Turizmus

A járványügyi válság mely hazai térségek gazdaságát teszi leginkább sebezhetővé? A HÉTFA elemzése

A járványügyi válság mely hazai térségek gazdaságát teszi leginkább sebezhetővé? A HÉTFA elemzése

A járvány okozta gazdasági recesszió ágazati hatásairól már több elemzés is született[1]. A korábbi tapasztalataink alapján azonban bizton állíthatjuk, hogy a válság egyes térségeket lényegesen jobban fog sújtani, mint másokat és egy hatékony válság kezelésnek azt is fontos feltérképeznie, hogy melyek a leginkább veszélyeztetett térségek – a helyi gazdaság és társadalom hol sínyli meg leginkább a fogyasztás és a termelés visszaesését–; valamint melyek a legjobban ellenálló városkörzetek. A következőkben a turizmus példáján mutatjuk be, hogy egy az országban egyenlőtlenül eloszló ágazat leállása miként okozhat komoly területi problémákat. [2]

Elemzésünket a Portfolio is közzétette, valamint ide kattintva le is tölthető. 

Kétségtelen, hogy a turizmus a leginkább veszélyeztetett ágazatok egyike, ahol elsőként érzékelhető a koronavírus okozta járvány gazdasági hatása – azok a térségek, ahol a turizmus jelentősége nagy, biztosan a legnagyobb vesztesek között lesznek. A szállásfoglalások lenullázódása tovagyűrűző hatással bír: tudjuk, hogy a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban a bruttó hozzáadott érték alig 2%-a keletkezik, de a KSH szatellit számla adatai szerint a turizmus gazdasághoz való közvetett és közvetlen hozzájárulása a GDP bő tizedét teszi ki[3], a foglalkoztatásban pedig még ennél is nagyobb (12,5%) a jelentősége. Becslések szerint[4] a turizmusban 400 ezer ember munkája került veszélybe.

A turizmus térben is koncentrált: a fővárosba irányul a vendégforgalom harmada, a Balaton régió településeire újabb ötöde – ezen belül is a legnagyobb számban Hévízre, Siófokra, Balatonfüredre és Zalakarosra. Emellett a gyógyfürdők (többek között Hajdúszoboszló, Bük, Eger, Gyula, Sárvár), illetve a nagyobb városok súlya jelentős (Szeged, Győr, Miskolc, Debrecen, Pécs).

Adatok forrása: KSH Tájékoztatási adatbázis

Az, hogy egy térség mennyire sínyli meg az ágazat szinte teljes visszaesését azonban nem attól fog függeni, hogy mekkora részt képvisel a térség az ország turizmusából, hanem attól, hogy a turizmusnak mekkora szerepe van a helyi gazdaságban. Ennek megragadására készítettünk egy nagyon óvatos becslést (ld. módszertani keret), amelyben megvizsgáltuk, hogy az adott térség GDP-jéből mekkora részarányt képviselhet a turizmus. Mivel a KSH a GDP-t megyei szint alatt nem számolja ki, ezért a regionális tudomány másfél évtizede kialakította a Térségi Gazdasági Erő (TGE[5]) mutatószámát, ami a járások gazdasági fejlettségének megragadására alkalmas és a GDP-vel rokonítható mutató. Ennek a mutatónak a forintban kifejezett értékéhez fogjuk viszonyítani a turizmus által az adott térségben generált hozzáadott értékének becslését.

A turizmus által generált TGE járási becslés módszertana

 

A turizmus által generált GDP egész országra vonatkozó adatát osztottuk szét a járások között, mégpedig a szálláshely-szolgáltatásokat nyújtó mikrovállalkozások és egyéb, EVA-bevallásokkal élő cégek értékesítési adatainak járások közötti megoszlása alapján. Az értékesítési adatok a Céginformacio.hu Kft. regiszteréből legyűjtött vállalati mérleg- és eredménykimutatásokból származnak.

