Vedres Balázs hálózatkutató szociológus beszélt kutatásairól a HÉTFA Műhely sorozat legutóbbi előadásán.
A CEU docense kutatási programjában arra keresi a választ, hogy milyen tényezőkön múlik egy hálózat kreativitása, milyen kapcsolati viszonyok segítik elő leginkább az új ötletek születését. Ennek feltárásához az első lépés annak vizsgálata, hogy milyen hálózati tulajdonságok azok, amelyek az innováció ellen hatnak.
Vedres Balázs szerint négy ilyen jellemzőt különböztethetünk meg. A hierarchia egyértelműen az új ötletek ellen hat. Minél több szint van ugyanis egy szervezetben, az információ annál kevesebb ember kezében összpontosul. Ez akadályozza a szervezet többi tagjának információhoz jutását, pedig a tudás feltétele az új ötletek megszületésének. Szintén a kreativitás ellen hat, hogy az emberek barátai, ismerősei általában hozzájuk hasonlóak, ami csökkenti annak az esélyét, hogy a segítségükkel új ötletekhez, gondolatokhoz jussanak. Részben ennek következményeként hajlamosak ismeretségi köreink bezáródni, vagyis nem valószínű, hogy barátainkon keresztül tőlünk nagyon különböző emberekkel ismerkedhetünk meg. A negyedik kreativitás ellen ható tényező a kapcsolati rövidlátás. Ez azt jelenti, hogy általában nagyon keveset tudunk a hálózatainkról. Viszonylag jól ismerjük közvetlen kollégáinkat, de azokról például már jelentősen kevesebb tudásunk van, akikkel nem vagyunk napi munkakapcsolatban. Így esélyünk sincs arra, hogy az ő inspiráló gondolataikat felhasználjuk a kreatív folyamatok során.
Vedres Balázs kutatócsoportja sokszínű példákon keresztül igyekszik feltárni, hogy milyen hálózatokban érhetőek tetten az újszerű ötletek. Az egyik kutatásban például Miles Davisnek, a jazztörténelem egyik leghíresebb alakjának kapcsolathálóját tárták fel, vizsgálva, hogy ő és zenésztársai egymáson kívül kivel játszottak együtt gyakran. A hatalmas adatbázist felhasználó elemzés szerint Davis és zenésztársai nem voltak kimondottan összeszokott csoport, többen közülük egyik leghíresebb albumuk felvétele előtt nem is játszottak egymással. Ezzel szemben Davisról és több társáról is elmondható, hogy nagyon sok más zenésszel játszottak együtt, inkább volt sok olyan társuk, akikkel viszonylag ritkán zenéltek, mint kevés, akikkel viszonylag gyakran. Ebből általános következtetésként az vonható le, hogy az újszerű, kreatív ötletekhez nyitott hálózatok kellenek, olyanok, amely tagjai sok más hálózathoz is lazán kapcsolódnak.
Az előadáshoz készített prezentáció ide kattintva érhető el.
Legutóbbi hozzászólások