Szerző: Balás Gábor és Csite András, HÉTFA Kutatóintézet[1]
Az utóbbi napokban számos kutató, szakértő fogalmazta meg véleményét a koronavírus járvány gazdasági hatásainak enyhítéséhez szükséges kormányzati beavatkozásokról. E vitához kapcsolódva cikkünkben amellett érvelünk, hogy most, a leálló és átalakuló fogyasztás időszakában, arra összepontosítsunk, ami életben tartja és a karantén-helyzetre való átállásra segíti a munkáltatókat és munkavállalókat. A csomag optimális méretéről, a gazdaságélénkítés hónapokkal később esedékes feladatairól a mai bizonytalanság közepette nem lehet jó döntéseket hozni.
Elemzésünket a Porfolio is közzétette, illetve nyomtatható pdf formátumban is letölthető.
A koronavírus járvány következtében a gazdaság egyre jobban visszaesik, Magyarország, Európa és a világ termelési láncai egy időre leállnak. A mértéket ma még nem tudjuk, ahogyan azt sem, hogy a járvány terjedését megakadályozó közegészségügyi intézkedések mennyire bizonyulnak eredményesnek, s hogy visszatér-e a járvány belátható időn belül. Ma már sejtjük, hogy a megszokott rend helyreállásáig még jó pár hónapot, akár egy évet is kell várni, s az előttünk álló időszak tele lesz bizonytalansággal, a korlátozó és ezeket feloldó intézkedések váltakozásával, helyi krízisekkel és legfőképpen egyéni, családi drámákkal.
Magyarország nagyon komoly erőfeszítéseket tesz a járvány terjedésének csillapítása érdekében, s döntő többségünk fegyelmezetten követi az elvárásokat és ajánlásokat. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy nemzetközi összehasonlításban az ország jól teljesít a járvány terjedésének lassításában.
Ez a nálunk és számos külpiacunkon sikeres lassítás ugyanakkor azt is jelenti, hogy nagyon hosszú, akár az egész évben velünk lévő járványügyi helyzetre kell felkészülni, s a bizakodás, hogy a gazdaság nyáron újraindulhat, egyre kevésbé tűnik megalapozottnak.
Európa és Magyarország közgazdászainak, gazdasági vezetőinek egy része a gazdaság „újraindítását”, „gazdaságélénkítő” intézkedéscsomagok mielőbbi meghirdetését javasolja, és van, aki már most is elkésettnek tartja a kormányzat ezirányú lépéseit. Megítélésünk szerint vannak sürgős lépések, melyeket meg kell hozni, de a türelmetlenség és a pánik indokolatlan. Számos intézkedés megtervezéséhez ma még nem áll rendelkezésünkre elegendő információ és nincs is sürgető kényszer, hogy azokról most hozzunk döntést, mert csak a kereslet visszatérését megelőző hónapokban lesz rá szükség; ráadásul a döntésnek nem is a mérete, hanem a megfelelő tartalma és a megfelelő időzítése lesz a lényeg. A pánik ritkán jó tanácsadó! Javasoljuk ezért, hogy a szellemi erőforrásainkat ne a csomag méretének növelésére és mielőbbi meghozatalának sürgetésére koncentráljuk, hanem a csomag ideális tartalmának összeállítására!
Az alábbiakban négy dolog mellett fogunk érvelni:
- Amint a járványhelyzet is több szakaszra tagolható annak függvényében, hogy még befelé vagy már kifelé tartunk belőle, a gazdaságot megsegíteni hivatott eszközöknek is mást kell megcéloznia a leállás szükségszerű időszakában és a kilábalás előkészítésében.
- A járvány felfutásának jelenlegi szakaszában még nem lehet az élénkítés a cél, ahogyan azt többen szorgalmazzák, hanem inkább a gazdaság szükségszerű leállásból fakadó károk enyhítésére és az ebben a környezetben is értelmes (pl. online) átállási, fejlesztési tevékenységre kell fókuszálni. A járvány visszahúzódásának időszakában jön majd el a fokozatos újraindítást segítő élénkítő lépések ideje.
- Mivel a járvány okozta sokkhoz hasonlót még sem itthon, sem a világgazdaságban nem ért meg a modern gazdaságpolitika, ezért gazdasági hatásainak kezeléséhez újszerű eszközökre is szükség lehet. A régi receptek, az egyszerű keynesiánus keresletélénkítés nem fog működni. Éppen ezért nem kizárólag a csomag mérete, hanem sokkal inkább az adott időszak feladataihoz való megfelelő illeszkedése határozza majd meg, hogy mely országok fognak sikeresebben megküzdeni a válság gazdasági hatásaival.
