Kedden délután tartottuk Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo A szegények gazdálkodása című kötetének bemutatóját, amely a Balassi Kiadó, a HÉTFA Kutatóintézet és a Széchenyi István Szakkollégium együttműködésében jelent meg.
A sajtótájékoztatóval egybekötött könyvbemutatón Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára, Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója és Balás Gábor, a HÉTFA igazgatója méltatta a kötetet. A beszélgetést Soóky Andrea, a Balassi Kiadó igazgatója moderálta.
Czibere Károly szociálpolitikai történeti pillanatnak nevezte a kötet hazai megjelenését. Kiemelte, hogy a könyv egyik legnagyobb erénye, hogy a részletgazdag képet rajzol a szegénységről, ezáltal segíti annak mélyebb megértését – közelebb viszi az olvasót a társadalmi valósághoz, egyúttal hozzájárul a szegénység visszaszorítása érdekében tett lépések sikeresebbé tételéhez. A kötet innovatív erővel bír, ugyanis számos gyakorlati példát, sikeresen alkalmazott módszert és esetleírást tartalmaz. Emellett módszertani alapossággal íródott: hiteles, jól bevált és eredményes programokról számol be a szerzőpáros.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a könyv alapjaiban változtatja meg a szegénységről való gondolkodás módját: a hazai közbeszédben elsősorban csak jövedelmi szegénységről esik szó, a szegénységet pedig homogén csoportként ábrázolják. A kötet viszont differenciált társadalmi rétegként közelíti meg a szegénységben élőket.
Tóth István György a kötet három vonását emelte ki. Egyrészt, az emberek viselkedéséről: feltételezések helyett megfigyelésen alapuló adatokkal dolgozik. Másrészt rámutat, hogy hogy a mélyszegénységben élők is racionális döntéseket hozó társadalmi csoport, sajátos döntési és viselkedési szabályokkal. Harmadrészt pedig a szegények és a szociálpolitika egymáshoz való viszonyát helyezi új megvilágításba.
Balás Gábor azt hangsúlyozta, hogy a könyvből legalább annyit lehet tanulni a középosztályról is, mint a szegényekről. A kötet rávilágít arra, hogy a középosztálybeliek döntéseit intézmények befolyásolják, amelyek a mindennapi élet részévé váltak (egészségügyi ellátás vagy a közszolgáltatások, mint a folyóvíz vagy a villany), ellentétben a szegényekkel.
Kiemelte, hogy a könyv sokat segíthet abban, hogy ezek az új megközelítések a szakpolitikai döntéshozatali folyamatokba is beépüljenek – felhívja a figyelmet, hogy a szegények nemcsak tárgyai, hanem alanyai a szociálpolitikai intézkedéseknek.
Legutóbbi hozzászólások