A PROFEEDBACK célja az volt, hogy közös platformot teremtsen kutatók, döntéshozók és értékelési szakemberek számára, előmozdítva a tudásmegosztást és a bizonyítékokon alapuló döntéshozatalt.

Az évek során a kezdeményezés egy valódi európai szakmai közösséget formált, ahol a résztvevők párbeszéd és tapasztalatcsere révén gyarapították tudásukat és szakmai kapcsolataikat. A projekt számos együttműködési lehetőséget kínált: a munkacsoportok, konferenciák, képzések, webináriumok, közös publikációk és mobilitási programok teret adtak az aktív részvételnek és a szakmai fejlődésnek. A HÉTFA Kutatóintézet nem csak koordinálta a projektet, de értékelési szakértői aktív tagjai is voltak a közösségnek, így számos a projekt keretében készült policy brief és tanulmány szerzői között is megjelentek, amelyek elérhetők a projekt honlapján az érdeklődők számára.

Bár a projekt hivatalosan lezárult, a Profeedback szakmai közösség továbbra is aktív marad. A tagok új közös kutatások, pályázatok, publikációk és rendszeres webináriumok előkészítésén dolgoznak.

A rendezvényt Balás Gábor, HÉTFA Kutatóintézet igazgatója és a PROFEEDBACK hálózat elnöke, valamint Navracsics Tibor Közigazgatási- és Területfejlesztési Miniszter nyitották meg.  A plenáris előadások során neves nemzetközi szervezetek – köztük az OECD, a Világbank, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) – képviselői osztották meg értékelési tapasztalataikat az oktatás-, ifjúság- és foglalkoztatáspolitika összefüggéseiről. Kerekasztalbeszélgetéseink során a neves kutatók és értékelési tanácsadók mellett vendégünk volt az Európai Értékelési Társaság elnöke, az Európai Bizottság, a Nemzetgazdasági Minisztérium vagy az Eurofound képviselője.

A kétnapos szakmai program keretében 28 ország több mint 100 résztvevője kapott lehetőséget az értékeléseken alapuló szakpolitikai diskurzusba való bekapcsolódásra három kerekasztal, húsz poszterprezentáció, valamint nyolc tematikus szekcióban zajló előadások keretében.

A párhuzamos szekciókban a HÉTFA Kutatóintézet munkatársai is aktívan közreműködtek:

• Koltai Luca, Szőnyi Eszter és Tóth Kinga a NEET-fiatalokat (sem tanulásban, sem foglalkoztatásban, sem képzésben nem részesülők) célzó programok értékelési tapasztalatairól számoltak be;
• Herczeg Bálint az egyetemi programok lemorzsolódásra gyakorolt hatásait mutatta be hazai példákon keresztül;
• Szöőr-Fülöp Luca és Bördős Katalin egy, a fiatalok munkaerőpiaci integrációját segítő jó gyakorlatot ismertettek poszterprezentációjukban.

A konferencia a PROFEEDBACK (PlatfoRm OF policy Evaluation community for improvED EU policies and Better ACKnowledgement) Cost Action keretében került megrendezésre. A HÉTFA vezette projekt célja, hogy az uniós szintű szakpolitikai értékelési közösségen belül kapcsolatépítési lehetőséget biztosítson, felhívja a figyelmet a szakpolitikai értékelési kutatás fontosságára, és javítsa annak hatását a szakpolitikai döntéshozatalra. Az értékelési hálózatban már több mint 300 értékelési szakértő vesz részt 44 országból. A PROFEEDBACK-ról részletesen a profeedback.eu honlapon lehet tájékozódni.

A konferencia előadásai, videófelvételei és poszterei hamarosan elérhetővé válnak a PROFEEDBACK hivatalos kommunikációs felületein.

A „Evaluation of the ‘Focus on the Child’ Programme in Hungary” című cikk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által megvalósított, „Fókuszban a gyermek” program értékelését mutatja be, amely a „Felzárkózó Települések” (FETE) hosszú távú programjának részeként működik.

