Szerző: Igari András

A járvány negyedik hullámában – a korábbi lassabb terjedést követően – október folyamán gyors növekedésnek indultak az esetszámok Magyarországon és Közép-Európa más országaiban. A lassan indult, majd berobbanó járványhullám jellegzetességeinek hátterében álló lehetséges okokat Röst Gergely a Portfolión november 3-án megjelent cikkében mutatta be. Ebben tizenkét okot megvizsgálva ötöt tart lehetségesnek; ebből kettő (a külső hatások és a társadalmi heterogenitás) is kifejezetten a járvány földrajzi különbségeire hívja fel a figyelmet. A Hétfa Kutatóintézet munkatársának elemzése bemutatja, miként befolyásolhatják a járvány terjedését és várható hatásait különféle területi sajátosságok.

A cikk nyomtatható pdf formátumban is letölthető; írásunkat a Portfolio gazdasági portál is közzétette

Okok és adatok sűrűjében

2021. november 3-án jelent meg Röst Gergely cikke a Portfolión, amelyben a negyedik hullám sajátosságait elemzi, különös tekintettel az október végi robbanásszerű növekedésre. Fő kérdése, hogy „miért pont most következett be ez a hirtelen változás?” Ennek megválaszolásához a cikkben tizenkét okot vizsgál meg, amelyek közül ötről állapítja meg, hogy lehetséges, hogy szerepet játszhattak a negyedik hullám késleltetett berobbanásában. Kettő kifejezetten a járvány térbeliségéhez kapcsolódik: a külső hatások alatt a járvány szomszédos, fertőzöttebb országokból való behurcolását, míg a társadalmi heterogenitás alatt az egyes társadalmi csoportok és területek eltérő sérülékenységét (és az azt befolyásoló átoltottságot) érti.

A járványterjedés térbeliségét immár másfél éve kutatva fontosnak tartom, hogy ezen elképzelések előtérbe kerültek. A járványok időbeli lefolyása sokszor kifejezetten jellegzetes területi mintázatokat követ, és a területi különbözőségek erősen hathatnak a járványhullámok lefutására. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam a koronavírus-járványhoz kapcsolódó főbb területi jellegzetességeket és ezek segítségével választ adjak arra, vajon milyen lehetséges földrajzi okok befolyásolhatják a negyedik hullám berobbanását Közép-Európában. E megállapítások persze nem bizonyosságok, csak lehetséges okok, amelyek vélhetően hatottak, hatnak a járvány terjedésére. Bár nagy mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a COVID-19 járvány kapcsán (igaz, országonként nagyon eltérő minőségben és struktúrában), de azok csak a fertőzöttség „eredményét” (az igazolt esetszámokat, a kórházi esetek, a halálesetek számát) lokalizálják, míg magának a fertőzés továbbadásának mikéntjét nem. Így, ha a vírus terjedését szeretnénk leírni, csak közvetett információkra támaszkodhatunk.

Milyen szerepe van a térbeliségnek a járványok terjedésében?

A koronavírus-járvány terjedése ismételten ráirányította a figyelmet arra, hogy a globálisan összekapcsolt világ mennyire sérülékeny: egy kínai nagyvárosból induló járvány egy-két hónap alatt megjelent a világ szinte összes országában, majd az azóta eltelt közel két évben már a negyedik járványhullámot okozza, 250 millió igazolt megbetegedéssel és 5 millió ember halálával eddig – de a valós adatok ennek akár a többszörösei lehetnek. Mindemellett a járvány arra is rávilágított, hogy különböző térségeket eltérő időpontban és mértékben érintik az egyes hullámok, ami alapvetően két oknak köszönhető.

Egyrészt ki kell emelnünk a járvány térbeli terjedésének (szakszóval diffúziójának) területi jellegzetességeit. Az egyes járványhullámok kezdeti fázisukban erősen kapcsolódnak a globális közlekedési hálózatokhoz, hiszen emberek mozgásával és egymással való érintkezésével adódik át a vírus. Mivel a közlekedési hálózatok csomópontjai jellemzően nagyvárosokban koncentrálódnak, a koronavírushoz hasonló járványok kezdeti fázisában általában kiemelkedő a nagyvárosi régiók érintettsége; ezekből terjedhet aztán tovább előbb a kisebb centrumokba, majd végül a rurális területekre. Ezt hívjuk hierarchikus terjedésnek hiszen a területi hierarchia mentén lefelé haladva terjed a járvány. Hasonló logikát követ, ám részben eltérő területeket érint a nemzetközi idegenforgalom: évszaktól függően a síelőhelyek vagy a tengerpartok válhatnak fertőzési gócpontokká, ahol messziről jött emberek hozhatják és vihetik tovább a vírust, közben megfertőzve a helyi lakosságot is.

