar jövője szempontjából meghatározó kérdéssel is foglalkozik, például a könnyűzene helyzete az oktatásban, koncertjegyek áfája, koncerthelyszínek hiánya, az értékhézag (value gap) problémája, külföldi jelenlét vagy a hallgatók országos elérése.

A teljes ProArt Zeneipari Jelentés 2018, valamint az abból készül kivonat letölthető a www.zeneipar.info oldalról.

A kiadvány, mely ide kattintva érhető el, két kötetet tartalmaz. Az első kötet az Európai Szociális Alap első 60 évének történéseit, főbb mérföldköveit tekinti át. A második kötet pedig a magyar fejlesztéspolitika intézményrendszerének alakulását ismerteti 2004-től kezdve, az Európai Szociális Alap tükrében.

A kiadványba került tanulmányok első változata az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából készült. A kötetet a HÉTFA fejlesztéspolitikai szakértői szerkesztették: Balás Gábor, a HÉTFA alapítója és igazgatója, valamint Koltai Luca, a HÉTFA Közpolitikai és Hatásvizsgálati Iroda vezető tanácsadója. A könyv társszerkesztője Csite András,  HÉTFA alapítója és ügyvezetője és Schanda Tamás János, az Innovációs és Technológiai Minisztérium európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára.Továbbá a HÉTFA több munkatársa is közreműködött a kiadvány elkészítésében.

A Visegrádi Alap által finanszírozott, az Agrárvállalkozások fejlesztése a tudásalapú gazdaságban című kutatásban a HÉTFA mellett a Debreceni Egyetem, a Lodzi Egyetem (Lengyelország) és a prágai Agrártudományi Egyetem (Csehország) vett részt. A kutatási együttműködés fókuszában az agrárvállalkozások menedzsmentjével kapcsolatos kérdések álltak.

A nemrég megjelent kötet ismerteti a résztvevő országokban készített elemzések eredményeit, majd Major Klára, a projekt vezetője, a HÉTFA kutatási igazgatója és Kocsis Judit, a HÉTFA projektmenedzsere foglalják össze a tanulságokat. Ebből kiderült, a térségben az ágazat cégei hasonló nehézségekkel néznek szembe. Problémát jelent a vezető-utánpótlás biztosítása, mert a tapasztalatok szerint a fiatalabb generációk számára nem nyújt kellően vonzó perspektívát az agráriumban való elhelyezkedés. Másrészt, az agrárcégek menedzsment- és szaktudása nem mindig felel meg a versenyképességi kihívásoknak. A vizsgált országok vállalkozásainak harmadik problémája a nem megfelelő tőkeellátottság. A projekt eredményeinek ismeretében megállapítható, hogy a régi és új EU tagországok agrárcégei hasonló problémákkal szembesülnek.

A kutatásról további részletek találhatóak korábbi hírünkben, a Debreceni Egyetemen megrendezett zárókonferenciáról pedig itt olvashat bővebben.

A sajtótájékoztatóval egybekötött könyvbemutatón Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója és Balás Gábor, a HÉTFA igazgatója méltatta a kötetet. A beszélgetést Soóky Andrea, a Balassi Kiadó igazgatója moderálta.

Czibere Károly szociálpolitikai történeti pillanatnak nevezte a kötet hazai megjelenését. Kiemelte, hogy a könyv egyik legnagyobb erénye, hogy a részletgazdag képet rajzol a szegénységről, ezáltal segíti annak mélyebb megértését – közelebb viszi az olvasót a társadalmi valósághoz, egyúttal hozzájárul a szegénység visszaszorítása érdekében tett lépések sikeresebbé tételéhez. A kötet innovatív erővel bír, ugyanis számos gyakorlati példát, sikeresen alkalmazott módszert és esetleírást tartalmaz. Emellett módszertani alapossággal íródott: hiteles, jól bevált és eredményes programokról számol be a szerzőpáros.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a könyv alapjaiban változtatja meg a szegénységről való gondolkodás módját: a hazai közbeszédben elsősorban csak jövedelmi szegénységről esik szó, a szegénységet pedig homogén csoportként ábrázolják. A kötet viszont differenciált társadalmi rétegként közelíti meg a szegénységben élőket.

Tóth István György a kötet három vonását emelte ki. Egyrészt, az emberek viselkedéséről: feltételezések helyett megfigyelésen alapuló adatokkal dolgozik. Másrészt rámutat, hogy hogy a mélyszegénységben élők is racionális döntéseket hozó társadalmi csoport, sajátos döntési és viselkedési szabályokkal. Harmadrészt pedig a szegények és a szociálpolitika egymáshoz való viszonyát helyezi új megvilágításba.

Balás Gábor azt hangsúlyozta, hogy a könyvből legalább annyit lehet tanulni a középosztályról is, mint a szegényekről. A kötet rávilágít arra, hogy a középosztálybeliek döntéseit intézmények befolyásolják, amelyek a mindennapi élet részévé váltak (egészségügyi ellátás vagy a közszolgáltatások, mint a folyóvíz vagy a villany), ellentétben a szegényekkel.

Kiemelte, hogy a könyv sokat segíthet abban, hogy ezek az új megközelítések a szakpolitikai döntéshozatali folyamatokba is beépüljenek – felhívja a figyelmet, hogy a szegények nemcsak tárgyai, hanem alanyai a szociálpolitikai intézkedéseknek.

A világhírű könyv alapjaiban újítja meg meg a szegények gazdasági tevékenységéről alkotott képet. Elemzései a harmadik világban élő emberekről mesélnek, de ezek a történetek sokkal közelebb vannak hozzánk, mint elsőre gondolnánk – a magyar olvasó is ráismer benne a szegényekről alkotott saját képének korlátaira.