A kutatás, amelyet a HÉTFA Kutatóintézet 2021 és 2023 között végzett, komplex módszertannal dolgozott: kvantitatív és kvalitatív adatgyűjtés, háztartási kérdőíves felmérések, panelkutatások, valamint interjúk szülőkkel, szolgáltatókkal és helyi szereplőkkel. Az eredmények rávilágítanak a célterületeken élő családok nehéz szociális helyzetére, ugyanakkor kimutatható javulást jeleznek a kisgyermekek nyelvi és kognitív fejlődésében, a szülői bevonódásban, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

A cikk elérhető az EUROPOLITY folyóirat honlapján: https://europolity.eu/wp-content/uploads/2025/06/3.-Koltai-Teller.pdf

Az Innsbrucki Egyetem által koordinált SciLMi projekt a tanári kompetenciákat kívánja fejleszteni, hogy a tanulókat hatékonyan tudják támogatni a tudományos műveltséghez szükséges készségek elsajátításában. A SciLMi olyan készségek támogatására fókuszál, amelyekre a jövő generációinak szüksége van ahhoz, hogy felelős és kompetens állampolgárokként tudjanak fellépni digitalizálódó világunkban. A projekt keretében létrehozott képzési programok vegyes intenzív program (Blended Intensive Program) formában valósulnak meg, vagyis egyaránt tartalmaznak online megvalósuló kurzusokat, és személyes jelenlétet igénylő, támogatott utazással járó alkalmakat.

2025. június 9-13. között a tanárképzésben résztvevő hallgatók számára létrehozott program valósult meg, június 16-20. között pedig a már praktizáló tanárok számára megtervezett vegyes intenzív tréninget (Blended Intensive Training) tartották meg a szervezők. Mindkét képzés helyszíne a Santiago de Compostela-i Egyetem volt. A megvalósult programok tapasztalatai alapján a konzorcium továbbfejleszti a projekt során kidolgozott képzési anyagokat, ezzel elősegítve a tudományos műveltséggel kapcsolatos oktatás fejlődését az európai színtéren. A HÉTFA a projekt során kifejlesztett programok és oktatási anyagok értékeléséért felelős. Munkatársaink, Dr. Herczeg Bálint (a HÉTFA tudományos főmunkatársa), valamint Polgár Csenge (nemzetközi projektmenedzser) végezték a spanyolországi helyszínen megrendezett programok értékelését.

A projekt során megvalósuló további programokkal kapcsolatos további információkért keresse fel a projekt honlapját.

A képzési programot nemzetközi szakértők vezették: Marijana Sumpor (Institute of Economics, Zagreb), Sari Rannanpää (Finnish Institute for Health and Welfare) és Kalterina Shulla (Technische Universität Dresden), akik a szakpolitikai értékelés területén szerzett széles körű tapasztalataikat osztották meg a résztvevőkkel.

A képzésen 12 kiválasztott fiatal kutató és gyakorlati szakember vett részt különböző országokból, akik három intenzív munkanap során dolgoztak esettanulmányokon, értelmeztek komplex beavatkozásokat, és fejlesztettek saját értékelési terveket, melyeket a tréning negyedik napján poszterprezentáció keretében a PROFEEDBACK párhuzamosan zajló konferenciáján be is mutattak a megjelent értékelési szakemberek számára.

A tréning anyaga és prezentációi hamarosan elérhetőek lesznek a PROFEEDBACK projekt hivatalos honlapján.
🔗 https://profeedback.eu/training-school-4

Május 25-től kezdődően minden nap új podcast epizód jelenik meg a konferencia legérdekesebb tartalmaiból a REvaluation Podcast csatornán. A sorozat lehetőséget kínál a konferencia témáinak megismerésére, illetve a legfontosabb szakmai gondolatok felelevenítésére.