 

Számításaink során több, erősen leegyszerűsítő megközelítéssel éltünk. Feltételeztük, hogy a szálláshelyszolgáltatással foglalkozó vállalkozások értékesítéseinek területi különbségei jól közelítik az adott térségben a teljes turizmus által generált GDP-t. Továbbá a turizmus által generált hozzáadott érték térségi szétosztásakor csak a kisméretű (mikro- és EVÁ-s) vállalkozások adatait vettük figyelembe. E méret szerinti szűkítésre azért volt szükség, mert a rendelkezésre álló adatbázisban a vállalkozásokat székhely szerint lokalizálták, így például a szállodaláncok telephelyekre vonatkozó adatai nem ismertek. Úgy sejtjük, hogy a mikrovállalkozások is a népszerű turisztikai desztinációkhoz kötődnek, vagyis a nagyobb hotelek környékén értékesítenek többet. A szálláshely-szolgáltatás multiplikátor hatását mindenhol azonosnak vettük.

A becslés szerint a legérzékenyebb térségek gazdasági erejének akár a fele is a turizmus ágazathoz köthető.

  • A Balaton környékén kifejezetten nagy visszaesésre lehet számítani. Különösen a Siófoki, Balatonfüredi és a Keszthelyi járások kitettsége nagy. Noha a járvány elől menekülő nyaralótulajdonosok most hamarabb érkeztek, érkeznek, azonban ennek gazdasági előnyei korlátozottak, illetve nem feltétlenül kompenzálják a járványveszély fokozódásából fakadó veszélyeket.
  • A jelentősebb gyógyfürdővel rendelkező járások közül a legnagyobb veszteségeket a Gyulai és a Hajdúszoboszlói (illetve Hévíz okán szintén a Keszthelyi) járások szenvedhetik el. A kisebb fürdővárosok tágabb vonzáskörzete is érintett lehet: nagy a turizmus által generált gazdasági erő a Villányt és Harkányt magába foglaló Siklósi, a Zalaszentgróti (Kehidakustány), valamint a Nagykanizsai (Zalakaros) járásokban is.
  • A turizmus a helyi gazdaság kiemelten fontos eleme a kisebb járások közül a Bélapátfalvai (Szilvásvárad) járásban, a Dunántúlról a Zirci, Mosonmagyaróvári és a Kőszegi járásokban. Tokaj környékének sérülékenysége is érthető.
  • Találunk néhány elmaradott térséget az ország északkeleti térségeiben is, ahol egy kisebb volumenű turisztikai forgalom – egyéb lehetőségek szűkössége okán – mégis jelentőssé válik.

Fentebb utaltunk a főváros turizmusban betöltött kimagasló szerepére. Noha Budapesthez köthető a külföldi vendégforgalom közel kétharmada, a főváros speciális szerepköréből és méretéből fakadóan nem szerepel a fokozottan sérülékeny kategóriában, hasonlóan a regionális szerepkörrel rendelkező nagyvárosokhoz.

A turizmus mellett várhatóan más ágazatok is le fognak állni (ld. autóiparból érkező hírek). Egyes térségekben azonban a járvány következtében fellépő gazdasági válság sokkal nagyobb helyi sokkot fog jelenteni, mint másutt, mert nincs más munkaalternatíva, mint az otthoni munkavégzésre lehetőséget nem adó turizmus. Abban az esetben, ha ez a sokk nem tart sokáig, csak pár hónapig, illusztrációnk jól mutatja a rövid távú területi leállás hatását, amit érdemes a kormányzatnak kompenzálnia. Ha viszont tartósabb lesz a válság, mint legutóbb 2009-ben vagy a visszaesés során sérülnek a turisztikai kapacitások is e térségben, akkor területfejlesztési eszközökre is szükség lesz a válság hatásainak kezelésére.

Mit tehet a kormányzat a turizmus leállásával sújtott térségek válságának kezelésére ?

A kormányzat a terhek időleges átvállalásával azt segítheti elő, hogy egy hosszabb gazdasági leállás során se szűnjenek meg a kapacitások. A cél az, hogy a sokkok hatására elszenvedett visszaesés minél kisebb legyen és minél rövidebb ideig tartson.

