Mennyit nyerhetne a magyar gazdaság a lakóépületek energetikai korszerűsítésével?
Az idei téli energiaellátás körüli bizonytalanságok miatt egyre több szó esik a lakóépületek energetikai korszerűsítéséről mint a rezsiszámlák csökkentésének leghatékonyabb módjáról. Ezen elemzések többsége a háztartások szintjén foglalkozik a témával, kevesebbszer merül fel kérdésként, hogy a nemzetgazdaság szintjén mit okozna, ha elindulna Magyarországon egy, a legrosszabb energiahatékonyságú lakóépületek energetikai korszerűsítését célzó program. A Hétfa Kutatóintézet CGE modelljének segítségével megbecsülte két felújítási forgatókönyv makrogazdasági hatásait: az összes hatás még a vizsgált időszak végén jelentkező energiafogyasztás-csökkenéssel együtt is egyértelműen pozitív, és a számok alapján úgy tűnik, hogy az államnak érdemes lenne a lakóépületek energiahatékonyságának növelésébe fektetnie.
Korszerűtlen a magyar lakásállomány, kevés a mélyfelújítás
Magyarországon az energiafelhasználás 35-40%-a kötődik az épületállományhoz, ez pedig nagyban tulajdonítható annak, hogy a mintegy 4,3 millió lakás 70%-a nem felel meg a korszerű funkcionális, műszaki és hőtechnikai követelményeknek. A hazai lakóépületek túlnyomó többsége, körülbelül 95%-a családi ház, ennek a típusnak a részaránya pedig körülbelül 60%-os a lakásszámot tekintve. Ezen családi házak körülbelül egynegyede épült 1945 előtt, a világháború után és 1980 között épült házak további 50%-ot tesznek ki, vagyis a magyarországi családi házak ¾-e 1980 előtt épült, a 2001 utániak pedig mindössze 8%-ot képviselnek. A lakóépületek felújítási rátája viszonylag magas, ugyanakkor – megfelelő ösztönzők hiányában – alacsony a közepes és mélyfelújítások aránya, vagyis azon beavatkozásoké, amelyek érdemi energiamegtakarítást eredményezhetnének a háztartások számára.
Milyen hatásokkal járna egy felújítási hullám?
A fentebbiekből látható tehát, hogy szükség lenne a magyar lakóépület állomány energetikai korszerűsítésére. A Hétfa Kutatóintézet 2021-es tanulmányában, amelyet a Habitat for Humanity Magyarország megbízásából készített, két felújítási forgatókönyv makrogazdasági hatásait elemezte a Hétfa CGE modell segítségével.
Mindkét forgatókönyv esetében az 1990 előtt épült családi és társasházak évi 2%-os felújítási rátáját tételeztük fel, eltért azonban a megújulás összetétele. Az első forgatókönyv szerint a felújításon áteső lakóépületek költségoptimális felújítási szintre kerülnek (MID szcenárió[1]), míg a második forgatókönyv esetében a lakóépületek 1,5%-a kerül költségoptimális szintre, további 0,5%-nál ez kiegészül megújuló energiaforrással is (DEEP szcenárió). Az elemzéshez a 2013-ban, a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretében készült felmérést[2] és épülettipológiát használtuk fel, amely a leginkább megalapozott felmérése a hazai épületállomány energetikai jellemzőinek.
A tipológia összesen 23 fajta lakossági épületet különböztet meg, ezekből 10 típust választottunk ki, ezekbe összesen 3,7 millió lakóingatlan tartozik. Számításainknak természetesen megvannak a korlátai: nem ismerjük az egyes tipológiákon belül, hogy milyen az épületek megoszlása felújítási szintjük szerint, kizárólag az egyes típusok átlagos energiafogyasztását ismerjük.