A könyv gondolkozásra, a mélyszegénységben élők problémáinak jobb megismerésére sarkall.  Bízunk benne, hogy megjelenése tartalmas vitákat generál, új kutatások és jobb szociális programok létrejöttét segíti. – hangsúlyozza Balás Gábor a könyv előszavában.

A könyvet Hudecz András fordította, a fordítást Major Klára a Hétfa kutatatási igazgatója lektorálta.

Köszönjük Czibere Károlynak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárának, hogy megértve a kezdeményezés fontosságát, támogatta a kötet magyarországi megjelentetését.

A kötetbemutatót Dr. Törő Csaba Attila, a Károli Gáspár Református Egyetem dékánja nyitotta meg. Ezt követően előadást tartott Csepreghy Nándor miniszterhelyettes, Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Állandó Képviseletének képviseletvezetője, Gér András László református zsinati tanácsos, valamint a kötet szerkesztői: dr. Szabó Zsolt, a KRE adjunktusa és Balás Gábor, a HÉTFA igazgatója.

Fotó: Kriston Attila

Csepreghy Nándor a 2007-2013-as ciklus tanulságait és a 2014-2020-as időszak legfőbb célkitűzéseit összegezte. Az államtitkár szerint az előző fejlesztési időszakot kettősség jellemezte. Egyrészt sikerként könyvelhető el, hogy a régió országait megelőzve a teljes keret lehívásra került. Másrészt a forrásokat jobban is felhasználhattuk volna annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszú távú stabilitását erősítsék. A miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy 2020 után a kohéziós politika jelentős átalakulására lehet számítani, ezért különösen fontos, hogy a magyar gazdaság hosszú távon fenntarthatóvá váljon. Kulcstényező lehet a turizmus és a mezőgazdaság erősítése, illetve az, hogy minél több hazai vállalkozás tudjon kilépni a nemzetközi porondra.

Csepreghy Nándor (Fotó: Kriston Attila)

Zupkó Gábor előadásában elmondta, hogy sok kritika éri a Bizottságot a kohéziós politika intézményrendszerének lassúsága, túlzottan bürokratikus működése miatt. Számukra azonban a hatékonyság és szabályosság az elsődleges. Hangsúlyozta, hogy a fejlesztési szabályrendszer a tagállamok közös döntése, ezért a Bizottságnak gyakran nagy kihívást jelent a befizető és felhasználó tagok érdekeinek harmonizálása. Előadását a 2014-2020-as ciklusra vonatkozó bizottsági várakozásokkal zárta.

Zupkó Gábor (Fotó: Kriston Attila)

Balás Gábor előadása azt a kérdést járta körbe, hogy mennyire használjuk eredményesen az uniós forrásokat és ebben az eredményben mekkora a forráskihelyezés intézményrendszerének a szerepe. A HÉTFA saját kutatásai és a mások által összegyűjtött hatásvizsgálati eredmények szerint az elköltött forrásokhoz képest mind mikro-, mind makroszinten nagyon kicsi számszerűsíthető hatásokat lehet csak kimutatni. A HÉTFA makromodellje szerint például a GDP-hez 2014-re ugyan 2 százalékkal járult már hozzá az uniós támogatások felhasználása (felerészben csak rövid távú hatásként), de ehhez a GDP 8 százalékát kellett elkölteni. A fejlesztéspolitikai szakértő kiemelte, hogy a források mennyisége és a kimutatható hatások közötti aránytalanság nem magyar sajátosság, más európai országok hatásvizsgálatai is ezt mutatták ki, ezért egy közös oknak, a fejlesztési források odaítélési gyakorlatának kell a kapott eredmény mögött állnia. Az, hogy hogyan költünk, majdnem fontosabb kérdés, mint az, hogy mire – hangsúlyozta.

Balás Gábor

Megítélése szerint az intézményrendszeri folyamatokba kódolt rendszerszintű korlátok akadályozzák az uniós források eredményes felhasználását. Az intézményrendszernek legalább a ciklus elején enyhítenie kellene kockázatkerülő magatartásán annak érdekében, hogy eredményesebb fejlesztések valósuljanak meg. Jobban kell bízni a pályázók sikerorientáltságában, szabálykövetésében és inkább az utólagos ellenőrzésre tenni a hangsúlyt az előzetes kontroll helyett.

A HÉTFA igazgatója szerint ki kellene használni a költségvetési helyzet javulásából eredő lehetőséget és a fejlesztéspolitika eredményességének növelése érdekében át kellene gondolni, hogy mit finanszírozunk uniós pénzből és mit hazaiból: a kockázatosabb fejlesztéseket inkább a hazai költségvetésnek, a kevésbé kockázatos infrastrukturális fejlesztéseket inkább uniós forrásoknak kellene finanszíroznia. A fejlesztéspolitika szereplői közti kooperáció és kommunikáció javítása is kulcskérdés, akárcsak a fejlesztések területi összehangolása. Emellett az is fontos lenne, hogy a fejlesztéspolitika mélyebben integrálódjon a hazai szakpolitikákba és ösztönzőleg hasson az együttműködésekre.

Dr. Szabó Zsolt azt a kérdést helyezte középpontba, hogy miként lehetne a pályázók és a pályáztatók közti együttműködést szorosabbá tenni. Gér András László a református egyházi szervezetek fejlesztési elképzeléseiről beszélt. A kötetbemutatót Csite András, a HÉTFA igazgatójának összegző előadása zárta.