- A kilábalási időszak sokára lesz, és ma még nem tudjuk, hogy mely szektorokban mikor és milyen összetétellel fog a kereslet újra megjelenni (itthon és külpiacainkon), ezért a „gazdaságélénkítés” megkezdése rendkívül kockázatos. A második szakasz élénkítési lépéseiről való döntéssel semmiképpen nem vagyunk elkésve. A jelenlegi információink alapján most csak a járvány első szakaszában szükséges intézkedésekre kell fókuszálni és a második szakasz hatékony megtervezésénél figyelembe veendő szempontokat kell meghatározni. Egyúttal a kormánynak el kell köteleződnie az újraindítás széleskörű támogatása mellett, ahogyan azt a járványügyi védekezésnél is tette.
Másképpen fogalmazva: amellett fogunk érvelni, hogy nem kizárólag a csomag mérete fogja eldönteni, mely ország lesz sikeres a gazdasági károk enyhítésében, hanem a csomag minősége, beleértve mind tartalmát, mind pedig időzítését – ezért ne a méretről, hanem a csomag összetételéről folytassunk érdemi vitát.
Több szakaszból álló válságkezelésre kell készülni
Ha valaki az elmúlt két hét során, a járvány természetéről íródott cikkeket átböngészi, minden nap egy héttel hosszabb tetőzési és kilábalási előrejelzésekről olvashat. Míg két héttel ezelőtt nyár eleji újrakezdéssel biztattak, az elmúlt hét elején már nyár közepi tetőzést jósoltak, a napokban pedig már egy őszi, második fertőzési hullám megjelenését vetítették előre.
A lakosság nálunk és Európa más országában – vagyis az exportpiacainkon –, kormányzati kérésre, utasításra, vagy egyre inkább félelemből visszavonult a lakásába, minimalizálja a megszokott életében jellemző vásárlási, szolgáltatási keresletét, a járvány elmúlására várva.
Míg kezdetben a járvány kínálati sokkot, a termelés leállítását okozta a beszállítói láncok szétszakadásával és a munkahelyek járványügyi okokból történő leállításával, pár hét után már látszik, hogy ez a válság valójában egy tartós keresleti sokkot eredményez a gazdaságban, a lakossági fogyasztás drasztikus visszaesésével. A gazdaság újraindítását segítő kínálati beavatkozásokat így ahhoz érdemes időzíteni és igazítani, hogy hol és mikor jelenik meg újra olyan valós kereslet, amelynek kielégítésére a magyar gazdaságnak képesnek kell lennie.
Mi a véleményünk megfogalmazásakor abból a feltételezésből fogunk kiindulni, hogy amíg a megfelelő oltóanyag vagy a lakosság átfertőződése miatt kialakuló „nyájimunitás” létre nem jön, addig az emberek nem fogják újrakezdeni korábban megszokott életüket és a járvány elültével is csak nagyon óvatosan fognak visszatérni a korábbi, személyes kontaktust igénylő tevékenységeikhez, beleértve a vásárlást is. Vagyis a gazdaságirányításnak nem egy pár hónapos válságkezelést, hanem egy több szakaszból álló, és a lakossági kereslet drasztikus visszaesésében akár év végéig is kitartó gazdasági környezetre reagáló beavatkozás-sorozatot kell megterveznie.
Most a járvány első időszakához illeszkedő gyors és hatékony kríziskezelésre van szükség
A kereslet csökkenése ugyan bizonyos ágazatokat a többinél kevésbé érint, így a közszolgáltatókat, az internet segítségével szerveződő, kevés személyes találkozást igénylő iparágakat (pl. pénzügyi szektor, telekommunikáció, informatika), a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart, valamint az építőipart, illetve a kiskereskedelem és a szállítmányozás egy részét, azonban számos ágazat működése már teljesen leállt, és egy ideig szünetelni is fog.
