„Van egy álmom.” A világ egyik leghíresebb szónoklata kezdődött így 1963. nyarán. És nem is kell tovább folytatnunk ezt a beszédet ahhoz, hogy elinduljanak gondolataink, előtoluljanak a legkülönfélébb érzelmeink. Hiszen mi emberek: álmodunk. És álmainkban ott rejlik a teljes életünk: hitünk és félelmeink, vágyaink és küzdelmeink, remények és csalódások. Aki él, az álmodik.
Dr. Jakab Róbertnek is volt egy álma: élettel teli, szorgalmas, dolgos, a jövőbe tekintő Belecskát akart látni. Olyan falut, ahol mindenki tud dolgozni, aki akar, és mindenki el tudja tartani a családját, mert a faluban van munka: értelmes, értékteremtő munka. Polgármesterként ez az egy álom éltette, e körül forgott éjjele és nappala. Sosem volt megállás, mindig volt mit tenni, és mindig voltak újabb és aztán újabb tervei: mit fejlesszünk, hol tudunk még növekedni, hol kell megerősíteni a falugazdaságot.
Így, ilyen emberként ismertük meg Robi doktort, ahogy mindenki nevezte. Mi dolgozni mentünk Belecskára, kikutatni, meglesni a helyi sikerek titkát, és rá kellett jönnünk, hogy a legfőbb titok, a kulcs ő maga: Robi doktor. Szövetségesek lettünk a küzdelemben.
Jakab Róbert az ország egyik legkiválóbb polgármestere volt. Hirtelen halála nemcsak Belecska népe számára pótolhatatlan veszteség, de egész Magyarország üresebb, kevesebb lett nélküle. Ország-szerte gyászolják őt, akik ismerték.
Mert példát mutatott.
Németh Nándor
2011. március 16.
Legutóbbi hozzászólások