A Podcast epizódok megjelenésének üteme:

• május 25., vasárnap
  A kutatási és innovációs politikák oksági értékelése

• május 26., hétfő
  Mit csinál a mesterséges intelligencia a szakpolitikai értékelésben? – Linda Raftree

• május 27., kedd
  A szakértői értékelés átalakulása

• május 28., szerda
  Hogyan mérhető a hatás? – Henriette Spyra

• május 29., csütörtök
  A transzdiszciplinaritás finanszírozása

• május 30., péntek
  Mindannyian metaszakértők lettünk? – James Wilsdon

• május 31., szombat
  A következő generáció hangjai

A teljes podcast sorozat a REvaluation Podcast platformon tekinthető meg. A Profeedback projekt további tevékenységeiről a projekt hivatalos weboldalán található információ.

A konferencia kiemelt témái közé tartozik azon programok értékeléseinek eredményei, amelyek a fiatalok társadalmi inklúziójával, a NEET fiatalokat célzó programokkal és az iskolából a munka világába való átmenet támogatásával foglalkoznak; továbbá a közösségi terek és a szociális innováció szerepe a fiatalok mentális egészségének előmozdításában; valamint az oktatási rendszerek értékelésének kérdései, különös tekintettel a korai iskolaelhagyás megelőzésére és az informális tanulás lehetőségeire. A konferencia részletes programja itt érhető el.

A részvétel regisztrációhoz kötött, további információk a PROFEEDBACK hivatalos weboldalán érhetők el.

Az értékelés elsődleges célja az volt, hogy felmérje a tanulási folyamat hatását a „Múzeumot alkotunk” tevékenység megvalósítása során. A jelentés a kezdeményezés valamennyi összetevőjét vizsgálta, beleértve a helyszíni tanulást, a videós túlélői tanúságtételeken keresztül történő digitális tanulást és az együttműködésen alapuló közös alkotási folyamatot. Különös figyelmet fordítottunk a tanulók fejlődésének értékelésére az attitűdök, a kritikus gondolkodási készségek, az empátia, a viselkedés és az ismeretszerzés tekintetében.

A projektről és a „Múzeumot alkotunk” tevékenységről

A „Save Schindler’s Ark” projekt célja, hogy a Schindler Bárkát a túlélők múzeumává alakítsa át. A Schindler Bárkája, amely Schindler listájának köszönhetően 1200 zsidó megmentését tette lehetővé és amely történetet Stephen Spielberg filmje tett ismertté, eredetileg Európa egyik legnagyobb gyapjúgyárának része volt. A Low-Beer család, amely 1854 óta birtokolta a gyárat, 1938-ban menekült el a nácik elől. 2018-ban visszavásárolták a gyár romjait, és a helyi közösséggel együttműködve létrehozták az Arks Alapítványt, amely a múzeum fejlesztését és a tanúságtételeken alapuló oktatási tevékenységet vezeti.

A „Making a Museum/ Múzeumot alkotunk” elnevezésű tevékenység különböző európai országokból érkező középiskolás diákokat vont be egy közös alkotási folyamatba, amely lehetővé tette számukra, hogy ötletekkel járuljanak hozzá a múzeum fejlesztéséhez és a túlélői tanúságtételeken alapuló tevékenységekhez. Ez az együttműködésen alapuló tanulási kezdeményezés olyan diákközpontú módszereket alkalmazott, mint a helyszíni tanulás a digitális tanulás, és tanúságtétel-alapú oktatási anyagok integrálása. A múzeum tartalmának gazdagításán túl a projekt célja a diákok ismereteinek bővítése és olyan kulcskészségek fejlesztése volt, mint az együttműködés, a kommunikáció és a kritikus gondolkodás, miközben elősegítette az empátiát és a történelmi emlékekkel való foglalkozást.

