A HÉTFA két vezetője, Balás Gábor és Szepesi Balázs a Magyar Közgazdasági Társaság éves vándorgyűlésén adott elő. A Fejlesztéspolitika szekció két panelbeszélgetésén vettek részt: Balás Gábor a 2014-20-as időszakot elemző kerekasztalban, Szepesi Balázs a 2020 utáni irányokról szóló vitában szerepelt.
Az 54. Közgazdász Vándorgyűlés megnyitója. Fotó: kozgazdasz-vandorgyules.blog.hu
Balás Gábor hozzászólása a 2014-es szabályozás kialakulására és a hazai fejlesztéspolitikai rezsim átalakítására fókuszált. Az uniós szabályozás meglepően bonyolultra sikerült – valószínűleg azért lett az eddiginél szigorúbb a végső uniós jogszabályi keret, mert a korábbinál több tagállam volt képtelen a bizottsági tervezetben felvázolt túlbiztosításokat enyhíteni.
Ezzel szemben a hazai működést látva érződik, hogy ez már a harmadik tervezési időszak: pragmatikusabb és rutinosabb lett a végrehajtás rendszere, a hazai jogszabályok valóban könnyebbé és gyorsabbá tehetik a forráshoz jutást a pályázóknak. Kérdéses azonban, hogy a felpörgetett végrehajtási ütemezéssel lépést tudnak-e tartani a pályázók, megfelelő minőségű projektekkel.
Szepesi Balázs szerint nagy kérdés, hogyan fog hatni a a gazdagabb és szegényebb tagállamok közötti viszonyra az unió most zajló jelentős átalakulása. A 2020 utáni uniós fejlesztési források mértéke és rendszere nagyban attól függ, miért is tartják a nettó befizetők fontosnak a perifériálisabb térségek támogatását: közös célok eléréséért működnek együtt a tagállamok vagy pedig különböző szándékaik alapján kötött alkuk határozzák meg majd a támogatáspolitikát.
Az uniós regionális politika nem tudta érdemben csökkenteni a területi különbségeket, sokan látnák szívesen a szegényebb térségeknek adott támogatások uniós centralizálást. Azonban a kohéziós politikát az évtizedek alatt kialakult intézmények és rutinok stabilizálják, emellett a tagállamok és az uniós intézmények közötti együttműködés és egymásra utaltság fontos alapköve a strukturális alapok rendszere.
Legutóbbi hozzászólások