A már meghozott intézkedések mellé megfontolásra javasoljuk a következő lépéseket:

  • Beruházásösztönzés, a felújítások támogatása a szálláshelyszolgáltatók számára, elsősorban azokban a térségekben, ahol a turizmus súlya kimagasló. A nyári turistaszezon elmarad ugyan, de a járványhelyzet után az építőipar az év második felében jó eséllyel fel fog éledni és lehetőséget kaphatnak e térségekben a turizmusban érintett cégek is, hogy a kényszerű leállást a szolgáltatásaik színvonalának fejlesztésére fordítsák, felgyorsítva a válság utáni kilábalást.
  • Likviditáskezelés: a válság által érintett vállalkozások azonnali likviditási problémáinak kezelésére a kormány által meghirdetett törlesztési moratórium mellett áthidaló hitelek nyújtása szükséges, 70-80%-os állami garanciavállalás mellett. A mikro- és kisvállalkozások, illetve a közepes vállalkozások részére két-három különálló „dobozos konstrukció” kialakítása szükséges, nagyon rövid elbírálási határidővel, gyors folyósítással. Az áthidaló hitelek költségeinek egy részét az állam átvállalhatja (pl. rendelkezésre tartási jutalék). E javaslat minden kritikus ágazatra vonatkozóan alkalmazható.
  • Az utóbbi években a turizmus-vendéglátásban tapasztalt munkaerőhiány miatt a cégek feltehetően szeretnék megtartani munkavállalóikat, ezért a munkahelyek megóvására tett kormányzati intézkedések is hasznosak és népszerűek lehetnek. Ha a turizmus válsága csak néhány hónapig tart, akkor a német és osztrák mintára ajánlható a csökkentett munkaidőkeret – „Kurzarbeitsmodell” – bevezetése 3+3 hónapos időszakra. Az intézkedés lényege, hogy a munkavállalók elbocsátása helyett a munkaadók az egyes alkalmazottak esetében rövidített munkaidőt alkalmaznak, akár a normál munkaidő 10(!)-90%-ig. A kieső jövedelmeket állami forrásból kompenzálják a nettó bérek 80-90%-ig, a társadalombiztosítási járulékokat pedig részben a munkaügyi hivatal folyósítja. A munkaadók kötelezettséget vállalnak arra, hogy a program lezárását követően legalább további egy hónapig foglalkoztatják az érintett munkavállalókat.
  • A turizmus és vendéglátás mielőbbi újraindítása érdekében javasolt egy kiterjesztett, minden magyar családra és egyedülállókra is érvényes, fejenként egyszeri, nagyösszegű (pl. 100.000,- Ft) üdülési támogatás bevezetése, amit csak magyarországi turisztikai szolgáltatóknál lehet a járványt követő 6 hónapban felhasználni. Amennyiben a járványügyi helyzet megengedi, az intézkedés kiterjeszthető a külhoni magyar állampolgárokra is, pl. az oktatási támogatásban részesülők családjainak bevonásával.

 

[1] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200317/oriasi-pofont-kap-iden-a-globalis-turizmus-ketszamjegyu-lehet-a-visszaeses-419941

[2] Az elemzés szerzői: Balás Gábor, Csite András, Fazakas Zsófia, Igari András, Lőcsei Hajnalka, Szabó Tamás (HÉTFA Kutatóintézet). Köszönet illeti Németh Nándort a TGE adatsor rendelkezésre bocsátásáért.

[3] http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/turizmszatt/turizmszat17.pdf

[4] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200319/akar-1-millio-fovel-is-nohet-a-munkanelkuliseg-magyarorszagon-mit-lehet-tenni-420529

[5] A mutató módszertanát lásd pl. Lőcsei Hajnalka: A Balaton régió gazdasági súlya és belső térszerkezete. In. Nemes Nagy József (szerk.): Kistérségi mozaik: Tanulmányok; ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport (2003) ; Budapest