Értékelési módszertan

A tevékenység hatásának átfogó értékelése érdekében az értékelés vegyes módszertani megközelítést alkalmazott, amely a kvalitatív és kvantitatív kutatást kombinálta. A módszertant úgy alakítottuk ki, hogy összhangban legyen a projekt célkitűzéseivel, így biztosítva a résztvevők oktatási eredményeiről és tapasztalatairól szóló érdemi betekintést. Az értékelés elsődleges módszerét a részt vevő diákokkal végzett felmérések és a projekt során a diákokat irányító és megfigyelő tanárokkal készített interjúk adták.

Az értékelés eredményei rávilágítanak a „Múzeumot alkotunk” tevékenység jelentős oktatási előnyeire, valamint a történelmi tanúságtétel és emlékezet mélyebb megértésének elősegítésében játszott szerepére a diákok körében.

Izgatottan várjuk a „Save Schindler’s Ark” projekt további fejlődését és a holokauszt oktatásához és az emlékezethez való hozzájárulását.

További részletek a teljes értékelő jelentésben találhatók, amely ezen a linken érhető el.

[1] A projekt teljes címe: ‘Save Schindler’s Ark – implement testimony, iWALK and permanent hybrid digital and place-based learning in the unique place where the events occurred’ A projektet az Európai Unió CERV programja finanszírozzaA projekt sorszáma . 101089907.

Koltai Luca előadásának alapját a HÉTFA szakértői által 2020-2021-ben készített értékelés biztosította. Az értékelés készítői kitekintettek a 2007–2013-as programozási időszak európai uniós támogatási forrásokból megvalósult intézkedéseire, azok eredményeire és hatásaira, valamint vizsgálták a 2014–2020-as időszak előrehaladását és (rész)eredményeit. Az értékelés vegyes módszertannal készült, melynek része volt dokumentumelemzés, adatelemzés, online kérdőíves felmérés, projektmegvalósítói interjúk és szakértői interjúk.

Az előadás tartalmáról részletesebben a vándorgyűlés absztraktkötetéből tájékozódhatnak, amelyet ezen a linken érhetnek el.

Az értékelés a következő kérdésekre igyekezett választ találni:

1. Melyek voltak a járvány legfontosabb gazdasági és társadalmi hatásai?
2. Hogyan befolyásolta a járvány a fejlesztéspolitikai programok végrehajtását, milyen válságintézkedések és konstrukciók születtek a kohéziós politika keretein belül?
3. Hogyan értékelhető ezen beavatkozások sikeressége?
4. Melyek a járvány legfontosabb tanulságai a kohéziós politika jövőjére vonatkozóan?

Az értékelési kérdések megválaszolása érdekében a HÉTFA szakértői széleskörű módszertani eszközöket alkalmaztak; dokumentum. és ökonometriai elemzést, makroökonómiai modellezést, valamint félig strukturált interjúkat készítettek a fejlesztéspolitikai programok tervezésében és végrehajtásában résztvevő személyekkel és szervezeti egységekkel. Ezeken felül kérdőíves vizsgálatot végeztek 68 kiválasztott, közvetlenül kkv-k számára kiírt GINOP konstrukcióban támogatott vállalkozás körében. Őket a járvány vállalkozásukra gyakorolt hatásairól, a járvánnyal kapcsolatos válaszintézkedésekkel kapcsolatos elégedettségükről és jövőbeli terveikről kérdeztük. A kérdőívet 2554 vállalkozás töltötte ki, ez a minta területi és ágazati szempontból reprezentatív a 68 kiválasztott GINOP konstrukcióban győztes pályázattal rendelkező, több mint 20 ezer vállalkozásra. A járványnak az operatív programok előrehaladására gyakorolt hatását a 2020-as és 2021-es Éves Végrehajtási Jelentések áttekintése, illetve az interjúk segítségével is vizsgáltuk.