Az azonnali élénkítés mellett érvelőkkel szemben úgy véljük, hogy a járvány első szakaszában a reális közösségi cél az áldozatok számának csökkentése és a gazdasági kapacitások megőrzése. A már meghirdetett hiteltörlesztési és adófizetési kedvezményeken túl a gazdaságpolitikai beavatkozást most a következő élethelyzetekre célszerű fókuszálni:
- kockázat-megosztással (rövidített munkavégzés, fejlesztési támogatás) támogatni kell minden olyan vállalkozói kezdeményezést, ami értelmes tevékenységet tud vagy szeretne folytatni ebben az időszakban;
- segíteni kell a távműködésre, az otthoni munkavégzésre való átállást mind a cégek, mind a munkavállalók oldalán (eszközzel, képzéssel, ellátás megszervezésével).
- Azoknál a cégeknél, ahol ilyen átállásra vagy értelmes feladatvégzésre nincs lehetőség, tompítani kell a leállás miatti sokkot, s a lokális termelési tudás és kapcsolatrendszer megőrzésére kell törekedni (pl. átvállalni a fizetett szabadságra járó bért a munkáltatóktól; a munkanélküli segély mértékével megegyező bértámogatást adni a munkáltatóknak az állományban tartott munkavállalóik után; a korábbi fizetésük egy jelentős részét odaadni a fizetés nélküli szabadságra küldött dolgozóknak, ha fennmarad a munkaügyi kapcsolatuk a korábbi munkáltatójukkal).
- Azok esetében, akik a fenti intézkedések ellenére is elveszítik állásukat, a szerény megélhetéshez szükséges jövedelem és képzések biztosítása lehet a cél – segíteni megőrizni a reményt, hogy amikor a válság véget ér, ugyanolyan értékesek lesznek, mint a krízis előtt.
Ebben a krízisszakaszban a gazdaságpolitikának csak azoknak a szektoroknak a fejlesztését érdemes támogatnia, amelyek a válságban is tudnak működni, és termelőkapacitásaikat a válság utáni helyzetre készülve újítják meg:
- fejlesztési támogatás nyújtása beruházásra, innovációra;
- a digitális oktatás iránti kereslet növelése azért, hogy az emberek digitális kompetenciája, nyelvtudása ill. bármilyen otthon is megtanulható készségük fejlődhessen;
- a magyar élelmiszeripar rövid távon is megvalósítható kapacitásnövelése, ami kritikus helyzetben a hazai ellátáshoz szükséges állami megrendelések gyors teljesítését teszi lehetővé (a stratégiai vállalatok kijelölése és bevonása a honvédelmi rendszerbe már megkezdődött);
- a kiszállítási tevékenység és a raktározás kapacitásainak támogatása: a kiszállításba saját autóval bekapcsolódni kívánó, munka nélkül maradó (pl. taxis) cégek és munkavállalók/munkanélküliek támogatása (pl. az üzemanyagok világpiaci árában bekövetkező csökkenés miatt időszerűvé váló jövedékiadó-emelés elhalasztásával).
Nem tartjuk célszerűnek ugyanakkor ebben a krízisszakaszban olyan ágazatok és tevékenységek újraindítását, „élénkítését”, amelyek termékeire nincs és nem is várható valós kereslet a következő hónapokban. Mesterséges keresletet generálva nagyon könnyen tudnánk olyan helyzetet előidézni, mint a szocializmus végnapjaiban, amikor kereslet nélkül termeltek az üzemek. Erre sem akkor, sem most nincs szükség.
Fokozatos és kontrollált gazdaságélénkítés a válság második szakaszában lesz időszerű
A járvány lecsillapodását követően, esetleg a hatékony gyógyszeres védekezés feltételeinek megvalósítása esetén léphetünk át a járvány és ezáltal a gazdasági krízis kezelésének második szakaszába.
Ebben a második szakaszban a kereslet nem egyszerre fog visszatérni a gazdaság minden szektorába. Egyelőre nem tudjuk, mely szektor terméke iránt fog megerősödni a kereslet és milyen ütemben. Feltehetően azon országokban történik meg először a lakosság átfertőződése, így a járvány visszahúzódása is, ahol most nagy emberáldozatokat követel a járvány. Mivel mi az átlagnál egyelőre sikeresebben tudtuk lassítani a járvány terjedését, ez nem itthon, hanem valamely külpiacunkon fog bekövetkezni. Hogy melyiken és ezáltal a magyar gazdaság mely szektorának termékei iránt jelenik meg újra egy nagyobb kereslet, nem tudjuk. Már csak azért sem tudhatjuk, mert még az sem egyértelmű, hogy a több hónapos karanténban átélt idő miként alakítja át az emberek fogyasztáshoz, a fogyasztási javakhoz való viszonyát .
