Elsőként a szerző tartott rövid előadást a könyvkéziratról, bemutatva a mű főbb állításait és az írás során felmerült kérdéseket, dilemmákat. Ezt követően a felkért hozzászólók ismertették meglátásaikat és javaslataikat a könyv kapcsán. Szalai Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának egyetemi docense a társaságok működése szempontjából és a közgazdaságtan alapvető kérdései felől közelítette meg a kötetet. Szepesi Balázs, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkára (a HÉTFA társalapítója és korábbi stratégiai igazgatója) pedig a kötet szakpolitikai döntéstámogató jelentőségét hangsúlyozta ki. A műhelyvitát Balás Gábor, a HÉTFA társalapítója és igazgatója moderálta.

A könyv több, korábbi HÉTFA kutatások tapasztalataira is épít. 2011-ben és 2016-ban átfogó kkv kutatások készültek; a vállalkozásvezetőkkel és menedzserekkel készített interjúk eredményei rámutatnak, hogy a hazai kkv világban a kölcsönös bizalom és megbízhatóság széles körben kialakult.

„Hogyan működik az a gazdasági rend, amelyet „piacgazdaságnak” vagy „kapitalizmusnak” szokás nevezni? Mik a lényegi mechanizmusai? Hogyan állnak össze ezek a mechanizmusok káosz helyett renddé? Miben áll a rendszer sikere vagy a kudarca? E könyv célja, hogy friss szemlélettel próbáljon meg válaszolni a közgazdaságtannak ezekre az alapkérdéseire. Amellett érvel, hogy a piacgazdaság megkülönböztető jegyei nem az önérdekkövetés és a verseny, hanem a (szigorú) kölcsönösség és a csere formáját öltő együttműködés. Ebből a „csereközpontú” nézőpontból vizsgálja meg a magyar piacgazdaságot, pontosabban annak egy igen fontos szeletét: a kis- és közepes vállalkozások világát.”

Felkért hozzászólók: Szalai Ákos és Szepesi Balázs

A műhelyvita időpontja: május 14. 16.00-18.00

Helyszíne: HÉTFA Kutatóintézet könyvtárszoba (1051 Budapest, Október 6. u. 19. IV. em./ 2.)

A terem befogadóképessége korlátozott, ezért a rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött. Részvételi szándékát kérjük, a safferzsuzsanna@hetfa.hu emailcímen jelezze, május 7-ig.

A tanulmány azt vizsgálja, milyen biztosítékokat használnak a vállalkozások szerződéses kapcsolataikban. Abból indul ki, hogy a feleknek hitelessé kell tenniük egymás szemében az üzleti ígéreteiket. A hitelesség megteremtéséhez pedig mindig többféle biztosítékra kell támaszkodniuk: a  jogrend mellett az erkölcsre, a kapcsolat folytatásából fakadó ösztönzőkre, a személyes és a vállalati reputációra és közösségi normákra. Kis és közepes cégek vezetőinek körében végzett felmérés alapján azonosíthatók e biztosítékok tipikus kombinációi. Az első típus a „kétoldalú irányítás”, amikor a felek harmadik fél bevonása nélkül, csak az erkölcsre és a kapcsolat hosszú távú jellegére hagyatkozva teszik hitelessé az ígéreteiket. A második típus a „külső irányítás”, ahol a jog, a személyes és a piaci reputáció és a társadalmi közeg normái kerülnek előtérbe. A legtöbb kapcsolatot ugyanakkor az „átfogó irányítás” jellemzi, ahol minden mechanizmus erőteljesen jelen van. A tanulmány fontos tanulsága, hogy a vállalkozói gazdaság sikeres működéséhez a jogrendre és sokféle támogató informális mechanizmusra egyszerre van szükség.

A tanulmány egy cégvezetők körében végzett felmérés alapján vizsgálja a hitelességet a magyar vállalkozások közötti üzleti kapcsolatokban. A szerzők a hitelesség közgazdasági elméletét áttekintve a arra mutatnak rá, hogy a hitelesség széles körű megteremtéséhez elsősorban megfelelő szankciókat nyújtó intézményekre van szükség.

A főbb eredmények szerint a hitelesség egyértelműen jelen van a magyar vállalkozások üzleti kapcsolataiban, gyakran a személyes és üzleti kapcsolatháló körén túllépve is.

A cikk a HÉTFA Kutatóintézet A vállalkozói tőke mint a fenntarthatóság tényezője című, az NFFT titkárság megrendelésére készült kutatás adatain alapul.

A közgazdaságtan egyik központi jelentőségű kérdése, hogyan hozható létre az a tudás, amely jó intézmények kialakításához szükséges. Mennyiben járulhat hozzá maga a közgazdaságtan e tudás létrejöttéhez, és mi lehet más szakmák, köztük is különösön az intézmények gyakorlati tervezésére koncentráló jogászi szakma szerepe? Az előadás amellett sorakoztatott fel érveket, hogy a jó gazdasági intézményekhez olyan intézményesült, jellemzően hivatásokba szerveződő “intellektuális rendekre” van szükség, amelyek szorosan kapcsolódnak az intézményépítés mindennapos gyakorlatához.

A 2013-ban alapított WINIR (World Interdisciplinary Network for Institutional Research) az intézményi közgazdaságtannal foglalkozó kutatók egyik legnagyobb nemzetközi fóruma.

A konferenciaelőadás diái ide kattintva, az alapjául szolgáló tanulmány pedig ide kattintva érhető el.