Eredményeink szerint a COVID-19-járvány minden operatív program esetében komoly sokkot okozott. Az ESZA-típusú beavatkozásoknál a jelenlétet igénylő programelemek ellehetetlenültek. Ezek némi leállást követően jellemzően az online térbe kerültek át, ritkább esetben pedig törölték őket, a rendezvények esetleg későbbi időpontban, más tartalommal kerültek megrendezésre. Az ERFA beavatkozások végrehajtását  is megállította egy időre a járvány, itt a dolgozók egészségügyi állapota miatt történő átmeneti kiesések, a beszállítói láncok megszakadása, az áremelkedések, illetve a külföldi vendégmunkások távozása jelentette a legnagyobb problémát. Emellett a beszállítói láncok megszakadása, az alapanyaghiány és a drágulás voltak azok a tényezők, amelyek a projektek végrehajtását megnehezítették. A legtöbb esetben a COVID-19-járvány következményeként bekövetkező csúszások nem eredményezték a projektek teljes ellehetetlenülését, a kedvezményezettek számára nyújtott adminisztratív könnyítéseknek köszönhetően a projektek idővel utolérték magukat.

A járvány kitörésekor a fejlesztéspolitikai irányítás automatikus, minden projekt esetében életbe lépő adminisztratív könnyítésekkel kapcsolatos döntéseket hozott. A központi koordináció által hozott döntéseken felül az Irányító Hatóságok egyedi döntések keretében további módosításokról döntöttek. A kérelmek elbírálása és a támogatási szerződések módosítása pedig komoly adminisztrációs terhekkel járt számukra, ami erőforrást vont el az új felhívások és a 2021-2027-es időszak tervezésétől.

A végrehajtást érintő intézkedések mellett számos felhívás esetében megtörtént a műszaki-szakmai tartalom módosítása, azok COVID-19 fókusszal történő kiegészítése. Ezeken felül dedikáltan a COVID-19 járvány hatásait enyhítő válságkonstrukciók is születtek, összesen 4 operatív programban. A válságkonstrukciók finanszírozását az Európai Bizottság által életre hívott Koronavírus-reagálási Beruházási Kezdeményezés (Coronavirus Response Investment Initiative, CRII és CRII+ jogszabálycsomagok) is segítette, amelynek a keretében a tagállamok átcsoportosíthatták a még nem lekötött fejlesztési forrásaikat az egyes operatív programok, valamint prioritási tengelyek között.

A hazai fejlesztéspolitika a járvány kitörése után igyekezett gyors, és a legfontosabb válságjelenségekre hatékonyan reagáló intézkedéseket hozni. A fejlesztéspolitika intézményrendszerén belül meghozott beavatkozások 3 csoportba sorolhatók:

1. Az első csoportba azok a beavatkozások tartoznak, amelyek a korábban meghirdetett felhívásokban eszközöltek változásokat, olyan módon, hogy a projekt alkalmas legyen a járvány hatásainak tompítására. Ide sorolhatók azok az adminisztratív jellegű beavatkozások is, amelyeket a központi koordináció által meghozott végrehajtást érintő intézkedéseken felül, egyedi döntések révén hoztak az Irányító Hatóságok annak érdekében, hogy a projektek minél nagyobb arányban tudjanak sikeresen lezárulni.
2. A második csoportot azok a válságkonstrukciók alkotják, amelyek kifejezetten a járvány következményeként, annak hatására kerültek meghirdetésre, és amelyek a korlátozásokkal és leállással érintett időszakban nyújtottak segítséget a kedvezményezetteknek.
3. A harmadik csoportba azok az intézkedések sorolhatók, amelyek a járvány lecsengése után születtek meg, és amelyek a gazdaság újraindulását, a legnagyobb károkat szenvedő szektorok helyreállítását célozták.

Válságkonstrukciók 4 operatív program (EFOP, GINOP, KEHOP, VEKOP) 24 darab felhívása keretében lettek meghirdetve. Ezek egy része a járvány egészségügyi és szociális hatásaira reagált, a védekezés és az ellátás költségeit fedezte, míg másik részük a gazdasági szereplőket és munkavállalókat segítette. Ezek mellett a zöld átállást támogató felhívás is megjelent a kohéziós politika keretein belül, a járvány utáni rezilienciaépítést elősegítendő.