Nemcsak a keresleti oldalon lesz asszimmetrikus az újraindulás: az sem triviális, hogy a kínálati oldalon nem lesznek asszimmmetrikusak az ehhez szükséges feltételek . Amikor egy több országot magába ölelő ellátási láncban valamely láncszem járványügyi helyzete még nem engedi meg a termelés újraindulását, akkor az az egész termelési lánc újraindulását akadályozhatja. Ez egy komoly veszély, de egyben lehetőség is, amire fel kell készülni a második szakaszban.
A normálisnak tartott működési rend visszatérése megkezdődhet, és meg is fog kezdődni több országban, de ez csak speciális feltételek mellett lesz lehetséges. Ebben az időszakban a járványügyi korlátozások, lezárások fokozatos és (pl. térben) kontrollált enyhítésére kerülhet majd sor. Elsősorban azokon a területeken és lakossági csoportokban (pl. fiatal munkavállalók), ahol egyrészt bizonyított a járványmentesség, másrészt pedig biztosított az olyan intézkedések működtetése, melyek fenntartják ezt a mentességet[1]. Mindez előfeltételezi a betegellátás felkészítését, a nagy terhelési időszakokra is elégséges egészségügyi kapacitások kiépítését, a gyors és széleskörű tesztelést, valamint a járvány terjedésének kontrollját lehetővé tevő nyomon követést (pl. a nemrégi kifejlesztett mobilapplikációk segítségével)[2].
A válság második szakaszában tehát a gazdaságpolitikának olyan nagyságú és olyan támogatási eszközöket alkalmazó rugalmas csomagot kell kialakítania, ami a fokozatos újraindítást támogatja, ott és abban a sorrendben,
- ahol a kereslet gyorsabb újraéledésére lehet számítani;
- ahol a termelő kapacitások járványügyi szempontból már nem veszélyeztetettek (pl. mert fiatalabb a munkavállalói összetétel) és
- ahol megszervezhető a járványügyi védelem a termelés során (védett zónák).
Amint pedig egyre több és több szektor felel meg ezeknek a feltételeknek, úgy lehet majd újabbak újraindulását kezdeményezni és támogatni.
Ilyen típusú termelési zónák kialakítása azonban a megszokottól sokkal nagyobb szervezést igényel majd, és munkaszervezésben nagyobb kihívás lesz a kormányzat számára, mint a szükséges pénzügyi erőforrások előteremtése. Kicsi nyitott gazdaságként a magyar gazdaság talpra állására ebben a második szakaszban erősen hatni fognak a gazdagabb exportpiacainkon bevezetésre kerülő keresletélénkítő beavatkozások is, így ebben a szakaszban arra kell majd a pénzügyi és szervezési erőforrásokat koncentrálni, hogy a kínálati oldal képes legyen rácsatlakozni a megjelenő keresletre.
Az újraindtás majd innovatív megoldásokat fog igényelni, amire egy példa lehet a lokális védelmi zónák alkalmazása a magyar járműiparban
Hogy ez a második szakasz milyen szervezési feladatokat fog jelenteni, arra álljon itt egy gondolatkísérlet a német termelési láncok dominálta magyar járműiparral kapcsolatban.
A német kormány által meghirdetett, több mint hétszáz milliárd EUR nagyságú gazdasági csomag várhatóan eljut a Magyarországon is jelen levő nagy járműgyártókhoz, ill. ezek hazai beszállítóinak német anyacégeihez. Az újraindulást ebben az iparágban Magyarország azzal tudja támogatni, ha egyrészt járványügyi szempontból alacsony kockázatú feltételeket biztosít, másrészt pedig támogatja a hazai tulajdonban levő, a német autóiparnak beszállító magyarországi termelési kapacitások újraindulását, illetve a leállási időszakban a hatékonyságjavító fejlesztéseik megvalósítását.
Mivel lehetséges, hogy ez a kívülről jött kereslet még abban az időszakban fog megjelenni, amikor Magyarország még nem jutott teljesen túl a járványon, ezért a fokozatos újraindítás – a járvány újabb fölerősödését elkerülendő – csak szigorú járványügyi szabályok betartása mellett lehetséges, ami Magyarország területének egészén – a nagymértékű költségek miatt – vélhetően nem biztosítható.