Modellszámításunk során azzal számoltunk, hogy a felújítási program hatására megváltozik a lakosság fogyasztási szerkezete aggregát szinten, és csökken a közműszektorral szembeni kereslet. A MID szcenárió esetében, ahol minden évben az adott típusba eső lakóépületek 2%-a újul meg, évente összesen 16,8 milliárd forinttal csökken a közműszolgáltatókkal szembeni kereslet. Ugyanez a DEEP forgatókönyv esetén csak 16,55 milliárd forint lenne évente, a megújulókkal történő helyettesítés ugyanis nem minden típus esetében csökkenti nagyobb mértékben a háztartások keresletét.
Az építőipari kereslet növekedésének modellezéséhez a költségoptimum szerinti felújítás költségeként 56 ezer Ft/m2-esárral, míg megújulóval történő kiegészítés esetén 69 ezer Ft/m2-es árral számoltunk 2021-ben. Az éves építőipari kereslet növekménye így több mint 300 milliárd forint körül alakulna. Ezen számítás mentén a modellbe implementált sokkok az építőipari kereslet esetében a következők voltak:
1. táblázat: A feltételezett felújítási programok éves keresletnövekedési értékei az építőiparban
Forrás: saját számítás
Növekvő GDP és foglalkoztatottság
Modellszámításunk eredménye alapján az általunk felvázolt lakóépület-felújítási program évente körülbelül 0,04 százalékkal növelné a GDP-t, amely a program végére 0,025 százalékra csökkenne. Ennél az adatnál figyelembe kell venni, hogy a tanulmány idején a makrogazdasági és nemzetközi gazdasági környezet a jelenleginél jóval pozitívabb kilátásokkal kecsegtetett. A GDP évek óta folyamatosan növekedett, és az előrejelzések ennek a trendnek a folytatását prognosztizálták. Az általunk felvázolt felújítási program ebben a gazdasági környezetben tudta volna még tovább növelni a gazdaság teljesítményét, a romló gazdasági kilátások mellett hatása még nagyobb lehet. Modellünkben a program hatására meginduló GDP-növekedés ütemének lassulását egyrészt a gazdaság természetes, programtól függetlenül kalibrált növekedése, így a sokk relatív mértékének csökkenése okozta. Másrészt az erős kezdeti hatás a koronavírus utáni visszapattanás eredménye, így a pozitív sokkokra jóval érzékenyebb, mint a kiegyensúlyozott gazdasági környezettel jellemezhető években.
A program hatásaihoz tartozik, hogy az építőipari kereslet okozta bővülést valamelyest visszafognák a háztartások fogyasztásszerkezetében bekövetkező változások: a felújítások előrehaladtával a háztartások egyre kevesebbet költenének energiára. Ez a hatás modellünkben évente nő, majd az időszak végére körülbelül -0,015 százalékon stabilizálódik. Az összes hatás ennek ellenére egyértelműen pozitív, a modellen belül lezajló GDP-növekedést számba véve egy ilyen felújítási program a szimulációs időszak végéig (2020-2035 között) mintegy 180 milliárd forintnyi GDP-többletet hozna létre.
A program emellett közel 4 ezer fővel növelné a foglalkoztatottak számát, amely hatás jelentős része közvetlenül az építőipari keresletből származik: az építőipar bevonz új, korábban munkanélküli személyeket, továbbá munkaerőt szív el más ágazatokból, főként a szolgáltató szektorból és a feldolgozóiparból, ahol a foglalkoztatottak egy jelentős része dolgozik, illetve ahol a bérek közel vannak az építőiparban jellemző szinthez, vagy alacsonyabbak annál. A program első felében ezt a hatást némileg ellensúlyozza a fogyasztásban bekövetkező változás, 2027-től kezdve azonban már ez is hozzájárul a foglalkoztatás bővüléséhez.
A két felújítási forgatókönyv GDP-re és foglalkoztatottságra gyakorolt hatását tekintve nem tér el jelentősen egymástól. A DEEP szcenárió esetében a nagyobb sokknak köszönhetően az építőipari kereslet növekedése némileg magasabb, csakúgy, ahogy a foglalkoztatotti hatás, de ez a különbség elhanyagolható mértékű, az energiafogyasztás változásának különbségében pedig gyakorlatilag nincs differencia.