A tanulmány a piacgazdaság intellektuális rendjét kívánja feltérképezni. Három esettanulmány alapján arra keresi a választ, hogy az intellektuális viták és az azokat támogató intézményrendszerek milyen hatást gyakorolnak a piacgazdaságra. Következtetései szerint ezt az intellektuális rendet is a kapitalizmus fundamentális intézményei közé kellene sorolni, mint a tulajdont vagy a szerződéseket.

A tanulmány ide kattintva érhető el.

A kutatás Ronald Coase és az új intézményi közgazdaságtan alapján keresi a választ a címben szereplő kérdésre. A cikk szerint a jól működő kapitalizmus intézményi rendje sűrű és sokrétű, éppen ezért nem tervezhető, nem értelmezhető összefüggő rendszerként. Ezt figyelembe véve a magyar gazdaság fejlődési célját nem lehet nemzetgazdasági szintű rendszerként vagy modellként megfogalmazni. A valódi feladat az intézményi rendszer középszintű elemeinek fokozatos kísérletező változtatása, alkalmazkodva a már létező környezet sajátosságaihoz és szem előtt tartva a kapitalizmus alapelvét: az önkéntes, kölcsönösen előnyös tranzakciók támogatását.

A tanulmány ide kattintva érhető el.

Coase szerint a kapitalizmus működésében legalább akkora szerepe van az emberek együttműködésének, mint a versenynek. Egy jól működő intézményrendszer feladata az együttműködés költségeinek csökkentése. Ebben három alapintézmény játszhat szerepet:

• A szerződések kikényszeríthetőségét és a tulajdonjogot körülbástyázó garanciákat a polgári jog biztosítja.
• A politikai intézmények kiszámítható szabályokkal csökkenthetik az együttműködések költségeit.
• Ehhez járulnak hozzá a “jog alatti szabályok” is, amelyek általában a szereplők kooperációja során, organikus módon alakulnak ki.

Mike Károly hangsúlyozta, ezen ismereteink ellenére két okból is óvatosnak kell lennünk, mikor arról gondolkodunk, a kapitalizmus mely formája volna kívánatos hazánkban. A kapitalizmus sűrűn szövött intézményi rend, a működéséről szóló ismereteink töredékesek. Emiatt a piacgazdaság racionális megtervezésének lehetősége kétséges. Ismereteink korlátait belátva, a bizonytalansággal számolva célszerű a gazdaság elemzéséhez, a gazdaság működésének formálásához hozzá látni.

A máshol bevált gyakorlatok és intézmények lemásolása helyett három irány javasolható a gazdasági rend átalakításával szembesülő államok számára:

• Elinor Ostrom szerint gazdasági intézményeket a környezet helyhez és időhöz kötött sajátosságainak figyelembevételével, kísérletező módon lehet kialakítani.
• A sikerhez az is elengedhetetlen, hogy az intézmények ösztönözzék a szereplőket a játékszabályok betartására.
• Mindezek feltétele a kapcsolatok stabilitása, mert így a résztvevők számára hosszú távon jobban megéri a kooperáció, mint a szabályok áthágása a másik fél kárára.

Az előadás alapjául szolgáló HÉTFA Műhelytanulmány ide kattintva érhető el.

Hogyan támogathatja a jogi környezet a kockázati tőkebefektetések megvalósulását? Mennyire hatékonyan segíti elő jelenleg a hazai jogrend, azon belül is a társasági jog e sajátos vállalat-finanszírozási forma terjedését? A szerzők tanulmányukban ezekre a kérdésekre keresik a választ. Az észak-amerikai és nyugat-európai trendeket követve, a kockázati tőke viszonylag új, de egyre fontosabb jelenség a magyar gazdaságban. Az iparág fejlődésében pedig fontos szerepet játszik a működését meghatározó jogi szabályrendszer, illetve joggyakorlat. A tanulmány célja egyrészt, hogy megvizsgálja a kockázati tőkebefektető és a finanszírozott vállalkozás közötti kapcsolat közgazdasági logikáját, és ebből kiindulva normatív (hatékonysági) elvárásokat fogalmazzon meg a jogrenddel szemben. Ennek érdekében áttekinti a téma közgazdasági és nemzetközi empirikus szakirodalmát. Másrészt, kísérletet tesz arra, hogy a magyar társasági jogot szembesítse ezekkel az elvárásokkal. Megvizsgálja, hogy a törvényi szabályozás mennyiben engedi, illetve támogatja kifejezetten a befektető és a vállalkozás közötti kapcsolat hatékony kialakítását.

Letölthető változat eléréséhez klikk ide

Mike Károly: Az írott szerződések szerepe a hosszabb távú üzleti kapcsolatokban: a közétkeztetés példája. In: Katona Klára – Szalai Ákos (szerk.): Hatékony-e a magyar jog? Pázmány Press. Budapest, 2013. 287–322. 

A tanulmány az új intézményi közgazdaságtan eszközeivel elemezi a magyar önkormányzatok szerződéskötési gyakorlatának egy szeletét. Bemutatja a szerződéses kapcsolatok irányítási struktúráinak elméletét, különös hangsúlyt helyezve az írott szerződések szerepére. Az elmélet alapján vizsgálja az önkormányzatok által alkalmazott szerződéses megoldásokat a közétkeztetési szerződések példáján. A szerződések tartalomelemzésével teszteli az elméleti irodalom hipotéziseit.

Letölthető változat eléréséhez klikk ide

A prezentáció megtekintése

A konferencia részletes programja