A COVID-19-járvány egészségügyi hatásainak kezelését, valamint a védekezés költségeit támogató EFOP konstrukciók eredményességének mérése az értékelés keretein belül csak korlátozottan volt vizsgálható. Egyrészt a projektek többsége retrospektív módon kerül elszámolásra, vagyis korábban a tagállami költségvetésből finanszírozott kiadások utólagos megtérítését célozza, másrészt a felhívások nem valamilyen szakpolitikai cél megvalósulását, hanem az emberéletek védelmét és az egészségügyre nehezedő rendkívüli terhelés költségeinek finanszírozását szolgálták. Ebből kifolyólag ezek hatása nehezen számszerűsíthető, habár az utólag az uniós források terhére elszámolt költségek nagy segítséget jelentenek az államháztartás számára és az elsődleges cél is minél több állami költés beforgatása volt. A retrospektív projektek esetében nem kell megvalósítási kockázattal számolni, hiszen az elszámolandó tevékenységek már korábban megvalósultak. A nehézséget az interjútapasztalatok alapján inkább a költségek elszámolása jelentette, mert sok olyan költés volt, amit nem az EU projektek elvárásainak megfelelően adminisztráltak. Egyrészt a járvány során gyakran történtek ad-hoc jellegű, nem megfelelően dokumentált beszerzések, másrészt a különböző intézmények túlórával kapcsolatos adminisztrációja sem volt egyenszilárd, hiszen az elsődleges szempont minden esetben a betegek ellátása volt. Ezáltal nem minden túlóra és beszerzés volt utólag elszámolható, csak azok, ahol a dokumentáció és az azokban szereplő alátámasztók megfelelőek.

A GINOP-os projektek – és VEKOP-ból megvalósított tükörprojektjeik, ESZA projektek esetében pedig országos kihatású programok – célja a járvány által okozott negatív gazdasági és munkaerőpiaci hatásainak enyhítése volt. A megjelent felhívásokra óriási volt az érdeklődés. A projektek több ezer vállalkozás több százezer munkavállalóját érintették, amelyek így fejlesztésekhez és munkavállalóik megtartásához szükséges forrásokhoz jutottak (több száz milliárd forint értékben) a válságos időszakban, így jelentős szerepük volt a válság hatásainak enyhítésében. A tárgyalt időszakban hatalmas nyomás helyeződött az intézményrendszerre azzal kapcsolatban, hogy a források időben eljussanak a kedvezményezettekhez. A források kedvezményezettekhez időben történő eljuttatásában nagy szerepe volt a projektek retrospektív módon történő elszámolhatóságának. Az intézményi interjúk során többen is kiemelték az Európai Bizottság által hozott döntések gyorsaságát, tagállamokkal történő jó kommunikációját és rugalmasságát a válság időszakában.

Az értékelés részeként a GINOP-ban a 2014-2020-as időszakban támogatást kapott vállalkozások teljesítménye ökonometriai elemzés módszerével összehasonlításra került a támogatásban nem részesülő versenytársaik teljesítményével. Eredményeink összessége azt mutatja, hogy a gazdasági teljesítményük (árbevétel és adózott eredmények) tekintetében a támogatott vállalkozások 2020-ban a rosszabbul, míg a többi változó tekintetében ugyanúgy teljesítettek, mint nem támogatott versenytársaik. Ugyanakkor a túlélési rátájuk jelentősen magasabb (90%-os, szemben a támogatásban nem részesülő vállalkozások 70%-os arányával), azaz valószínűsíthető, hogy ezek a cégek, részben a pályázatok fenntartási ideje miatt, a rosszabb piaci körülmények mellett is tovább folytatták a tevékenységüket. Amennyiben egy válság esetén a döntéshozó célja a munkaerőpiaci hatások és a megszűnő vállalkozások számának minimalizálása, akkor ezt a célt a közösségi forrásból történő támogatások segíteni tudták.

