Szerzők: Koltai Luca – Veress Gábor Balázs – Herczeg Bálint – dr. Poroszkai-German Gabriella
Megjelenés éve: 2023
A 2014-2020-as fejlesztéspolitikai időszakra vonatkozó értékelés készült a Miniszterelnökség megbízásából, a HÉTFA Kutatóintézet, illetve a MultiContact Consulting Kft. szakértőinek együttműködésével. Az értékelés célja az EFOP keretében megvalósuló, területi kohéziót elősegítő fejlesztések eredményeinek értékelése. Az értékelés célja volt a megvalósítás tapasztalatainak feltárása; annak vizsgálata, hogy a megvalósított fejlesztések eredményei hogyan járulnak hozzá a megfogalmazott célok eléréséhez; valamint az új időszak felhívás-tervezésének, megvalósításának támogatása.
A vizsgált projektek legnagyobb része a járási szintet célozta. A járásrendszer felállítását követően (2013 után) egyre nagyobb lett a járások közigazgatási szerepe. A gyermekjóléti- és családsegítő szolgáltatások 2016-tól a járás központját adó önkormányzatok kompetenciájába kerültek. A járások viszont jelenleg sem a területfejlesztésben, sem a szociális ellátásban vagy az oktatás és egészségügy terén nincsenek rendszerszervező, tervező vagy fejlesztő szerepben. A járások legerősebb szerepköre közigazgatási jellegű. Ahhoz, hogy a járásközpont városok (és ezzel a járások) a szociális ellátások terén rendszerszervező szereplőkké léphessenek elő, kiemelt figyelmet szentelve a járáson belüli egyenlőtlenségeknek, megfelelő feladatdelegálásra és tervezőszakember-kapacitásra lenne szükség.
A vizsgált konstrukciók egyik célja volt a járási együttműködések fejlesztése. Az EFOP-1.4.2 járási Gyerekesély projektek és az EFOP-1.5.1 Végtelen projektek kiindulópontja a járási gondolkodás volt. A projektek megvalósítása során a szolgáltatásszervezésben is megjelent a járási szintű gondolkodás. Az EFOP-1.5.3 és EFOP-3.9.2 projektekben hasonló megvalósító szereplők mellett változatosabb megvalósítási módok és tevékenységek születtek.
A terepen készült interjúk tanulságai alapján árnyalt kép rajzolódik ki a helyi és járási együttműködések jellegével kapcsolatban. Az eleve meglévő kapcsolódások, egyéni hozzáállás, valamint a személyes viszonyok jelentős hatást gyakoroltak az együttműködés minőségére. Azok az együttműködések tudtak hatékonyak lenni, ahol már a pályázatírás során kiterjedt körrel egyeztettek, akikkel aztán a megvalósítás során is szoros együttműködés tudott megvalósulni. Ahol volt egy elkötelezett, az intézményrendszerbe beágyazott szereplő (CSGYJK vezető, polgármester, önkormányzati munkatárs stb.), ott hatékonyabban, tartósabban tudtak együttműködések kialakulni és fennmaradni.
A projektek fontos célja volt az alapszolgáltatások fejlesztése is. A fejlesztések közül azok tudták a leghatékonyabban segíteni, kiegészíteni az alapszolgáltatást, és pótolni a hiányzó kapacitásokat, amelyek esetében a szakmai megvalósítók vagy maguk is az alapellátásban dolgoztak (pl. a család- és gyermekjóléti központban), vagy nagyon szorosan együttműködtek vele. Ebben az esetben legtöbbször tudatosan igyekeztek összehangolni a projekttevékenységeket a meglévő ellátással/infrastruktúrával. A munkaerőhiány miatt azonban a projektek sokszor nem tudtak mást csinálni, mint a térségben dolgozó kollégákat újabb és újabb feladatokkal ellátni; vagyis a kapacitások ugyan bővültek a járásban, de ez sok esetben azt jelentette, hogy ugyanaz a szakember immár nem heti 40, hanem 60-80 órában dolgozott különböző projekteken. Mindemellett ki kell emelni, hogy mivel ezek a fejlesztések véges időtartamú (a fenntartási időszak alatt korlátozott tevékenységgel zajló) projektek keretében kerültek megvalósításra, a folytatásuk pedig kétséges, így az esetek legnagyobb részében nem lehet tartós hiánycsökkentésről beszélni.
A vármegyei együttműködéssel kapcsolatban felmerülő dilemma, hogy a vármegyéknek jó rálátásuk van a kistelepülések helyzetére és a vármegye szolgáltatásaira. Így a Szolgáltatási Út Térkép (SZÚT) komoly hozzáadott értéket jelentett. Másrészt viszont számtalan olyan területet és intézményi struktúrát érint, amely nem tartozik (vagy már nem tartozik) a vármegyei önkormányzat hatáskörébe, hiszen az elmúlt tíz évben jelentős centralizációs folyamat zajlott le több ágazatban is; így megfogalmazódott, hogy bár a SZÚT-ban feltártak szolgáltatási hiányokat, azokra forrás és hatáskör hiányában a vármegyei szereplők nem tudtak érdemben válaszolni.
A Szolgáltatási Út Térkép dokumentumok és a Megyei Esélyteremtési Paktum (MEP) dokumentumok eredményei a területfejlesztés 2021-27-es időszakába csatornázódhattak be. A 2021-27-es vármegyei területfejlesztési tervezés során egyre nagyobb mértékben megjelennek a felzárkózási célok és intézkedések a tervdokumentumokban, de ez csak kisebb részben köszönhető az elkészült SZÚT-oknak és MEP-eknek. E dokumentumok egy része nem tartalmazta azokat az információkat, amik a tervezőknek hasznosak lettek volna; más esetekben a szereplők közti kommunikáció hiányosságai miatt nem jutottak el a tervezőkhöz. A korábbi tapasztalatok és eredmények sikeres beépülésében nagy szerepe volt annak, hogy volt-e a tervezési folyamatban olyan szakember, aki képviselje a felzárkózási szempontokat, célokat, így kedvezőtlen irányba hatott, hogy a felzárkózási munkatársak legtöbb esetben nem maradtak az önkormányzatoknál a projekt lezárultával.
„Az EFOP területi kohéziót elősegítő programok intézkedéseinek értékelése” című dokumentum teljes terjedelmében ezen a linken keresztül érhető el.
Legutóbbi hozzászólások