A járványhullám későbbi szakaszaiban ugyanakkor a nagy távolságokat átívelő mozgások és a településhierarchiában betöltött pozíció helyett egyre fontosabbá válik a földrajzi közelség szerepe és az egymással szomszédos területek közötti vírusátadódás válik kiemelkedően fontossá; ezt szomszédsági terjedésnek hívja a szakirodalom. Természetesen e két fő típus nem különül el egymástól élesen, ugyanakkor segítségükkel érthetővé válnak a járványok elsőre mozaikosnak tűnő terjedési mintázatai (A COVID-19 járvány terjedési folyamatainak térbeli jellegzetességeiről bővebben itt, itt, itt és itt olvashat.)

Másik fontos kapcsolódó jellegzetesség, hogy a különböző helyzetű, így különböző sérülékenységű társadalmi csoportok nem egyenletesen helyezkednek el a térben, így aztán az egyes területek sérülékenysége is eltér egymástól. Ez számos tényező együttes következménye: fontos szerepe van benne a korszerkezetnek, a népesség egészségi állapotának, illetve az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek is (az egészségi állapot és az egészségügy elérhetőségének magyarországi területi különbségeiről itt olvashat). Mindezen különbségek erőteljesen kapcsolódnak az elmaradottság témaköréhez is: az elmaradottabb, szegényebb térségekben egyrészt az egészségi helyzet és az egészségügyi ellátottság is rosszabb, másrészt a jövedelmi helyzet, a lakás- és munkakörülmények, az iskolai végzettség mind-mind befolyásolják egyes társadalmi csoportok és területek sérülékenységét. Továbbá a járványügy is „kitermeli” a maga területi egyenlőtlenségeit: a tesztelési pontok, valamint a COVID-kórházak is elsősorban a nagyobb városokban koncentrálódnak, így az ottani betegeket általánosságban korábban fedezik fel, valamint korábban juthatnak adekvát ellátáshoz, ezzel is növelve túlélési esélyeiket. Ugyancsak fontos az oltottság területi egyenlőtlensége, hiszen a magasabb átoltottság lassítja a járvány terjedését és csökkenti a súlyos esetek, illetve a halálozások számát. Ahogy látni fogjuk, e téren is jelentős különbségek vannak a térség országai és régiói között.

Összességében e fenti két területi jellegzetesség – azaz a terjedés térbeli-időbeli mintázata és a régiók sérülékenysége – részben eltérő területi jellegzetességeket mutat: míg a járványhullámok kezdeti fázisában általában a nagyobb városok (és a turisztikai zónák – ennek hazai relevanciáiról itt olvashat) bizonyultak jobban kitettnek, addig később, amikor a járvány már mindenhol megjelent, az egyes területek társadalmának eltérő sérülékenysége kerül előtérbe, azaz a rosszabb egészségügyi helyzetben lévő, az ellátáshoz nehezebben hozzáférő népességet nagyobb arányban magukba foglaló régiók kerülhetnek különösen rossz helyzetbe. E kettősséget mutatom be Közép-Európa példáján.

A negyedik hullám nyomában – Közép-Európa országai és régiói eltérő utakon

Közép-Európára is igaz (ami e cikkben Magyarország mellett Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot és Romániát jelenti), amit már említettem, hogy a járványhullámok kezdeti fázisában legtöbbször a nagyvárosok és a turisztikai régiók érintettek. Ezen országok regionális járványügyi és oltottsági adatai alapján vizsgálom az alábbiakban a járvány negyedik hullámának berobbanását és az azt befolyásoló területi tényezőket.

Ahogy a lenti térkép is mutatja, mind az első, mind a második hullámra igaz volt, hogy kezdeti, felívelő fázisukban a legtöbb országban az országos átlag feletti mértékben váltak átfertőzötté az egyes fővárosok, nagyvárosok, illetve kiemelkedett egy-egy turisztikai térség is: a téli szezonban induló első hullám esetén Tirol, a nyári szezon végén induló második hullám esetén Dalmácia. (A harmadik hullám indulása egybeesett a második hullám végével, így adataik összecsúszása miatt elemzésétől most eltekintek.)

1. ábra: Az első és a második hullám kezdeti szakaszainak térbeli mintázata, valamint a terjedés feltételezhető irányai Közép-Európában

Ami a határon átnyúló szomszédsági hatásokat illeti, e téren is találunk igazodási pontokat a korábbi járványhullámok idejéből: 2020 nyarán az akkor regionális gócpontnak számító lengyelországi Sziléziából terjedt át vélhetően a járvány a szomszédos cseh és szlovák területekre – de Horvátország északi részének értékei sokszor mozogtak együtt a szomszédos Szlovénia járványügyi adataival. Mindezen együttmozgásokat és az első három hullám pulzáló járványadatait a Portfolión korábban már ismertetett háromdimenziós animációm mutatja be. (Az oldal betöltődése után a bal alsó sarokban található, jobbra mutató nyíl lenyomásával elindul az animáció.)