Kisebb térbeli egységek, bizonyos ipari létesítmények, telephelyek és telephely-együttesek vírusmentessége még elfogadható költségek mellett biztosítható, s ezekben a védett zónákban[3] a termelési folyamatok átalakítása révén a járványügyi előírások is betarthatóak. Azaz a termelésnek a járvány lecsengése előtti újraindítására is van lehetőség, megfelelő közegészségügyi, munkavédelmi és termelési intézkedések meghozatala és betartása mellett. Ez feltételezi a termelőüzemek, a dolgozók és az állami szervek magas színvonalú lokális együttműködését.
Tekintettel a járműipar nagymértékű területi koncentrációjára, érdemes lehet arra készülni, hogy az először újrainduló gyártási kapacitások köré védett zónákat hozzunk létre a hazai járműipar néhány központjában. A széles értelemben vett járműipar GDP-hez való hozzájárulását közel 10 százalékra tehetjük, a foglalkoztatott munkavállalók száma pedig több mint 250 ezerre tehető. Ebben az ágazatban és a kapcsolódó üzleti szolgáltatásokban, logisztikában működő legjelentősebb 951 vállalkozás[4] elhelyezkedését vizsgálva azt látjuk, hogy Budapesten összpontosul a termelés harmada (de a munkavállalóknak csak hatoda), a 12 legjelentősebb vidéki járműipari városban pedig egy másik harmada.
Járműipari cégek árbevétele székhely szerint, 2018
Járműipari cégek foglalkoztatottjainak száma székhely szerint, 2018
Mindez arra utal, hogy amennyiben a nagyobb vidéki járműipari településeken – a lehetőségekhez képest gyorsan és elfogadható költségek mellett – megoldható a védett zónák kialakítása, úgy az ágazat termelésének jelentős része – egyéb feltételek rendelkezésre állása esetén – viszonylag gyorsan újraindítható. Más ágazatokban szintén jelen van a telephelyek területi koncentrációja, ezeknél is alkalmazható a védett zónák kialakításának rendszere.
A kreatív, többszakaszos válságkezelés versenyképességi előny is lehet. Koncentráljunk inkább erre!
A járvány okozta válság első és második szakasza tehát eltérő kezelést és gazdaságpolitikai intézkedéseket kíván. A második szakasz jelentősen el fog nyúlni, a normalitás helyreállására sokáig kell még várnunk. A nagymértékű bizonytalanság miatt a gazdaságpolitikának nem érdemes előreszaladnia a második gazdaságélénkítő szakasz tartalmának korai meghatározásával, hanem a folyamatok erőteljes monitorozása mellett érdemes megőriznie rugalmasságát és kreativitását, hogy az ország teljesítőképességéhez mérten szűkös erőforrásait minél hatékonyabban állíthassa majd az újraindítás szolgálatába.
Az országok közötti gazdaságújraindítási versenyben tehát nemcsak a beavatkozások méretével, hanem az alkalmazandó fejlesztési megoldások és közpolitikai intézkedések helyzetre szabottságával, igényekhez és lehetőségekhez való jobb illeszkedésével, azaz a csomag tartalmával tudunk helytállni. Ha a járvány első szakaszában eddig mutatott jó válságkezelő teljesítményt ki tudjuk egészíteni az újraindítás komplex feladatának sikeres megoldásával, Magyarország hosszabb távon is érdemi előnyre tehet szert versenytársaival szemben.
[1] Lásd ehhez: Arpit Gupta: Moving Past the Quarantine (https://www.city-journal.org/covid-19-moving-past-the-quarantine)
[2] Lásd ehhez: Udi Dekel: The System-Wide Campaign to Battle the Corona Crisis in Israel (https://www.inss.org.il/wp-content/uploads/2020/03/special-publication-260320.pdf)
[3] Lásd ehhez: Coronavirus: Acht Ideen, wie wir den Lockdown doch etwas schneller überwinden könnten (https://www.nzz.ch/wirtschaft/coronavirus-ideen-um-schnell-aus-dem-lockdown-herauszukommen-ld.1548478)
[4] A vizsgálat során az autopro.hu cégkatalógusában szereplő vállalkozások 2018-as cégadatait vizsgáltuk, melynek forrása a Céginformáció.hu adatbázisa volt.
[1] Az adatelemzésben a HÉTFA Kutatóintézet munkatársai, Fazakas Zsófia és Szabó Tamás, a térképek elkészítésében Jakobi Ákos működött közre.
Kiemelt kép: Pixabay
Legutóbbi hozzászólások