A COVID-19-járvány nagyon komoly gazdasági és társadalmi sokkot okozott, amelyre az intézményrendszernek reagálnia kellett, ám ez időben jól behatárolható időszakban történt, és a kezdeti nehézségeken idővel sikerült túllendülni, a projekteknek pedig utolérniük magukat. A járvány által okozott válság rávilágított a fejlesztendő területekre, és elodázhatta egyes fejlesztéspolitikai célok megvalósítását, de a fejlesztéspolitika számára nem támasztott új, korábban nem ismert, középtávon megoldandó kihívásokat. A COVID-válságból való kilábalás megtörtént. A Magyarország számára megfogalmazott országspecifikus ajánlások sem bővültek új elemekkel a járvány hatására. Az, hogy kutatásunk alapján nem azonosítható olyan konkrét társadalmi-, vagy célcsoport, amelyet a járvány miatti fejlesztéspolitikai átrendeződések negatívan érintettek volna, annak köszönhető, hogy a nagyon csoportspecifikus (például kisgyermekeseknek, társadalmi vállalkozásoknak szóló kiírások) kiírások már mind elindultak a járvány kitörésekor.

A kohéziós politika forrásaiból eszközölt járványintézkedések erősen ágazati fókuszúak (a REACT-EU intézkedések a területi különbségeket nem célozták) voltak, a területfejlesztés szempontjai háttérbe szorultak. Magyar szempontból nem lenne előnyös, ha az ágazati szempontok hosszútávon is előnybe kerülnének, az ország uniós fejlettségi rangsorban elfoglalt helyezése, valamint a belső területi különbségek miatt fontos, hogy a régiók felzárkózása és a különbségek csökkentése maradjon a fő vezérelv.

Az európai uniós intézményrendszer sokat tanult arról, hogyan lehet a tagállamok számára rövid időn belül jelentős összegeket juttatni válságkezelés céljából. A gyorsaság a vállalkozások számára fontosabb volt, mint az új jogcímek kialakítása, hiszen a vállalkozások esetében a de minimis támogatások megfelelő keretet nyújtottak a válságintézkedéseknek. A magyar fejlesztéspolitika és közigazgatás pedig azzal kapcsolatban szerzett fontos tapasztalatokat, hogyan lehet a válságtámogatásokat gyorsan menedzselni, és a támogatásközvetítés oldaláról tett szert a jövőbeni hasonló sokkok esetén hasznosítható tapasztalatokra.

A járványidőszak legnagyobb pozitívuma a digitalizáció fejlődése, illetve a digitalizáció iránti igény felgyorsulása volt. A lezárások alatt az emberek kénytelen voltak használni a helytől és időtől független alkalmazásokat, így az a régóta nehézséget okozó szakpolitikai kihívás, hogy az állampolgárokat a személyes ügyintézésről a digitális megoldások felé terelje, jelentős lökést kapott. Magyarország digitális fejlesztéseivel kapcsolatos céljait a járvány közvetlenül nem befolyásolta, ezek 2020-ra megfogalmazódtak, az Európai Unió már korábban meghirdette a digitalizáció évtizedét. A COVID-19-járvány a 2021-2027-es időszak horizontális digitalizációs operatív programjában (DIMOP Plusz) csak korlátozott mértékben generált új tartalmat, ugyanakkor ahogy az az OP helyzetelemzésében is megfogalmazásra került, megnövelte a digitalizáció stratégiai jelentőségét, és rávilágított arra, hogy azok az országok, amelyek előrébb tartanak digitalizációban (az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás területén), ellenállóbbak a válságokkal szemben.

Az értékelés teljes szövege ezen a linken érhető el.