1. ábra: A két felújítási forgatókönyv nemzetgazdasági hatásai
Megjegyzés: A “Fogyasztásváltozás MID” adatsor csaknem teljesen együtt áll a „Fogyasztásváltozás DEEP” adatsorral, ezért nem látható a grafikonon.
Forrás: saját számítás
Ezek a folyamatok természetesen hatnának az államháztartás bevételi oldalára is. Mivel számításaink a kormányzat kiadási oldalát nem értintették, a szimulált felújítási programok többletbevételeket tudtak kimutatni az egyenlegben. A szimulációs időszakra vetítve ez közel 1 százalékpontos növekedést jelentene az államháztartás GDP arányos folyó egyenlegére gyakorolt átlagos hatásban.
A Hétfa CGE modell alapján végzett számítások alapján a 15 évig tartó felújítási program tehát egyértelműen pozitív nemzetgazdasági hatással bírna, növelné a GDP-t, a foglalkoztatottság szintjét és az államháztartás egyenlegét is. Ez azonban a program hatásainak csak egy szelete, érdemes a felújítási program további társadalmi-gazdasági hatásait is górcső alá venni, illetve megvizsgálni, mennyi idő alatt térül meg egy energiahatékonysági beruházás egy háztartás számára.
A magasabb támogatásintenzitás előrébb hozza a megtérülés évét
A már fentebb idézett KEOP-projekt keretében kialakított lakóépület-tipológia felhasználásával számszerűsíteni tudtuk az éves energiamegtakarítási potenciált. 2021-es adatokon alapuló kalkulációnk szerint családi házak esetében, költségoptimális szintre történő felújítás mellett éves szinten 319 ezer forint takarítható meg az energián. A családi házak felújítása az átlagosan nagyobb alapterület miatt magasabb költséggel is jár, ugyanakkor a beruházás még így is megtérül, igaz, hosszabb időtávon, a háztartásnak nettó haszna ugyanis csak a 24. évet követően származik a felújításból. Kérdés, hogy a magyar háztartások mekkora hányada képes, illetve hajlandó ilyen időtávra beruházni, de feltehetőleg csak kevés háztartás engedhet meg magának ilyen időtávú befektetést, a hajlandóságot pedig nagyban befolyásolhatja, hogy az évtizedekig változatlan lakóhely egyre inkább csak az idősebb generációkat jellemzi. Ezzel összhangban arra már korábbi kutatások is rámutattak, hogy támogatás nélkül az energetikai korszerűsítés nem éri meg a háztartások számára.
A megtérülés ideje a háztartások számára támogatás révén hozható előre. 2021-es árakon számolva átlagosan 4,8 millió forintos felújítási költséggel számoltunk, így 25%-os támogatásintenzitás esetén a bejövő pénzáram értéke már a 16. évet követően 6,2 millió forint lenne, vagyis egy ekkora támogatásintenzitás már 8 évvel képes korábbra hozni a megtérülés idejét. Magasabb támogatásintenzitás természetesen még korábbra hozná ezt az időpontot.
Megvizsgáltuk azt is, mi történik akkor, ha egy háztartás a jelenleg elérhető 3 millió forintos otthonfelújítási támogatást arra használja fel, hogy megújuló energiaforrás beépítésével együtt újítsa fel ingatlanját. Számításaink szerint egy ilyen beruházás a felújítást követő 13. évben már megtérül a háztartás számára, ami egy ilyen összegű kiadás esetében már vállalható megtérülési időnek tűnik. Mivel számunkra nem ismert a felújítás során az anyag és a munkaerő költségének megoszlása, ezért úgy számoltunk, hogy a felújítási költség felét teljes egészében meg tudja kapni a háztartás. Egy ilyen támogatási konstrukciónak a nettó haszna magasabb a háztartás számára, mint a megújuló energia beépítése nélküli hipotetikus szcenárió esetében.