A negyedik hullám esetén is a korábbiakhoz hasonlókat tapasztalhattunk: a hullám kezdeti fázisában (2021 júliusában és augusztusában) Dalmácia ismételten fertőzési gócpont lett és a nagyvárosi régiókat az átlagosnál előbb érte el a járvány. Ám ezt követően felerősödtek a szomszédsági hatások. Egyrészt országon belül is meghatározó lett a jelentőségük, másrészt vélhetően felerősödtek az országhatárokon átnyúló szomszédsági hatások is: Délkelet-Magyarországra részint a jóval fertőzöttebb Romániából és Szerbiából, míg Kelet-Lengyelországba Ukrajnából hurcolhatták be a vírus delta variánsát. Ennek érdemi bizonyítása azonban nehéz, így a gondolatmenetet is csak feltételezésként érdemes kezelni. A hullám kezdeti és felívelő szakasza közti térbeli különbségeket mutatja be a lenti képpár, ahol egymás mellett láthatók a negyedik hullám kezdeti és felívelő szakaszának területi jellegzetességei.

2. ábra: A negyedik hullám kezdeti és felívelő szakaszának népességre vetített fertőzöttszáma Közép-Európa régióiban

Ezeket a terjedési jellegzetességeket és a járványgörbék futását nagyban befolyásolja, hogy a térség legtöbb országában az egyes régiók és térségek sérülékenysége eltér egymástól. Ezt jelzi, hogy Közép-Európában a járvány első három hullámának egészét tekintve a nagyobb városokban átlagosan alacsonyabb volt a többlethalálozás értéke, mint a vidékies területeken: Budapest, Prága és Pozsony konkrétan országuk legalacsonyabb értékével bír, de Bécs és több lengyel nagyváros is az országos átlagnál kedvezőbb értékekkel rendelkezik (A többlethalálozás részletesebb területi vizsgálata túlnő e cikk keretein, de a módszer használatáról, előnyeiről és hátrányairól itt olvashat bővebben).

A területi sérülékenységet továbbá befolyásolja, hogy a vakcinák is egyenetlenül állnak rendelkezésre, illetve az oltási hajlandóság is nagyban eltér az egyes társadalmi csoportokban és területeken. Bár az oltottsági adatok sokszor nehezen összehasonlíthatók (hiszen hol az oltott lakhelye, hol pedig az oltás földrajzi helye szerint teszik őket közzé; már ahol elérhetők területi adatok), de a területi és módszertani torzításokat kiküszöbölve is azt kapjuk, hogy a legtöbb nagyvárosi agglomeráció (illetve általánosságban a gazdaságilag fejlettebb területek) átoltottsága most és a korábbiakban is magasabb volt az országos átlagoknál. Míg jelenleg a legtöbb nagyvárosi régió átoltottsága 60% feletti, addig a vidékies (periférikus) térségek értéke döntően ez alatt marad. Különösen Szlovákiában és Lengyelországban erőteljes ez a megosztottság, ahol a keleti, rurális karakterű, elmaradottabb területeken 40% alatti az átoltottság. Jelentősebb nagyváros-vidék eltéréseket egyedül Ausztriában nem találunk, ahol inkább egy nyugat-kelet megosztottság jellemző; a keleti területek (köztük az Őrvidék) átoltottsága átlag feletti.

3. ábra: Közép-Európa régióinak és országainak átoltottsága a teljes népességre vetítve, 2021. november 14-éig

Az átoltottság területi különbségei és a járványok terjedéséről való ismereteink tehát egy érdekes kettősségre hívják fel a figyelmet: a járvány negyedik hulláma (is) a nagyvárosokban, azaz az egyes országok legmagasabb átoltottságú területein jelent meg először, ami vélhetően lelassította a korábbiaknál fertőzőbb delta variáns terjedését a hullám korai fázisában. Ám amint sérülékenyebb, alacsonyabb átoltottságú, döntően vidékies területre érkezett a járványhullám, felgyorsult a terjedés; jelenleg ezt tapasztalhatjuk több térségbeli országban. Mindez azt jelenti, hogy a Röst Gergely cikkében szereplő egyik lehetséges ok, miszerint a társadalmi heterogenitás felelhet a járvány késleltetett berobbanásáért, valószínűnek látszik.

Az oltások késleltető szerepe köszönhet vissza abban is, hogy az augusztus végéig 50% körüli vagy afeletti átoltottságot szerző országokban (Ausztria, Magyarország, Csehország és Lengyelország) a második hullámhoz hasonló időpontban és mértékben vagy attól elmaradva futott (és fut) fel a járvány negyedik hulláma, addig az alacsonyabb átoltottságú országokban gyorsabb, és úgy tűnik, súlyosabb a negyedik hullám lefolyása, mint amilyen a tavaly őszi volt. Különösen az augusztus végéig csak a népességének egynegyedét (jelenleg is csak 35%-át) beoltó Romániát érintette eddig súlyosan az új hullám, heteken át rekordszámú eset- és haláleset-számokkal.

Fontos tanulság tehát, hogy a járvány terjedését és hatását befolyásoló területi tényezők részletes vizsgálata és nyomon követése nagyban segítheti a hatékony védekezés kialakítását az előttünk álló további járványhullámok leküzdésében is. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a koronavírus-járvány kapcsán több nem várt fordulat is történt már az elmúlt közel két évben, így a legfrissebb adatok elemzése és körültekintő értelmezése továbbra is fontos eleme a védekezésnek.