Externális hatások
A növekvő GDP-n és foglalkoztatáson felül a rossz energiahatékonyságú épületek felújításához még további számos pozitív externália kapcsolódik. Azon felül, hogy a háztartások, és így a közműcégek energiát takarítanak meg, a lakások és házak komfortosabbá, ezáltal értékesebbé és egészségesebbé válnak, csökken a szén-dioxid-kibocsátás, javul a levegő minősége és csökken a téli halálozások száma is. Az alábbi ábrán összefoglaljuk, hogy milyen, a felújítási programhoz kapcsolódó hatásokat azonosítottunk. Ezeket a hatásokat, amennyiben lehetséges volt, költség-haszon elemzést végezve számszerűsítettük is, és noha természetesen nem kumulálhatók, ugyanakkor az látható, hogy az energiahatékonyságot célzó felújítások számos pozitív eredménnyel járnak, ezek hatása pedig milliárdokban mérhető.
2. ábra: A felújítási programhoz kapcsolódó pozitív hatások összefoglaló ábrája
Következtetések és javaslatok
Ahogy azt fentebb bemutattuk, a magyarországi lakóingatlanok energetikai korszerűsítése nem csak az állam, de a háztartások számára is anyagi előnyökkel járna. Modellünkben magas bázisról indulva is a GDP és a foglalkoztatás bővülését és az államháztartás bevételeinek növekedését prognosztizáltuk, különösen pozitív szerepe lehetne tehát egy ilyen, kormányzati, vagy uniós támogatással indított felújítási programnak a gazdasági teljesítmény és foglalkoztatottság várható visszaesésének idején, valamint egy egész kontinenst sújtó energiaválság közepén.
Egy ilyen program elindításához természetesen elsősorban pénz, másodsorban jól megalapozott tervezés szükséges. A finanszírozási problémákat az Európai Uniótól érkező helyreállítási források orvosolhatnák, a megfelelő célzásban pedig az önkormányzatok nyújthatnak segítséget. Mivel a megtérülés hosszabb időtávja miatt támogatás nélkül nem racionális az energiahatékonysági beruházás a háztartások számára, felmerülhet az otthonfelújítási támogatás szabályozásának kis mértékű átalakítása is, amivel komoly eredményeket lehetne elérni. A legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal rendelkező – és így az energiaárak emelkedése szempontjából leginkább sérülékeny – réteg jellemzően nem tudja előteremteni a felújításhoz szükséges összeget, az otthonfelújítási támogatás viszont jelenleg utófinanszírozáson alapul. De megfelelő ösztönzők híján a felújításhoz egyébként elegendő jövedelemmel rendelkező háztartásokban is elmaradhat az energiahatékonysági beruházás, miközben esetükben már 25%-os támogatási aránnyal is megtérülhet a beruházás.
A magyar lakóépületek energiahatékonyságának témája már régóta jelen van a szakmai diskurzusokban, a küszöbön álló energia- és klímaválság azonban még inkább szükségessé teszi a cselekvést ezen a területen. A lakóépületek energiahatékonyságába való befektetés az állam részéről olyan környezeti és pénzügyi szempontból is fenntartható fejlesztés lenne, amely segíthetne Magyarországnak abban, hogy megerősödve és a külső körülményekre kevésbé sérülékeny állapotban kerüljön ki az előttünk álló válságból.
[1] A két különböző szcenárió esetében használt terminológiát Ürge-Vorsatz Diána és társai 2010-es tanulmányából kölcsönöztük: https://www.researchgate.net/publication/264083832_Munkahelyteremtes_energiahatekonysaggalEgy_szeleskoru_komplex_mely_epuletfelujitasi_program_foglalkoztatasra_gyakorolt_hatasai_Magyarorszagon
[2] KEOP-7.9.0/12-2013-0019: „Lakossági épület energiahatékonysági potenciál felmérése” című projekt
A teljes tanulmány ezen a linken érhető el.
Legutóbbi hozzászólások